A rombolás természetrajza

Köztéri könyvespolcokon olykor különös dolgokra bukkan az ember. Ezekről a gyűjtőhelyekről érdemes lenne egyszer mélyebben és árnyaltabban írni. Vannak, akik ide lomtalanítják a könyveiket a matematika­feladatgyűjteménytől a Berkesi András-­regényekig, de találtam már nejlonzacskóba gyömöszölt családi fotóarchívumot is a helyi ingyenpolcon. A 20. század első éveiben készült felvételeket. Nem tudok ellenállni ezeknek a polcoknak, akárhol járok, mindig átböngészem őket. Jól látni ezeken a polcokon, hogy mi az, ami ma már nem kell, amit ma már senki nem olvas. Ebbe a kategóriába sajnos bármi belefér, ahogy elnézem. Az antikváriumok is tömve vannak, ha oda vinné bárki a megunt könyveit, nagy valószínűséggel nem kapna értük egy forintot sem, egyszerűbb az ingyenpolcokra (vagy köréjük) ömleszteni. Az a helyzet állt elő, hogy egyrészt fuldokolunk a könyvekben, a plázák könyvesboltjai és az antikváriumok roskadásig vannak velük, másrészt viszont egyre kevesebben olvasnak, és ezek az egyre kevesebbek is leginkább a szórakoztató irodalmat preferálják. Mondom, érdemes lenne egyszer a köztéri könyvespolcok állományáról behatóbban írni, de ettől most eltekintek, nem tárcába való téma. Talán arról majd írok egyszer, hogy jómagam milyen formában veszem igénybe ezeket a helyeket, milyen könyveket viszek oda.