Megrázó könyv jelent meg: így fosztották ki a románok Magyarországot 1919-ben

A trianoni békeszerződés nem csak a történelmi Magyarország végét hozta el, de – noha erre sokszor megfeledkezünk – hazánk jelentős része ténylegesen az utódállam(ok) megszállása alá került. Ebből a legnagyobb kiterjedésű kétségkívül a román megszállás volt. Perczel Olivér történész, levéltáros Egy megszállás anatómiája című könyvében hatalmas forrásanyagot feldolgozva mutatja be a megszállás, a nyilvános kivégzések és a botozások, valamint a javak elrablásának nyomasztó történetét. A kötet olyan kérdésekre keresi a választ, mint: vajon mennyire jelentett súlyos megpróbáltatást a román megszállás a magyar lakosságnak? Hasonló károkat szenvedtek-e el a lakosok a különböző tájakon? Mi zajlott Erdélyben, a Tiszántúlon, a Duna–Tisza közén, Budapesten és a Dunántúlon? És egyáltalán miért történt Magyarország románok általi megszállása és volt-e következménye?

Magyarország román megszállásáról ezidáig még nem született tudományos igényű monográfia, ezért a korábban megjelent cikkek, tanulmányok mellett a szerző rengeteg hazai és romániai levéltár és múzeum anyagára építi könyvét. Perczel láthatóan széleskörű alapkutatást végzett, figyeleme kiterjed még a naplókra, a historia domusokra, de még a plakátokra és a napisajtóra is. A kötet hangvétele tudományos, szenvtelen, eközben a szöveg könnyen befogadható, olvasmányos marad. A munka a Jaffa kiadónál már rendszeresített végjegyzetes megoldást követi, ami könnyebbé teszi a szöveg olvasását, ám a történész recenszens kénytelen rendszeresen hátra lapozni, ellenőrizendő egy-egy hivatkozást.

A legtöbb ilyen kilengésre a román hadsereg bevonulásakor és a magyar vörös hadsereg tiszai offenzíváját követően került sor. A román hadsereg a fegyveres ellenállásért retorzióképp sokszor erőszakos módszereket alkalmaztak. Ilyen történeteket a szerző bőven idéz. A megszálló román katonák nagykőrösi rekvirálásairól és rablásairól az alispán későbbi jelentése így szólt: „[M]inden rendtartás nélkül elözönlötték a román katonák a földeket, szőlőket, tanyákat, majorokat, szőlőtelepeket, a szó szoros értelmében letaroltak és kiürítettek mindent, amit el nem bírtak vinni, azt tönkretették… a lakosságot minden készletéből kifosztották… A járókelőket megtámadták, kirabolták, a pénzét, ékszerét, óráját elvették… A lakosságot megbotozással, internálással, elhurcolással kényszerítették a rekvirálások tűrésére. Mindezek természetes következménye lett a jószágállomány csaknem teljes kipusztulása, az élelem elfogyása, a gazdasági eszközök kevés volta, emiatt megbénult a mező- és szőlőgazdaság, nélkülöz a nép.”

Perczel megannyi ilyen esetet idéz könyvében. „Mindszenten Suti Gergelyt a házában gyilkolta meg hat román katona; egyikük hasba és kézen lőtte, ezt követően pedig az ágyára fektették és bottal agyonverték. Szabó József asztalossegédet, édesanyját és testvérét golyószóróval gyilkolták meg. A köncsögpusztai 14 éves Szálas Annát 1919. augusztus 27-én este egy román katona meggyilkolta, amikor a lány a kukoricásukba tartott. Szarka István postamestert felsőszéktői szőlőjében lőtték agyon, mivel nem adott elég bort a zaklató román katonáknak. Polyák Ferencet belsőnyíri tanyáján gyilkolták meg, majd a bűntény után kirabolták. A kisújszállási Szűcs Illyés tiltakozott lovai elhajtása ellen, mire a román katonák bajonettel szurkálták meg, majd agyonlőtték.” És így tovább, még megannyi eset, amelyeknek részletes, idézetekkel gazdagított elemzése önálló tanulmányt tehetne ki.

Nagykőrösön kivégzésre és botozásra is sor került. „Amint bevonultak a városba, a kommunista rendszer vezetőit és híveit azonnal össze gyűjtötték. A megszállás első napján elfogtak 15 direktóriumi tagot, és a város parancsnokát – Mészáros Jánost – másnap reggel hét órakor kivégezték. A nyilvános kivégzésre, amelyre a lakosságot összecsődítették, a városháza lépcsőjén tarkólövés által került sor. A megfélemlítő szándékkal elkövetett brutális gyilkosságot követően megbotozták Balla Józsefet, a Nagykőrösi Népújság szerkesztőjét, és 25 botütést sújtottak a Mészárost bújtató Szabó Judit meztelen testére is.”

A román megszállók több mint 600 embert végeztek ki, az áldozatkutatás Erdélyben is zajlik, ott az áldozatok száma kb. 353 főre tehető. Számonkérésre nem került sor. A béketárgyaláson tudtak a román katonák kegyetlenkedéseiről, de mivel Romániának fontos szerepe volt a térségre rendezésére vonatkozó háború utáni francia tervekben, ezért az ügyeket hagyták elfelejtődni. A megszállás után a magyar hatóságok összegezték a román megszállás által okozott anyagi veszteséget, és 1923-ban ki is adták eredményeiket. E szerint az ország kára 25 milliárd korona volt – ez csillagászati összeg. A románok Perczel könyve szerint valóban mindent vittek, ami mozdítható volt, ez nem csupán városi legenda: állatokat, takarmányt, gyárakat, gépeket, a vasút nagy részét. Üdvözlendő, hogy végre részletes feltárást kaptunk erről a történetről is, a legendák eloszlatása mellett történészhez méltó alapossággal, de mégis hajmeresztő részletek mellett kapunk képet egy megszállás anatómiájáról, a román bevonulás és uralom sötét hónapjairól.

(Nyitókép: román katonák masírozása az Andrássy úton (Forrás: FSZEK))