Így támadta korábban a Telex újságírója a Nobel-díjas Krausz Ferencet
Joób Sándor 2019-ben még élesen bírálta a kormány döntését egy tudományos támogatás kapcsán.
Az Innovációs és Technológia Minisztérium (ITM) megalakulását alig fél évvel követően egy egyedi gondolatot vetett el szakmai berkekben, mely szerint radikálisan meg kell változtatni az adathoz mint erőforráshoz való viszonyunkat. A felvetés mostanra kicsírázni látszik, de még bizonytalan, mit hoz a jövő. Makronóm-elemzés a nemzeti adatvagyon hasznosításáról.
A 21. század aranyának is szokás nevezni azt a felfoghatatlanul nagy adatmennyiséget, amit manapság mindannyiunk megtermel a különböző online aktivitásai, az egyszerű internetes böngészés közben is. Kétségtelen, hogy a Big Data korában felértékelődött a magunkról kiadott adatok fontossága, hiszen ezekre építkezve a mesterséges intelligencia (MI) alapú algoritmusok mindannyiunk hétköznapjaira kihatással vannak. Erre a helyzetre pedig – előbb vagy utóbb – az állami szabályozásnak is válaszolni kellett.
Óvatos első lépesek: a Mesterséges Intelligencia Koalíció
2018. május 18-án alakult meg a negyedik Orbán-kormány által a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium jogutódjaként létrehozott Innovációs és Technológiai Minisztérium. A tárca – nevéhez hűen – már fennállásának első hónapjaiban felkarolta már akkor is igen forrónak számító mesterséges intelligencia témáját. Palkovics László miniszter kezdeményezésére még azév októberében létrejött a Mesterséges Intelligencia Koalíció; egy piaci szereplőket, egyetemi és tudományos műhelyeket, illetve szakmai és közigazgatási szervezeteket tömörítő fórum.
A kezdetben 78 tagszervezettel induló platform első tervei még meglehetősen távoliak és homályosak voltak, a konkrétumokról még keveset lehetett tudni. A fő cél az volt, hogy „hazánk az MI fejlesztések terén mihamarabb az európai élvonalba kerüljön”, és ebből persze a magyar vállalatok is profitáljanak, erősödjön ezáltal a versenyképességük.
Ahogy Palkovics akkoriban fogalmazott, „napjainkban zajlik a negyedik ipari forradalom, melyet intelligens, döntésképes robotok jellemeznek. Fontos, hogy ezen intelligens gépekhez hogyan viszonyulunk és milyen jogi, gazdasági válaszaink vannak az ennek kapcsán felmerülő kérdésekre.” Ezek a hívószavak azonban úgy tűnik, elérték céljukat, hiszen mára már több mint 300-ra duzzadt a tagok száma, s minden bizonnyal tevékenyen zajlott a különböző szereplők közti közös gondolkodás.
Ennek pedig mára meg is lett a kézzelfogható eredménye, hiszen
Új idők új hullámai futnak át az optikai kábeleken
Amellett, hogy a bejelentésen olyan, már-már filmtörténeti ínyencségeket is láthattak az érdeklődők, mint a Palkovics Lászlóról készült, inkább bizarr, mintsem a mesterséges intelligencia tudásáról meggyőző rövid deepfake videó, rengeteg fontos irányvonalat is felvázoltak a felszólalók. Az elkészült 57 oldalas dokumentum pedig már számszerűsített, konkrét tervekkel is előállt.
Olyan kulcsszók köré épül a szöveg, mint például az „adatvezérelt egészségügy”, „adatalapú, személyreszabott energiaszolgáltatás” vagy épp az „adatvezérelt, szolgáltató állam”. Sőt, még a mezőgazdaság sem úszhatja meg a jövőt digitalizáció nélkül, hiszen a dokumentum szerint egy „innovatív, adatvezérelt, MI támogatott agrárgazdálkodás” a cél.
Azonban szép dolog a mesterséges intelligencia, de önmagában nem sokat ér. Ahogy Gál András Levente, a Digitális Jólét Program szakmai vezetője, illetve a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség (NAVÜ) ügyvezetője fogalmazott 2020 őszén: „ha a mesterséges intelligencia lesz a gazdaság motorja, akkor ehhez az adatvagyonunk az üzemanyag”.
Ahhoz pedig, hogy a mesterséges intelligencia és az ehhez kapcsolódó innováció lesz a hajtóerő a következő évtizedben, kétség sem fér.
A minisztériumi számítások szerint ugyanis 2030-ra az MI akár 11-14 százalékot is hozzáadhat az akkori GDP-hez.
A felismerés tehát adott: az adatvagyon a magyar gazdaság aranya is lehet a 21. században, ha a kormányzat megfelelően ki tudja aknázni a benne rejlő lehetőségeket. Ez persze semmiképp sem lesz könnyű feladat, de a már említett stratégia erre vonatkozóan is körvonalazza a formabontó magyar álláspontot.
Forradalmi gondolatok, melyek a világvezetővé tehetik a magyar gazdaságot
A magyar adatstratégia egyetlen kulcsgondolat köré épül, mely szerint az adatokra mostantól nem csupán védendő információként kell gondolni, hanem fel kell ismerni, hogy ez egy „forgalomképes vagyonelem”, „egy speciális magánjogi jószág”.
Ha ezt az elvet elfogadjuk, az rengeteg kaput nyithat ki a gazdaság számára a jövőben.
Ezeket az MI Stratégia is részletesen tárgyalja három főbb pillér megkülönböztetésével. Ezek közül az első az Adatpiac Platform létrehozása, mely megteremtené a lehetőséget a magánadatokkal történő piaci rendelkezésre. Ennek fő célja, hogy tudatosítsa minden szereplőben, hogy az adat ma már nyersanyag, és komoly gazdasági értéket is képvisel. Emellett létrejönne egy Közadatportál, melynek célja a „közszférában keletkezett, személyes adatokat nem tartalmazó adatkészletek megosztása, a rendelkezésre bocsátása” annak érdekében, hogy ez élénkítse a gazdaságot.
Ez a gyakorlatbon úgy valósulna meg, hogy a Közadatportál és az Adatpiac összekötésével biztosítanák az EU-s PSI-irányelv hatálya alá nem tartozó közadatok piaci alapú kereskedelmét.
Dr. Solymár Károly Balázs, digitalizációért felelős helyettes államtitkár mindezzel kapcsolatban azt mondta, hogy „Európában biztosan nem, de talán a világon sehol sincs rendesen megragadva az adatok gazdasági jelentősége, forgalomképessége”. Ez alapján tehát
Elméletben minden működik, de hogy muzsikál a gyakorlat?
2020 őszétől kezdve magasabb fokozatra kapcsoltak az események a nemzeti adatvagyon kiaknázását illetően. Szeptember 23-án egy kormányrendelet a Neumann Nkft.-t bízta meg a már korábban is említett Nemzeti Adatvagyon Ügynökség feladatainak ellátásával. Ezzel létrejött a tervek gyakorlati megvalósításáért felelős szerv, melynek vezetője Gál András Levente lett, aki emellett a Digitális Jólét Program szakmai irányítója is. A tényleges működés megkezdése azonban még váratott magára; októberben is még csupán az új szervezet terveiről adott hírt az ITM.
Solymár Károly Balázs ekkor azt nyilatkozta, hogy „jelenleg különböző hatóságok számos adatkört gyűjtenek feladataik ellátásához, ez a nagy mennyiségű adatmennyiség más célokra is jó lehet. Az ügynökség legfontosabb feladata, hogy a közadatbázisokat szervezett keretek közt megnyissa.” Gál András Levente pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy
„nem lehet korszerű digitális gazdaságról, ezen belül mesterséges intelligencia-fejlesztésről beszélni adatvagyon nélkül”.
A tervezet az asztalon, a labda az Országgyűlés térfelén pattog
A nemzeti adatvagyonról szóló törvénytervezet végül 2021. február 9-én került benyújtásra az Országgyűlés elé Semjén Zsolt által, de az érdemi kidolgozó a Palkovics-minisztérium lehetett. Ez alapján már látható, hogy pontosan milyen keretek közt operálhat majd a Nemzeti Adatvagyon Ügynökség.
Ezt aztán az ügynökség megvizsgálja, és amennyiben az igény teljesíthető (ezt majd a Nemzeti Adatvagyon Tanács bírálja el, mely miniszteri szinten dönt a kérdésekről és ad iránymutatást az ügynökség munkájához), úgy felkeresheti bármelyik közfeladatot ellátó szervezetet az adatok rendelkezésre bocsátása érdekében. Végül pedig az így felállított, anonimizált adatbázist az ügynökség – egy általa meghatározott ellenérték fejében – elemzés céljából a piaci szereplő rendelkezésére bocsátja.
Természetesen ha adatokról van szó, akkor megkerülhetetlen az adatvédelem illetve a közérdekű adatok témaköre. A törvénytervezet szövege szerint ezek egyike sincs veszélyben, mivel a törvény hatálya nem terjed ki a közérdekű adatokra, s bármilyen kiadott adatnak teljes mértékben anonimizáltnak kell lennie. Persze ezzel kapcsolatban sok múlik a gyakorlati megvalósításon, így a jövőben ez még számos politikai vita forrása is lehet.
A törvénytervezetet már tárgysorozatba vették, az Igazságügyi Bizottság valószínűsíthetően a jövő hét folyamán fog tárgyalni róla.
(Címlap: MTI/Balogh Zoltán)