Ilyen volt a katonaélet a második világháborús Ukrajnában

Nyitókép: Lerombolt vasúti híd maradványainak kiemelését készíti elő a Magyar Királyi Honvédség 105. vasútépítő század búvára, 1943. (Fortepan/Varga Csaba dr.)

Pap Lázár, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása

A második világháborúba való belépést megelőzően a Horthy Miklós vezette Magyarország több revíziós sikert is elkönyvelhetett. Az 1938-as első bécsi döntés következtében visszacsatolták a Felvidék döntően magyarlakta, valamint Kárpátalja legdélebbi területeit, beleértve Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt is. A széteső Csehszlovákiából kiváló Kárpátalját 1939-ben a Magyar Királyi Honvédség megszállta, így létrejött a Lengyelországgal közös északi határ. 

1940-ben a második bécsi döntés értelmében pedig Észak-Erdély, valamint Székelyföld került újra magyar fennhatóság alá. Egy évvel később Jugoszlávia szétesése teremtett lehetőséget a magyar csapatok számára, hogy a Délvidék egyes részeit (Bácska, Baranyai háromszög, Muravidék, Muraköz) megszállják, majd visszacsatolják. A visszatért területeket itt tekintheti meg térképen.

Magyarország Kassa 1941-es bombázását követően lépett be hivatalosan is a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán. Minden valószínűség szerint szovjet gépek dobtak robbanóanyagot Kassára, ám feltételezhető, hogy véletlenül, hiszen a már hadviselő félnek számító Szlovákiához tartozó Eperjes madártávlatból megtévesztésig hasonlít Kassára. (A témáról bővebben itt olvashat.) 

A keleti frontra a Kárpát-csoportot – ennek része volt az ún. gyorshadtest is – vezényelték, amelynek élén Szombathelyi Ferenc altábornagy állt. A nagyjából 90 ezer főre rúgó haderő nem érte el a hasonló német alakulatok harcértékét, de a magyar honvédségen belül korszerűnek számított. A Dnyeszter folyó elérését követően a gyorshadtest német parancsnokság alá került, míg a Kárpát-csoport többi része megszálló feladatokat látott el. A gyorshadtest végül a Dnyeperig jutott, ahonnan 1941 októberétől kezdődően 1942 januárjáig vonták ki őket a Kárpát-csoport maradékával együtt A gyorshadtest harcairól részletesebben itt olvashat.

A Szovjetunió területeinek megszállásában a német, szlovák, olasz és román csapatok mellett magyar egységek is részt vállaltak. Feladataik közé tartozott a közigazgatási, közbiztonsági és rendészeti tevékenységek ellátásán felül a helyreállítási munkálatok elvégzése, valamint a partizánok elleni harc. Először a már említett Kárpát-csoport seregtestei láttak el megszálló feladatokat 1941 késő őszéig. Hazaszállításukat követően október 6-án Vinnyica, majd 1942. január 17-től Kijev központtal megalakult a Magyar Megszálló Csoport Parancsnokság, amely ekkor mintegy 40 ezer főt számlált. 

A háború folyamán a parancsnokság a megnövekedett területek miatt kettévált, valamint a megszálló csapatok összetétele és létszáma is folyamatosan változott. A magyar csapatok megszálló tevékenységéről bővebben itt tájékozódhat. 

Magyar csapatok támadó hadműveletekben 1942 januárjától vettek részt ismét. A Kárpát-csoport visszavonása után német kérésre a magyar haderő közel felét kitevő 2. hadsereget küldték a keleti frontra. Ez a Jány Gusztáv vezérezredes által vezetett, 207 ezer fős hadsereg rendezkedett be 1942 telén a Don-mentén, majd omlott össze 1943 januárjában a szovjetek doni áttörésekor. A magyar csapatok támadó harcairól itt, a doni áttörésről pedig itt olvashat részletesebben.

A szabolcsi születésű Remény József főhadnagy hadtáposként szolgált a 154-es számú vöröskeresztes vonaton, amely tizenegy másik szerelvénnyel együtt százával, ezrével hozta haza a sebesülteket a keleti frontról a második világháború alatt. A vonatot hivatalosan védte a genfi konvenció, a valóságban azonban ez sem jelentett biztonságot a személyzet és a sebesültek számára, folyamatosan ki voltak téve az ellenség és a partizánok támadásainak. 

Reményi József szolgálata során naplót vezetett és folyamatosan levelezett alig tizenhét éves feleségével, akinek részletesen és őszintén beszámolt a háborús hétköznapokról, azok minden öröméről, bánatáról, borzalmáról. Gyermekkora óta fotózott, gépét a frontra is magával vitte, így maradt fenn több mint ezer fotója, amelyeken a hátországot is megörökítette: a magyar állomásoktól a lengyel, ukrán, belarusz területeken át Nyugat- Oroszországig készített képeket. 

Ezeken nem pusztán a kórházvonatok világa tárul elénk, hanem a megszállók és a helyiek kapcsolatát, illetve a zsidó munkaszolgálatosok életét is megismerhetjük egy kifejezetten jóindulatú, segíteni akaró „kisember” szemszögéből – olvasható a Heti Fortepan blogon. Reményi József Fortepan felületén elérhető közel 1300 fotóját itt nézheti meg.

Reményi József főhadnagy így számolt be a partizánok tevékenységéről egy 1942. december 17-i naplóbejegyzésében: 

„A partizángarázdálkodás nyomait ide 30 km-re hagytuk el, hol az egész állomást felgyújtották a múlt hetekben, a 8 fő személyzetet legyilkolták nagy gyűlölettel (a többi elmenekült), és az állomáson tartózkodó lőszeres vonatot szalmacsóvával levegőbe repítették. A roncsait még most is láthatjuk. Az éjjel bosszúképpen talán egy egész várost, illetve falut égettek fel a németek, mely szépen világított a sötét hideg éjszakában.” (Forrás: ujkor.hu)

Így zajlott az első világháború a mai Ukrajna területén című cikkünket a címre kattintva olvashatja.