És mit kaptak a sok adósságért cserébe? »Alacsonyabb fizetést és kisebb vagyont«, közli a Federal Reserve tanulmánya. A diákhitel sok millió fiatal számára tette nehezebbé az otthonvásárlást, mivel »a hiteltartozás és az alacsony lakástulajdonlási arány összefüggnek, a végzettségre való tekintet nélkül« olvashatjuk a Fed közgazdászainak tanulmányában. A fiatalok lényegében hitelt vettek fel a diplomaszerzéshez, ám ezzel csak messzebb kerültek az amerikai álomtól.
Nem csoda, hogy az ezredfordulósok fellázadnak a rendszer ellen, amely csúnyán rászedte őket a folyamatos fejlődés mantrájával, ráadásul adósságba süllyesztette az egész generációt, lenyomta a fizetésüket, elválasztotta őket a felnőtt élet hagyományos szakaszainak megélésétől, és még ezek után megvádolják a generációt a konzerves tonhal tönkretételével is?
Amikor a 20. századi szociológus, James Chowning Davies az erőszakos francia és orosz tüntetéseket vizsgálta, arra a következtetésre jutott, hogy a forradalom feltételei akkor állnak elő, »amikor egy hosszan tartó gazdasági és társadalmi fejlődési ciklust egy rövid, radikális irányváltás követ«. Ezek a forradalmak akkor következtek be, amikor emberek egy nagyobb csoportja úgy érezte, hogy a valóság és az általuk elvárt társadalmi és gazdasági fejlődés köszönő viszonyban sincsenek egymással”.