Megszületett a döntés: Olaf Scholz ismét indul a kancellári tisztségért – Boris Pistorius szabaddá tette az utat
Scholz és Merz összecsapása várható a német előrehozott választásokon.
Felélénkültek a viták Berlinben a munkanélküli segély megreformálásáról. A német szociáldemokraták megszüntetnék a feltétel nélküli ingyenpénzt és – a magyar példához hasonlóan – munkához kötnék azt. A szociáldemokraták új munkaügyi minisztere méltósággal élt életet szeretne biztosítani a szegénységet konzerváló segélyrendszer helyett.
Közmunkaprogram az elesettek védelmére
Új gondolkodásmódra van szükség a jóléti politikáról Hubertus Heil német munkaügyi miniszter szerint. Bár a német gazdaság évek óta nem teljesített ilyen jól,
– írta Heil a Frankfurter Allgemeine lapban.
A miniszter 4 milliárd eurót ígért az új, „szociális munkaerőpiac” létrehozására. Ez azt jelentené, hogy az állam biztosítana munkahelyeket a rászorulóknak, akik közösségi feladatokat végeznének. A pénzből felnőttképzést is finanszíroznának, hogy segítsék a munkapiacra való visszatérést. Hubertus Heil idén nyárig szeretné benyújtani a szociális munkapiacról szóló törvényt.
Németországban ugyanis 800 ezer ember van, aki több mint egy éve nem talál munkát. Heil szerint
Ha valaki képessé vált a visszatérésre, akkor pedig bértámogatást kell kapnia, ha munkája hatékonysága miatt piaci jövedelme nem elég a megélhetéshez.
A szociáldemokraták balszárnyához tartozó politikusok, például Michael Müller Berlini polgármester még tovább menne. Megháromszorozná a támogatás összegét azon munkanélküliek esetében, akik
Feltétel nélküli alapjövedelem helyett egy „szolidáris alapjövedelemről” lenne szó, amelyben a segélynél magasabb jövedelem járna a (közösségi) munkáért.
– fogalmazott a szociáldemokraták alelnöke egy interjúban. Szerinte a jelenlegi gyors technológiai változások közepette azonban stabilitást kell teremteni a leszakadók számára. Ehhez a munkapiaci és szociális politikák teljes újragondolása szükséges.
Reformra van szükség
Indokolná a változtatást, hogy a támogatottak harminc százalékának problémát jelent a legalapvetőbb szükségletek fedezése. A Hartz-reformok segélyrendszere ugyanis szándékosan rendkívül szigorú: nem véletlen, hogy a baloldal meg akar szabadulni az általa neoliberálisnak tartott, a nagyvállalati érdekeket szolgáló és a munkaerőt túlzottan büntető rendszertől.
A támogatási rendszernek más hibái is vannak: a Frankfurter Allgemeine szerint a támogatottak között olyanokat is találunk, akik luxusautókkal járnak, vagy éppen a feketepiacon dolgoznak üzletekben vagy kávézókban.
Bár a Hartz-reformokkal szemben egyes baloldali körök a feltétel nélküli alapjövedelmet támogatják, a német baloldal most mégis inkább feltételes jövedelmet biztosítana a közmunkaprogram keretében.
Magyarországon már sikerült
2010 után hazánkban sor került a szociális ellátórendszer munkára ösztönző átalakítására. A – Magyarországon egyébként már a kilencvenes évek óta létező – közfoglalkoztatás elsődleges célja egy esetenként húsz éve, három generáció óta passzív réteget visszasegíteni a munka világába. Ezért a közfoglalkoztatásra nem mint a piaci foglalkoztatás hosszú távú alternatívájára kell tekintetünk, hanem egy átmeneti munkaerőpiaci eszközre, amely megteremti az utat az inaktivitásból az elsődleges munkapiacra.
A munka világába való visszaterelés legfontosabb anyagi ösztönzője, hogy a szociális rendszert sikerült úgy átalakítani, hogy az inaktívaknak biztosított segély összege alacsonyabb, mint a közfoglalkoztatott bér, a közfoglalkoztatott bér pedig alacsonyabb, mint a minimálbér.
egy olyan területen, ahol két évtizeden keresztül nem tapasztaltunk jelentős előrelépést.
Emlékezzünk: a rendszerváltoztatás során megszűnt másfél millió munkahely 1996-ig, majd a munkaerőpiac közel kétszázezer fővel bővült 2006-ig, hogy aztán a válság hatására 2010-ben ugyanolyan alacsony szinten álljon, mint 1996-ban. Az inaktivitásba vonuló, segélyen gyámoltalanított magyarok már nem számítottak vonzónak a munkaadók számára. Jövedelmeiket ezért jobbára a feketepiacról szerezték.
A munkaerőhiány növekedésével a program egyre több résztvevője talál utat vissza a munka világába, ami a közfoglalkoztatás eredeti célja volt. Emiatt is csökken a közfoglalkoztatottak létszáma: a 2017 folyamán 200-220 ezer fő között mozgó közfoglalkoztatotti létszám idénre 165 ezer főre csökkent, sőt 2018 januárjában már csak 126 ezren dolgoztak a programban.
Ez nem véletlen, hiszen a kormány mérései szerint 2014 és 2016 első négy hónapja között átlagosan a közmunkából kilépők 13 százaléka hat hónappal később a „normál munkaerőpiacon” talált munkát, így folyamatosan cserélődnek a program résztvevői. A tartósan közfoglalkoztatásban rekedők száma 70-80 ezer fő körül alakul, miközben a fennmaradó 100-140 ezer fős réteg összetétele folyamatosan cserélődött az elmúlt évek során:
A közfoglalkoztatás országos programból 2018-ra mindinkább helyi jelentőségűvé válik, hiszen Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyék adják a közfoglalkoztatotti létszám közel felét. A közfoglalkoztatás kiterjesztése egyébként a munkaerőpiac kifehéredéséhez és a közterhek igazságosabb elosztásához is hozzájárult.
A magyar példa hasznos lehet
A német javaslat rámutat, hogy a hosszú ideje inaktívak vagy munkanélküliek foglalkoztatásba való visszatérését a piac csak állami segítséggel tudja megoldani. A magyar tapasztalat ezért hasznos lehet Németország számára, hiszen számos magyar település van, ahol a szociális munkapiac nem csupán terv, hanem a közmunkaprogramnak köszönhetően valósággá és sikeressé vált.
A közfoglalkoztatás ráadásul ahhoz is hozzájárult, hogy 2012 óta a súlyosan nélkülözők száma 1 millió 300 ezer fővel, az elmúlt húsz év legalacsonyabb szintjére csökkenjen Magyarországon.
A cél Németországban is hasonló lenne: a rászorulókat segítő szervezetek országos szövetsége (Paritätischer Wohlfahrtsverband) már üdvözölte is a közmunkaprogram tervét, hangsúlyozva, hogy
Ne maradjon le!