Jeremi Bailenson szerint attól, hogy egy tucat szempár mered ránk, egyfajta hiper-izgalmi állapotba kerülünk és beindul valamiféle túlélő ösztön. Ez a fajta szorongás egy nyilvános beszédhez, és az ahhoz tartozó stresszhez hasonlítható, mely fokozatosan erősödik attól függetlenül, hogy éppen ki beszél.
A második ok, ami miatt fárasztóbbak a videóhívások, hogy nem vagyunk hozzászokva a nonverbális jelek virtuális befogadásához. Ráadásul a személyek közötti távolság befolyásolja az érzelmeket és a viselkedést, így az emberek 15 százaléka hangosabban beszél, mint ahogyan azt a valóban életben tenné – derült ki a tanulmányból.
Szintén fokozza a stresszfaktort önarcképünk állandó látványa. Kifejezetten idegesítő tükörképünk folyamatos jelenléte, ami növeli a kritikus önértékelést, főként egyes nők esetében, akiknél depressziót is eredményezhet.