A bazilika területén feltárt emberi maradványok koponyái alapján már számos arcrekonstrukciót, avagy fejújraalkotást végzett el a Magyarságkutató Intézet László Gyula Kutató-központ és Archívumában dolgozó Gábor Emese. Tudományos publikáció is megjelent róluk az Alba Regia folyóiratban.
Gábor Emese portréfestőként, portréfestmény-másolóként kezdte pályáját, majd anatómiai ismereteit a budapesti Üllői úti klinika igazságügyi esetein bővítette. A Magyar Iparművészeti Főiskolán sajátította el a portrészobrászat alapjait, majd huszonöt év alatt csaknem félszáz köztéri portrészobrot készített. Alkotásai szerte a Kárpát-medencében megtalálhatók. A Magyar Természettudományi Múzeumban kezdett koponyaalapú arcrekonstrukciók készítésébe, ott alapozta meg koponyaantropológiai és koponyamorfológiai ismereteit, és ott dolgozott az Árpád-ház-projekten. A Magyarságkutató Intézetben a nemzeti panteon arcait alkotja meg, emellett a kazahsztáni régészeti intézetnek, illetve több hazai és külföldi múzeumnak is dolgozik saját alapítású stúdiójában.
A szakember az Arc-heo Art-Reko Studióban folyó arcrekonstrukciós munka közben figyelt fel arra, hogy a székesfehérvári I/10-es sírszámú lelet koponyája annyi hasonlóságot mutat Corvin Jánosnak a horvátországi Lepoglavában feltárt koponyájával, ami felveti a közeli rokonság eshetőségét. Az ügyről a napokban felkerült egy rövid videó a YouTube-ra, amelyben Gábor Emese a műtermében beszél arról, miként jött rá a hasonlóságra. Mint elmondja, a székesfehérvári osszáriumból korábban már megalkotta III. Béla királyunk és felesége, Antiókhiai Anna arcát. A főbb sírokból további három koponya bizonyult ígéretesnek, azok grafikus rekonstrukcióját 2024-ben végezte el. Míg ezekről szóló tudományos publikációját írta, Corvin János koponyáján dolgozott. Rádöbbent, hogy valahonnan ismerős, szinte pont olyan, mint az I/10-es sírszámú koponya a székesfehérvári osszáriumból, amelyen az előző évben dolgozott.
Kollégáival háromdimenziós modellt készített a koponyákról, amely alapján összehasonlító elemzéseket végzett. Ezek nagyfokú morfológiai hasonlóságot és nagyfokú méretbeli egyezést mutattak. A szemüregek viszonylag nagy mérete, a fogsorívek egyforma dőlésszöge, az állkapcsok jellegzetes alacsony volta és az állkapocsszögek lekerekített formája, a homlokcsontok azonos jegyei, a páros orrcsont keskeny alakja mind hasonló volt. Aszimmetrikus jellegzetességekre is felfigyeltek, mint az állcsonton lévő idegkilépések elhelyezkedése, a szemüregek alatti lyukak, ezenkívül a jobb oldali szemfogi árok mindkét koponyánál mélyebb, mint a bal oldali, a bal orrcimpa helye pedig feljebb van, mint a jobbé.
Túl sok az egyezés ahhoz, hogy véletlen legyen.