Egy szekta, amit csecsemők irányítanak

Az új-zélandi születésű nemzetközi jogász és veterán ENSZ-diplomata, Sarah Wynn-Williams 2011 és 2017 között dolgozott a Facebook anya­vállalatának globális közpolitikai igazgatójaként. „Olyan volt, mint egy diabolikus szekta, amelyet csecsemők irányítanak” – adja meg az alaphangot frissen megjelent személyes emlékirataihoz. A Careless People – A Cautionary Tale of Power, Greed, and Lost Idealism (gondatlan emberek – figyelmeztető mese a hatalomról, a kapzsiságról és az elveszett idealizmusról) terjesztését a Facebook jogi úton, titoktartási szerződésekre hivatkozva próbálta megakadályozni, ez azonban inkább visszaütött, szerzőnk pillanatok alatt a bestsellerlisták élén találta magát.

Emlékirat helyett persze pontosabb lenne a könyvet vád­iratnak nevezni, amely a Facebook eddig is közismert erkölcsi problémáit egy sor konkrét, remekül továbbmesélhető anekdotával támasztja alá. Williams kiterjedten ír a cég Free Basics (ingyenes alapok) nevű projektjéről, amelynek hivatalos célja az volt, hogy ingyenes internet-hozzáférést nyújtsanak a fejlődő országok lakosságának. Szerzőnk bemutatja, hogy az emberek valójában nem „az” internethez, hanem annak egy Facebook-központú sajátos változatához kaptak hozzáférést, a cégen belül pedig nyílt titoknak számított, hogy a valós célkitűzés a digitális lojalitás kiépítése, Williams szavaival egyfajta „digitális kolonializmus” volt.

A könyv talán legsúlyosabb fejezete a mianmari rohingják elleni népirtás esetét dolgozza fel. Williams – aki a helyszínen követte az eseményeket – úgy látja, hogy a Facebook sok ezer emberéletben mérhető felelősséget visel Mianmar tragédiájáért, amiért éveken át közönyösen nézték a platform helyi felhasználói között elszabaduló indulatokat. A szerző szerint a cég akkor sem szerződtetett megfelelő burmainyelv-tudással bíró kollégákat, amikor már tengernyi jelzés érkezett a központba, hogy a helyzet robbanásig feszült. „Mianmar ma jobb hely lenne, ha soha nem engedték volna be az országba a Facebookot” – írja.

Ami a kötet legellentmondásosabb állítását illeti… az óriás techcégek egészen Donald Trump másodszori beiktatásáig – amikor az emblematikus szilícium­völgyi vezérek alázatosan felsorakoztak a Capitoliumban összesereglett közönség első sorában – vállaltan progresszív, globalista bástyákként pozicionálták magukat. Magyarországon ma is így ismerjük őket. Williams ezzel szemben arról ír, hogy Mark Zuckerberg több mint egy évtizede retteg a Facebook nevéhez tapadó baloldali bélyegtől. Szerinte a cég vezetése már a 2016-os választáson is Trump győzelmére tett, olyannyira, hogy önálló tanácsadói csapatot verbuvált a cég alkalmazottaiból a republikánus kampánystáb támogatására, Hillary Clinton csapata pedig semleges, távolságtartó attitűddel szembesült. Így volt-e? Talán sosem tudjuk meg.

Bár a Facebook több embert ér el, mint a világ bármelyik kormánya, Williams szerint kevesebb önreflexióval rendelkezik, mint egy kisvárosi civil szervezet. Szerzőnk az emberi – és vezetői – gyengeség furcsa, elsőre ellentmondásosnak tűnő elegyéről ír. Eszerint a világ egyik legmeghatározóbb cége belülről egyszerre cinikus és infantilis: a lehető legtovább igyekszik elhinni magáról, hogy a jót és a helyeset cselekszi, amikor pedig az állítás tarthatatlanná válik, minden bizonyítékot azonnal megsemmisít, és minden kritikust igyekszik elhallgattatni.  

Sarah Wynn-Williams: Careless People – A Cautionary Tale of Power, Greed, and Lost Idealism. Flatiron Books, 2025

A szerző a Brain Bar jövőfesztivál alapítója

Nyitókép: Brain Bar