Szlovákiában nem létezik egységes stratégia a K+F támogatására, annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben ezen a területen 14 stratégiai fejlesztési dokumentum született,
amelyeknek jó, ha a fele megvalósult.
Meg kell állapítani, hogy túl nagy szerepe van a K+F finanszírozásában az EU forrásoknak, ami a 2007-2017 közti időszak 3,3 milliárd eurójából 23 százalékot tettek ki, és megjegyzendő, hogy 2015-ben pedig több mint felét.
Egyértelműen megállapítható, hogy az elmúlt tíz évben, Szlovákiában kevés forrás jutott a K+F ágazatra, és a mérsékelt emelkedés sem hasznosult megfelelően. A kutatás területén nincs egységes információs rendszer, amely segítségével értékelni lehetne az ágazatot, és céltudatosabban elkölteni a forrásokat.
Szlovákia ma úgy tűnik, hogy elérte a jelenlegi fejlődési lehetőségeinek maximumát, és ennek csapdájába esett.
A vásárlói paritáson bár a szlovák fejlettség az EU átlag 84 százaléka körül mozog, de a gazdaságpolitika egyelőre mégsem talál megoldásokat a továbblépésre.
Bár Szlovákia munkanélkülisége magasabb, mint Magyarországé, emögött rendkívüli regionális egyenlőtlenségek állnak. Az elmaradott régiókban hosszú ideje munkanélküliek leszakadó serege tengődik, míg a fejlett régiókban akkora a munkaerőhiány, hogy már jelenleg is 60 ezer vendégmunkást kellett bevonni, elsősorban Szerbiából és Romániából. A probléma komolyságát az is bizonyítja, hogy a szlovák kormány épp most könnyítette a külföldiek munkavállalásának feltételeit.
Egyszerűen fogalmazva,
Szlovákia egyelőre csupán keresi a stratégiát arra, hogy az olcsó munkaerőre alapozott fejlődés csapdájából megtalálja a kiutat.
Matus Tibor a Ma7.sk rovatvezetője.