Szabadíts meg az adósságtól: ezt gondolta Jézus a gazdaságról

2017. december 24. 12:00

Karácsonyhoz közeledve számos háztartás adósodik el az ajándékvásárlás miatt a fogyasztói társadalmakban, pedig Jézus feltehetőleg helytelenítené ezt. Sőt, Michael Hudson szerint a Biblia maga is az adósság kérdése körül forog, így valójában nagyon is közgazdasági mű.

2017. december 24. 12:00
null

Adósság a Bibliában

Hudson tavasszal megjelenő könyve szerint a Biblia központi kérdése az adósság. Szerinte a bűn és az adósság szavak nagyon sok nyelvben megegyeznek, így volt ez a babiloni akkád vagy az antik görög nyelvben is, de a mai németben és franciában sem különülnek el élesen e kifejezések. A közgazdász szerint a Biblia nem csupán a bűnnel, hanem inkább az adósság kérdéseivel van tele. Ezek persze nagyon szorosan kapcsolódnak egymáshoz, hiszen az adott társadalmi környezetben elkövetett „bűnök” sokszor váltak adóssággá, de az adósság is ösztönözhette a „bűnös” szokások kialakulását. Ez azért volt így, mert a törlesztés elmaradása esetén adósrabszolgává váltak az adósok.

A professzor a tízparancsolat egyes törvényeit is az adóssággal hozza összefüggésbe, szerinte ugyanis a „felebarátod házastársát ne kívánd” parancsolat az adósok asszonyainak szexrabszolgaságát igyekszik megtiltani, hiszen a hitelezők ekkoriban az adós férfiak lányait és feleségét biztosítékként szolgaságra kényszerítették. Hudson továbbmegy és amellett érvel, hogy a tízparancsolat a bűnök mellett azzal is foglalkozik, hogy miként kellene kezelni az adósságokat az antik közel-keleti gazdaságokban. Így a „ne lopj” parancs mögött is megjelenik az adósok védelme: az uzsora, a kizsákmányolás és az adósok fenyegetése mind része e parancsnak.

Jézus korában tehát az eladósodás adósrabszolgasághoz vezetett, emiatt a „megváltás” nagyon is konkrét jelentéssel bírt: a szolgaságból csak akkor lehetett kikerülni, ha valaki fizetett az adós helyett – erről már a cseh Thomas Sedlacek ír könyvében. Ő is úgy véli, hogy a Miatyánk „bocsásd meg bűneinket” sora eredetileg az adósságok elengedésére is is vonatkozott. Szerinte a 2008-as válságban a csődbe jutott nagybankok és cégek is éppen így kérlelték a gazdaságpolitikusokat, kéréseik pedig meghallgatásra találtak. Azonban úgy véli, hogy ha ez nem történik meg, akkor gazdasági armageddon következett volna, ezért volt szükség erre a modernkori „adósságelengedésre”.

Hudson szerint Jézus óriási veszélyt jelentett kora hitelezőire és uzsorásaira, így gazdasági nézetei is hozzájárulhattak keresztrefeszítéséhez.

Az antik világban, például Babilóniában ugyanis a gazdaságok egészséges működéséhez fontosnak tartották az adósságok rendszeres elengedését, például amikor egy új uralkodó lépett trónra. Ezzel meg akarták akadályozni, hogy az adósok a hitelezők szolgáivá váljanak ahelyett, hogy az uralkodó seregének tagjai lennének. Hudson szerint nem csoda, hogy az adósságokat elengedő uralkodók meglepően gyakran cserélődtek: az antik görög és római világban is volt rá példa, hogy emiatt buktak meg politikusok és ne feledjük, hogy Julius Caesar is adósságelengedést és földreformot hirdetett.​ A hitelezők tehát valószínűleg igyekeztek megakadályozni az adósságok rendszeres, bizonyos időközönként történő elengedését.

Tovább él a hagyomány?

Hudson szerint a Bibliából kiolvasható, hogy Jézus az éppen aktuálissá váló adósságelengedést igyekezett kikényszeríteni. A gospel, azaz „jó hír” kifejezés is az adósságok elengedésére vonatkozott, amely a Jézus és a hitelezők oldalán álló farizeusok közötti politikai konfliktus központi jelképévé vált. A farizeusok népszerűségére és vagyonára azonban nagy veszélyt jelentett Jézus, aki az emberek anyagi – és lelki – felszabadításán fáradozott. Douglas E. Oakman szerint az adósság nyomorította meg a korabeli földműveseket testileg és lelkileg is – Jézus pedig éppen ezek ellen kívánt tenni. Így mikor Jézus azt mondta egy-egy szegénynek, hogy bűnei bocsánatot nyertek, akkor ott az adósság alóli felszabadulásra is utalt.

Azonban Hudson úgy véli, hogy a Jézus utáni évszázadokban az egyház mindinkább azt hangsúlyozta, hogy a szegénység erényes és nemes dolog. De a professzor szerint Jézus ilyet nem mondott, sokkal inkább arról beszélt, hogy a korabeli gazdagok korruptak és mohók.

Jézus azt sem hirdette, hogy a szegénység automatikusan nemesít – azt viszont állította, hogy ha valaki gazdag, akkor ossza meg vagyonát másokkal is.

Az emberhez méltó életet igyekezett lehetővé tenni, amelynek jelentős akadálya volt a szolgaság. A pénzt nem, a pénz túlzott szeretetét vélte problémának. Talán éppen e kérdések fontossága miatt fogalmazta meg számos példabeszédét gazdasági jelenségekkel: a tálentumok, a pénz, az adósság, az adózás, a becsületes munka egyaránt megjelennek példáiban.

A professzor szerint napjainkban az adósság számít szentnek, míg az antik világban az adósok bizonyos időnkénti felszabadítása számított annak. Meglátása, hogy évezredek óta, sok-sok civilizációban ugyanaz a küzdelem folyik: a társadalom megpróbálja kezelni azt az alapvető problémát, hogy az adósság gyorsabban növekszik, mint a fizetőképesség – fogalmaz Hudson. 

Bár a hitel és az adósság a kapitalista gazdaság szempontjából alapvető fontosságú és a mai életszínvonal kialakulásában is nagy szerepet játszott, a történelem során sokszor léteztek olyan szabályok, amelyek inkább a hitelezőknek kedveztek. Ezen a téren is egyensúlyra van szükség, hogy a hitelező és a hitelfelvevő is megtalálja számításait, miközben egyik fél emberi méltósága sem sérül. Jézus idejében az egyensúly felborult, márpedig számára nagyon fontos volt, hogy az emberek már a földi életükben boldogan éljenek és megváltást nyerjenek. Ennek a rabszolgaság alóli megváltás egyszerre jelképe és alapvető eszköze volt.

 

Összesen 35 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
bolá
2018. december 27. 13:33
Silvio Gesell idézi Püthagoraszt, aki azt mondta: "Tiszteljétek Lükurgoszt, aki megvetette az aranyat, minden bűn forrását!" (Mondjuk vicces, Hudson jól leszedte a keresztvizet Püthagoraszról a fent említett tanulmányában.) Mert az arany után kamatot lehet szedni, szemben a búzával, vassal, ablakmosással, tehát az árukkal, amik után nem lehet kamatot szedni. Ez aztán annyira beleivódott a görög, tehát az európai kultúrába, hogy Arisztotelész torkán is fennakadt. És miután Szent Pál a kereszténységet görögizálta, a kereszténység sem tudta elfogadni. Dante Isteni színjátékában a szodomiták együtt bűnhődnek az uzsorásokkal és az istenkáromlókkal a Pokol hetedik körének harmadik gyűrűjében (tehát jó mélyen). A szodomitáknak örökké tartó, természetellenes mozgásban kell tengődniük, az uzsorásoknak pedig természetellenes mozdulatlanságban kell ülniük, mint ahogy természet ellen való vétek a Teremtő káromlása. Egészen Kálvin Jánosig! Aki aztán megengedte a kamatszedést, és nyomában VIII. Henrik erről törvényt is hozott. A feleségétől való válással magyarázzák az elszakadást Rómától, de ez hülyeség, egy kirány ezt bármikor el tudta érni, az igazi ok a kamatszedés engedélyezése volt. Amivel aztán el is indította a lavinát.
Akitlosz
2018. január 09. 06:23
Így van. Jézus idejében a pénz még valódi érték volt.
szekula
2018. január 08. 06:57
Muris pont a kereszténységre hivatkozni az eladósodás kapcsán, miután a katolikus egyház kevés gyökeresen revideált dogmáinak egyike épp ez: hitelezni kamat ("használati felár") fejében eleinte bűnnek számított, ám a XVIII. század derekára a katolikus teológia addig gyalulta a témát, amíg végül elfogadható, sőt, szükséges úzusnak ítélte azt (lehúzva a klotyón többek közt Aquinói Tamás vonatkozó morális konklúzióit).
szekula
2018. január 08. 06:57
"adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván" - Lukács, 6:35
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!