Példaként említhető: egyszer a felhasználó arra kérte a robotot, hogy a szalvétát az etikettnek ellentmondva helyezze el az asztalon. Pepper észlelte a hibát, hangosan kérdéseket tett fel magának, mérlegelve, mit tegyen. Ezt a gondolatmenetet hallva az ember megértette, hogy a robot végül az emberi kérést előtérbe helyezve döntött úgy, hogy a rossz helyre helyezte a szalvétát. A lényeg azonban az, hogy felismerte a problémát, észlelte az utasítás helytelenségét, megvívta a belső dilemmáit és végül úgy cselekedett, ahogy azt kérték tőle. Ez a fajta átláthatóság sokat segíthet az ember-robot bizalom növelésében.
Pipitone elmondta, hogy az embereket nagyon meglepte a robotok ,,észjárása”. Szerinte fontos tudatosítani, hogy a robotokat pont az különbözteti meg a más gépektől, hogy képesek gondolkodni, mérlegelni a helyzeteket és ezek alapján születik meg a döntésük.
Úgy véli, a kihangosított önpárbeszéd nagyban hozzájárul ahhoz, hogy javuljon az emberek és robotok közötti együttműködés és bizalom, ezáltal kimozdulhatnak kicsit a már régóta fennálló patthelyzetből.
Szerzőtársával együtt úgy gondolják, hogy munkájukkal keretet adnak a további kutatásoknak, melyek azt vizsgálják, hogy ez a fajta önpárbeszéd hogyan segíti a robotokat az összpontosításban, tervezésben és tanulásban.
A cikk szerzője Fülöp Réka.