A globális gazdasági visszaesés rámutatott azokra az Európára leselkedő veszélyekre, amelyek a korlátlan bevándorlás, az alacsony szaporulati mutatók és az elöregedő társadalom okozta kihívások következtében alakultak ki. Ezen tünetek nagyon hasonlóan kerültek a felszínre a francia forradalom és a napóleoni háborúk alatt is. Persze azok a XIX. századi európai egyenlőtlenségek markánsabbak voltak a jelenlegieknél, azonban pusztító hatásuk nem feltétlenül volt nagyobb.
Bár az 1848-as forradalmi mozgalmak idővel átadták a liberális, szocialista vagy kommunista eszméiket az európai népeknek, 1848-ban csupán felvillanyozták maguk ellen a globális ellenforradalmi erőket. Ez pedig megmagyarázza Simms – vagy sok más történész – azon gondolatát, miszerint az 1848-as forradalmak »kudarcot« vallottak. Ugyanakkor hosszú távú hatásuk révén alapjaiban változtatták meg az európai status quót. Sőt, én valójában úgy vélem, hogy az 1848-as forradalmak nem »kudarcosak« voltak, csupán befejezetlenek.”