Csapra vert válság: rekordveszteséggel és befektetői kételyekkel néz szembe a világ legnagyobb sörgyártója
Világszerte csökken az eladás.
Magyarországon senkinek sem kell tartania éhínségtől. Interjú.
„Mi az aggasztóbb, hogy az amerikai tőzsde bő 30 százalékot zuhant egy hónappal ezelőtti csúcsértékéhez képest, vagy hogy a szomszédos edzőterem törölte a pilatesórát?
Számunkra fontosabb az utóbbi. A tőzsdei mutatók önmagukban keveset mondanak. A 2001-es válság idején bezuhant a New York-i kereskedés, de ez a magyar reálgazdaságnak sokat nem jelentett. A járvány okozta sokk viszont kihat a fogyasztásra és a termelésre is. Azt egyelőre nehéz felmérni, milyen további begyűrűző hatása lehet.
Az elmúlt évek gazdasági fejlődése elfedett mindenféle sérülékenységet, ezek most láthatóvá válnak. Középtávon erős strukturális átrendeződés fog lezajlani, iparágak mennek csődbe, vagy alakulnak át.
Mely szektorok érintettek leginkább?
Kezdjük azzal, hogy a mezőgazdaság nem tartozik ezek közé. A nagy pánikban talán érdemes elmondani, hogy Magyarországon éhínségtől amúgy sem kell tartania senkinek. Az viszont egyértelmű, hogy a turizmus a következő egy-két hónapban padlóra kerül, és évek telnek el, amíg jó esetben visszapattan a korábbi fejlődési ívre. Ebben a szektorban a strukturális átalakulást is előre lehet jelezni.
Középtávon a helyi turizmusnak a szerepe megnő, míg visszaszorul az, amikor fapadossal hétvégére elugrunk valahova.
Az is ki fog derülni, hogy egész jól lehet videókonferenciákon is ügyeket intézni, így a vállalati utazások is vissza fognak esni. De ez nem csak járványspecifikus, válság idején rendre ezeket a kiadásokat csökkentik a cégek. Legfeljebb az internetes kommunikáció által nyújtott alternatíva miatt a fellendülési szakaszban sem éri majd el a vállalati utazás volumene a korábbi szintet.
Évek óta hallani, hogy jön a gazdasági lehűlés. A járvány csak ajtót nyitott neki?
Hosszú növekedési időszak végén vagyunk, Magyarországon hét, az Egyesült Államokban tíz éven át tartott. Ezeknek sajátja, hogy nehezen látható egyensúlytalanságok és problémák épülnek fel alattuk. Nulla kamat mellett, növekvő gazdaságnál az is kap ugyanis hitelt, akinek nem kéne. Azok a vállalatok, amelyek csak a könnyű pénz miatt működtek idáig, gondba kerülnek. Ebben nincs semmi különös, és az sem játszik szerepet, hogy épp egy járvány által indukálódik. A
Fontos az, hogy a recessziót azok éljék túl, akiknek túl kell élnie, és azok hagyják el a piacot, akiket külső tényezők tartottak a víz felett.
Mi történik, ha az európai cégek hazahozzák ázsiai termelésüket?
Ebből mi akár jól is kijöhetünk. Az ellátási láncokat a vállalatok valamilyen szinten rövidíteni fogják. Azonban sokat számít, milyen hosszan tartanak a kényszerintézkedések. A 2009-es világkereskedelmi összeomlás egy évig tartott, ám utána visszapattant a korábbi szintre. Most is fennáll az esélye, hogy a rövid pánik időszaka után nagyrészt helyreállnak a dolgok. Mindenesetre mi jó helyen vagyunk, mert Nyugat-Európának a mi régiónk egy közeli, mégis költséghatékony termelési telephelye.”
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.