Így változtatta meg a válság évtizede a közgazdaságtant

Valahogy mostanában kevesebbet szívatják Orbánt amiatt az ígérete miatt, hogy egymillió új munkahelyet teremt. Lehet, hogy betartotta? Lehet, hogy megérte?

El kellene jutni addig a felismerésig, hogy a "költségvetési költekezés" úgy általában se nem jó, se nem rossz. Lehet értelmetlenül szórni a pénzt, és lehet okosan befektetni. Állami szinten, vállalatoknál, családon belül egyaránt. Nincs abban semmi csoda, hogy a jó befektetés megtérül, az igazán jó befektetés sokszorosan megtérül. Recesszió és fellendülés idején egyaránt. A munkanélküliségnek is van optimuma. A "túl magas" munkanélküliség szokatlanul alacsony, más szóval általában túl magas a munkanélküliség, és ez mindenkinek rossz. Az állam "költekezése" csak az állam adósságát növeli, tartósan, miközben csak rövid távon, átmenetileg, kis mértékben képes csökkenteni a munkanélküliséget. Ráadásul a statisztikák csalókák, gyakran megszépítik a valóságot. Rengeteg a rejtett munkanélküli: közmunkások, állami munkahelyeken lézengők, korán nyugdíjba menekült munkaképes emberek, háztartásbeliek stb. Ennek okai szerteágazóak, és ezeket a problémákat sem lehet megoldani "állami költekezéssel".