Nem tudok többé a szigligeti nádas mellett úgy elfutni, hogy ne gondolnék erre a borzalomra

Hatalmas vadkan gyalogol ki a nádasból az út szélére, ahogy Szigliget külterületéhez érek. Megfordulok, hogy lefotózzam, de addigra eltűnik a sötétben. Megszoktam már a szigligeti vadvilágot, szeretem is, ilyenkor úgy érzem, hazaértem. Az évi egyhétnyi alkotói lét kezdődik el. Reggelente futok egy szigetkört. A családom is eljön hétvégére az alkotóházba. Ünneplünk. A feleségem születésnapja, az enyém is. Két éve itt mutatta fel a pozitív terhességi tesztet, és most kint szaladgál a lányunk a folyosón, már pakol a könyvtárban, felfedez. Levesz a polcról egy verseskötetet. Karig Sára: Sarkövezet. A szerző mentette a vészkorszakban többek közt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni édes­anyját. Radnótit épp nyolcvan éve lőtték agyon Abdánál. Karig Sára szovjet munkatáborba került, Vorkutában kezdett verseket írni. Nyolcvanéves volt, amikor megjelent az első és egyetlen verseskötete. Van benne egy vers Szigligeti leltár címmel. „Messze tompán kong az óra. / A falon kép: Tó, jég, ladik. / Hold süt alvó téli tóra. / És benne jégmadár lakik.”