Két magányos emberi lélek óvatos közeledését talán még soha nem láttuk ilyan szépen ábrázolni – Enyedi Ildikó új filmjéről

Nem tudom, született-e már olyan film a világon, amelynek a stáblistáján a színészekkel egyenértékűen feltüntették a benne szereplő növények nevét. A szereplő szó pedig pontosan megállja a helyét, még akkor is, ha az előzetes híresztelések ellenére Enyedi Ildikó mozija nem egy fáról szól. Vagy nem csak egy fáról, jelesül az ezeréves példányairól is ismert páfrányfenyőről (Ginkgo biloba), amelyet egyes keleti kultúrákban az örök élet szimbólumaként tisztelnek. 

De hogy miről, arról nem könnyű számot adni egy hagyományos ajánló keretein belül. Nem mintha nem volna történet: van, egyszerre három is három idősíkban.

Értve ez alatt az ember ember iránti kiirthatatlan vágyakozását és azt is, hogy a világegyetem nem rangsorol, minden létforma ugyanolyan értékes és fontos, minden mindennel összefügg – a pillangóhatás, ugye. 

Aki pedig most rémülten a szívéhez kapna, hogy az erről való finom gondolkodást Enyedi Ildikó valamiféle didaktikus ökomoziba csomagolta, ne tegye. A Csendes barát nem állít, győzköd, pláne nem erőszakol senkire semmiféle divatos ideológiát.

Ez, egy német egyetem óriási botanikus kertjében álló Ginkgo biloba más szempontból is a szemünk előtt lesz passzívból aktív résztvevője, sőt alakítója a kevés szóból, annál több kifejező képből (Pálos Gergely) felépülő eseményeknek. És nem csupán azért, mert ez – vagy inkább ő – nyújt menedéket az intézmény első női hallgatójának (Luna Wedler) 1908-ban, viszi közelebb egy muskátlival karöltve a félénk Hannest (Enzo Brumm) már a hetvenes években önmagához, vagy juttatja új felfedezésekhez a közel­múltunk coviddermedtségében rajta-vele kísérletező hongkongi neurológusprofesszort (Tony Leung Chiu-Wai). Utóbbié önmagában is a legerősebb és a legjobban kidolgozott szál egy gyönyörű melléksztorival;

Hogy mi lett, mi lesz a vége bárminek, ugyanúgy nem derül ki, mint ahogyan saját életünk kifutása sem biztos, bármennyire szeretnénk is azt hinni. Ezért nem tehetünk mást – mondja legalábbis nekem Enyedi Ildikó ezzel a témája mellett a látványvilágában is egyszerre földközeli és mágikus filmmel –, mint hogy „a jeleket átalakítva” megpróbálunk a lehető legnagyobb empátiával és megértési szándékkal közeledni egymás és minden teremtett lény felé. 

Csendes barát. Magyar–német–francia játékfilm. Rendezte Enyedi Ildikó. Január 29-étől a Mozinet forgalmazásában országszerte a mozikban.

Nyitókép: Mozinet