„A liberalizmus híveinek sokszor nehéz elfogadniuk, hogy a populista vagy autoriter kormányok is csinálhatnak jó gazdaságpolitikát és sokszor azt feltételezik, hogy a »szabad piacok« mindig biztosítják a széleskörű jólétet és elszámoltathatóságot. Mindegyikben tévednek. (...)
Rossz politika alatt a xenofób nacionalizmust értem és a hazai civil szabadságok korlátozását, ahogyan azt a populista kormányok vezette országokban látjuk. A jó politika alatt a nemzetköziséget, az önkifejezés szabadságát, az elszámoltatható kormányt értem, ahogyan az a háború utáni jóléti időszakot is jellemezte. Hívjuk őket az egyszerűség kedvéért illiberális és liberális demokráciának.
A rossz közgazdaságtan számomra azt jelenti, amikor engedjük, hogy a pénzpiacok diktálják, mi történik a reálgazdaságban. A jó közgazdaságtan viszont elismeri, hogy a kormány szerepe a választók védelme a nyomorúság, a bizonytalanság és a szerencsétlenségek ellen.
A liberálisok nehezen fogadják el, hogy a rossz politika jó közgazdaságtant hozhat létre, és hogy a jó politika is eredményezhet rossz gazdaságpolitikát. Magyarország kiváló példa az előbbire. Orbán Viktor miniszterelnök alatt az ország egyre autoriterebbé válik. De a kormány gazdasági programja, az »Orbánomics« erős keynesi alapokkal rendelkezik. Ugyanezen az alapon, a jó politika bizonyosan együtt létezhet egy rossz gazdaságpolitikával: az előző brit pénzügyminiszter, George Osborne megszorító politikái több éves stagnálásra ítélték a brit gazdaságot.
A nacionalisták és a liberálisok közül előbbiek számára könnyebbnek bizonyul a szociális védelem politikájának megvalósítása.”