A világ legdrágább matrjoska babáját nyitogatjuk. Interjú.

„Ön szerint melyek a legérdekesebbek vagy legfontosabbak abból a nagyjából 15 különálló sztoriból, amelyeket a Paradise Papers alapján írtak különböző újságok?

Nehéz választani közülük, de Wilbur Ross történetén eléggé elkerekedett a szemem. Ross a Trump-kormány kereskedelmi minisztere, aki, mint kiderült, még mindig tulajdonosa egy offshore bejegyzésű szállítmányozócégnek, amelynek a legnagyobb ügyfele egy, Vlagyimir Putyinhoz nagyon közel álló tulajdonosokhoz tartozó cég (a cég egyik tulajdonosa Putyin veje, a szerk.). Ez a történet jól bemutatja, hogy az offshore-cégek hálózata milyen jól el tudja fedni még a legmegdöbbentőbb üzleti kapcsolatokat is.

Szerintem nagyon érdekesek azok a sztorik is, amelyek arról szólnak, hogy egyesek hogyan kerülték el az adófizetést a jachtjaik és magángépeik után. Aztán ott van a cikk az indonéz papírgyártó cégről, amelyről kiderült, hogyan járul hozzá ez az erdőirtáshoz az országban, és hogy ezt hogyan támogatja ez az egész offshore-rendszer. Szintén nagyon érdekes a nyersanyagokkal kereskedő óriási multi, a Glencore sztorija, amelyről kiderült, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban offshore-ügyleteken keresztül hogyan szerzett irányítást egy szénbányában.

Annak van jelentőssége a Appleby működésének szempontjából, hogy sok adóparadicsom, ahol irodái vannak, brit fennhatóság alatt áll?

Annyiban van jelentősége véleményem szerint, hogy ha a brit pénzügyi szabályozók az amerikai hatóságokkal együtt úgy döntenének, rendszabályozni kellene ezeket az adóparadicsomokat, akkor megtehetnék. A globális pénzügyi rendszerben senki nem tudja megkerülni Londont vagy New Yorkot, így a brit és az amerikai kormány, de talán az amerikai önmagában is véget tudna vetni az offshore-rendszernek.
Ezek az adóparadicsomok földrajzilag szigetek, de valójában nem elszigetelve működnek a világ pénzügyi és politikai rendszerétől, az olyan hatalmaktól, mint az USA vagy Nagy-Britannia. Bermuda, a Kajmán-szigetek az Egyesült Királyság tengeren túli területeinek számítanak, a Virgin-szigetek egy része brit, a másik része amerikai terület, Mauritius Franciaországhoz kötődik inkább, a Csatorna-szigetek Franciaország és Nagy-Britannia között szintén brit fennhatóság alatt működnek. Ez pedig azt jelenti, hogy ha megnézzük, végső soron ki felelős azért, hogy ez a rendszer működni tud, és ki tudná ezt megreformálni, ha akarná, akkor a végén az amerikai és brit pénzügyminisztereket találjuk.

Az offshore-rendszer azért tud működni, mert hagyják. Nem egy elkerülhetetlen természeti jelenség, hogy kialakulnak olyan helyek a világon, ahol az emberek elrejthetik a pénzüket. A nemzetközi pénzügyi rendszer egy nagyon komolyan ellenőrzött és szabályozott rendszer, amelyben lenne lehetőség ezeket az adóparadicsomokat szabályozni, átláthatóbbá tenni, csak valaki úgy döntött, hogy ezt nem akarja.”