Vannak orvosbárók, de nem eltüntetni kell őket, hanem kiegyezni velük

„Vannak még orvosbárók?

Vannak, de nem eltüntetni kell őket, hanem kiegyezni velük. Én nagyjából 400 főre teszem a számukat.

Az egész egészségügy alapdilemmája, hogy ők alakítják a keresletet és a kínálatot is, és ilyen nincs más szakmában. Természetesen nem egy konkrét orvos alakítja a kínálatot, de azt, hogy melyik kórházban melyik betegség csoportot gyógyítják, ott milyen terápia van, mely gyógyszereket alkalmazzák, a vezető orvosok alakítják ki. Az egészségügy a világon mindenhol hierarchizált és ezzel nincs is baj. De a keresleti oldalt is az orvos alakítja, hiszen ő mondja meg, hogy a betegnek mi a baja, ő állapítja meg a betegségét, ő szabályozza milyen gyógyszert szedjen. Információs asszimetria van, amely az internettel valamelyest demokratizálódik. Ettől függetlenül hagyományosan az orvos kulcspozícióban van.

Amerikában nem véletlenül olyan magas az egészségügy kiadása, a kulcsorvosok ott is meghatározóak. Különböző országokban különböző módon próbálják ezt szabályozni, mert nyilvánvalóan szabályozni kell, hogy az információs asszimetria ne legyen óriási. Tehát az orvosok rendelkeznek az erőforrások fölött, életekről döntenek, sokat kell dolgozni, sokat kell várni, mire oda eljutnak, ahol vannak, elvárhatják a megfelelő kompenzációt. Ezért indokolt, hogy ilyen hierarchizált a rendszer, és a csúcson keressenek is sokat. Nem ez a kérdés. A kérdés az, hogy mindenki ezt legálisan meg tudja oldani, és ne feketén jusson hozzá. Ebben érdekeltté kell tenni a csúcson dolgozó orvosokat is, ki kell egyezni velük.”