Nyomor, szadizmus, nőgyűlölet – nagy csalódás az Eufória harmadik évada

Jól illusztrálja az Eufória jelentőségét, hogy annak ellenére lett az HBO egyik legfelkapottabb sorozata az elmúlt tíz évben, hogy enyhén szólva sem lehet szorgos munkatempóval vádolni a készítőket, vagy azzal, hogy a lehető leggyorsabban az összes bőrt le akarták volna húzni a történetről. A 2019-ben debütált első évad után 2022-ig kellett várni a folytatásra, majd újabb négy évet arra, hogy a harmadik – és egyben utolsó szezon – is a képernyőre kerüljön. És annak ellenére, hogy a jelenlegi médiazajban a fiatalok fókuszát nehéz megtartani a folyamatos jelenlét nélkül, a sorozat ilyen hosszú szünetek után is képes volt elérni, hogy az újabb epizódok beszédtémát jelentsenek.

Ezt a meredek témái és az egyszerre éjfekete és humoros stílusa mellett valószínűleg azzal is érte el, hogy – miként a pilotról szóló kritikában írtam – ez a sorozat igazi versenyistálló. A színészek közül az első szezon óta szupersztárrá vált Zendaya, Sydney Sweeney, Hunter Schafer, Jacob Elordi, és valószínűleg fényes jövő állt volna Angus Cloud előtt is, ha nem adagolja túl magát huszonöt évesen. Így pedig érthető, hogy a harmadik szezon is a figyelem középpontjába került, nem sok, de talán egyetlen más televíziós szériáról sem lehet elmondani azt, hogy felvonultatná szinte teljes egészében egy generáció legtehetségesebb arcait. 

És eleinte az utóbbiak közé sorolták Sam Levinson író-rendezőt is, ezt a státuszát a kiváló drámájával, a Malcolm és Marie-vel meg is erősítette, hogy aztán az Eufória harmadik szezonjával alaposan lerombolja. Az utolsó nyolc epizód olyan ugyanis, mintha kiadta volna bérmunkának egy gyakornoknak, aki annyit értett volna csupán a sorozat sikeréből, hogy sok benne a szex, az erőszak és a sokkolás, szóval, ha ezeket a maximumra pörgetjük, akkor garantáltan letaglózza majd a nézőket.

Az a félelmem mindenesetre hamar alaptalannak bizonyult, ami az első rész alapján megfogalmazódott bennem, azaz, hogy egy Breaking Bad-koppintást kapunk majd abból kiindulva, hogy a sztori egyik központi szála átkerült a mexikói határ közelébe, Rue pedig drogcsempészettel próbálja rendezni az anyagi helyzetét. Bár fontos maradt ez a történetív, de az Eufória nyomokban sem idézi az említett világklasszis széria eleganciáját, és egy jól felépített forgatókönyvnél sokkal fontosabb alkotói szempont lehetett, hogy minél több olyan jelenetet csempésszenek az évadba, amelyek alaposan kiakasztják a rajongókat, akik majd felháborodásukat a Redditre ömlesztik – mert ugye a rossz reklám is reklám. 

Nem okoz eufóriát az Eufória

Azon mondjuk nehéz meglepődni, hogy az összes női szereplő ilyen-olyan mértékben prostituálódik, ami viszont Sydney Sweeney karakterével történik, az már paródiába hajlik. Emlékeim szerint minden részbe jutott legalább egy olyan jelenetet, amelyben az OnlyFans-karrierjét egyengetve egyre betegesebb és perverzebb dolgokat vállal, nem is részletezem, legyen elég annyi, hogy amikor kutyajelmezbe bújik, még a legenyhébb a pillanatok egyike. Az ehhez hasonló húzások miatt sokan 

annak ellenére, hogy állítólag a színésznő maga kérte, hogy minél több hasonló szituban láthassuk. És egyébként sem értek egyet ezzel a váddal, ennyi erővel kikérhetném a magam és a férfitársaim nevében is, amiért olyan aberrált kéjencnek ábrázolják őket, akik képesek fizetni ilyen abnormális tartalmakért. Szerintem a rendező nem a nőket utálja, hanem en bloc mindenkit, de lehet, hogy ezzel megengedő vagyok vele szemben, mert a gyűlölet egy emberi érzelem, itt azonban sokkal inkább totális nihilizmusról beszélhetünk. 

Nem fogok spoilerezni, de sikerült kiváltaniuk azt, hogy felebaráti szeretetet érezzek egy rendkívül ellenszenves karakter iránt, mert olyan kegyetlenül bánnak el vele, amit képtelenek lennék bárkinek kívánni, 

És el kell ismerni, a hatásvadász eszközök némelyike nagyon is működik: sok évtizednyi horrorfogyasztás után azt gondoltam, már semmivel nem lehet az ingerküszöbömet megingatni, mégis elérték, hogy már ne csak féljek, egyenesen rettegjek a kígyóktól.

Az biztos, hogy a lehető legjobb dolog, ami történhetett az Eufóriával, hogy ezzel az évaddal lezárul, mert ha a nyomorban való dagonyázást tovább akarták volna fokozni, azzal tényleg kinyírták volna a sorozat hajdani renoméját. Nem állítom, hogy nézhetetlen lenne a harmadik évad, mert dehogy az, le sem lehet venni a szemünket a képernyőről, hiszen kíváncsian várjuk, mivel rukkolnak elő a következő percben. A hasonló mechanizmussal élő alkotásokat a hetvenes években exploitationnek hívták, ami magyarra fordítva a néző kizsigerelését jelenti anyagi, de főleg lelki értelemben, és nem véletlen, hogy nem a filmművészet legnagyobb remekeit illették ezzel a jelzővel. 

Eufória – amerikai drámasorozat. Megtekinthető az HBO kínálatában. 

Nyitókép: Eufória. (Forrás: HBO)