Ilyen volt a katonaélet a második világháborús Ukrajnában

2024. október 01. 18:19

Magyarország 1941. június végén lépett be a második világháborúba. A magyar csapatok a Szovjetunió elleni harcokba kapcsolódtak be a keleti fronton, így Ukrajna területén is részt vettek összecsapásokban, majd megszálló tevékenységet láttak el. A Fortepan képein mutatjuk meg, milyen volt az élet a világháború dúlta Ukrajnában.

2024. október 01. 18:19
null

Nyitókép: Lerombolt vasúti híd maradványainak kiemelését készíti elő a Magyar Királyi Honvédség 105. vasútépítő század búvára, 1943. (Fortepan/Varga Csaba dr.)

 

Pap Lázár, a Magyar Krónika magazin munkatársa írása

A második világháborúba való belépést megelőzően a Horthy Miklós vezette Magyarország több revíziós sikert is elkönyvelhetett. Az 1938-as első bécsi döntés következtében visszacsatolták a Felvidék döntően magyarlakta, valamint Kárpátalja legdélebbi területeit, beleértve Ungvárt, Munkácsot és Beregszászt is. A széteső Csehszlovákiából kiváló Kárpátalját 1939-ben a Magyar Királyi Honvédség megszállta, így létrejött a Lengyelországgal közös északi határ. 

1940-ben a második bécsi döntés értelmében pedig Észak-Erdély, valamint Székelyföld került újra magyar fennhatóság alá. Egy évvel később Jugoszlávia szétesése teremtett lehetőséget a magyar csapatok számára, hogy a Délvidék egyes részeit (Bácska, Baranyai háromszög, Muravidék, Muraköz) megszállják, majd visszacsatolják. A visszatért területeket itt tekintheti meg térképen.

Romokban a kassai Bethlen Gábor körút házai az 1941. június 26-i bombázások után. (Fortepan / Reményi József)

Magyarország Kassa 1941-es bombázását követően lépett be hivatalosan is a második világháborúba a tengelyhatalmak oldalán. Minden valószínűség szerint szovjet gépek dobtak robbanóanyagot Kassára, ám feltételezhető, hogy véletlenül, hiszen a már hadviselő félnek számító Szlovákiához tartozó Eperjes madártávlatból megtévesztésig hasonlít Kassára. (A témáról bővebben itt olvashat.) 

Bárdossy László miniszterelnök a bombázás másnapján bejelentette, hogy Magyarország hadban áll a Szovjetunióval. 

A keleti frontra a Kárpát-csoportot – ennek része volt az ún. gyorshadtest is – vezényelték, amelynek élén Szombathelyi Ferenc altábornagy állt. A nagyjából 90 ezer főre rúgó haderő nem érte el a hasonló német alakulatok harcértékét, de a magyar honvédségen belül korszerűnek számított. A Dnyeszter folyó elérését követően a gyorshadtest német parancsnokság alá került, míg a Kárpát-csoport többi része megszálló feladatokat látott el. A gyorshadtest végül a Dnyeperig jutott, ahonnan 1941 októberétől kezdődően 1942 januárjáig vonták ki őket a Kárpát-csoport maradékával együtt A gyorshadtest harcairól részletesebben itt olvashat.

A Szovjetunió területeinek megszállásában a német, szlovák, olasz és román csapatok mellett magyar egységek is részt vállaltak. Feladataik közé tartozott a közigazgatási, közbiztonsági és rendészeti tevékenységek ellátásán felül a helyreállítási munkálatok elvégzése, valamint a partizánok elleni harc. Először a már említett Kárpát-csoport seregtestei láttak el megszálló feladatokat 1941 késő őszéig. Hazaszállításukat követően október 6-án Vinnyica, majd 1942. január 17-től Kijev központtal megalakult a Magyar Megszálló Csoport Parancsnokság, amely ekkor mintegy 40 ezer főt számlált. 

A háború folyamán a parancsnokság a megnövekedett területek miatt kettévált, valamint a megszálló csapatok összetétele és létszáma is folyamatosan változott. A magyar csapatok megszálló tevékenységéről bővebben itt tájékozódhat. 

Magyar csapatok támadó hadműveletekben 1942 januárjától vettek részt ismét. A Kárpát-csoport visszavonása után német kérésre a magyar haderő közel felét kitevő 2. hadsereget küldték a keleti frontra. Ez a Jány Gusztáv vezérezredes által vezetett, 207 ezer fős hadsereg rendezkedett be 1942 telén a Don-mentén, majd omlott össze 1943 januárjában a szovjetek doni áttörésekor. A magyar csapatok támadó harcairól itt, a doni áttörésről pedig itt olvashat részletesebben.

A 154-es számú vöröskeresztes kórházvonat nővére és katonai személyzete a lerombolt kurszki vasútállomáson fotózkodik, 1942. (Fortepan/Reményi József)
 

A szabolcsi születésű Remény József főhadnagy hadtáposként szolgált a 154-es számú vöröskeresztes vonaton, amely tizenegy másik szerelvénnyel együtt százával, ezrével hozta haza a sebesülteket a keleti frontról a második világháború alatt. A vonatot hivatalosan védte a genfi konvenció, a valóságban azonban ez sem jelentett biztonságot a személyzet és a sebesültek számára, folyamatosan ki voltak téve az ellenség és a partizánok támadásainak. 

Ennek ellenére a főhadnagy tizenhétszer tette meg az utat a Déli pályaudvar és a keleti front között, és mindannyiszor épségben hazaérkezett. 

Reményi József szolgálata során naplót vezetett és folyamatosan levelezett alig tizenhét éves feleségével, akinek részletesen és őszintén beszámolt a háborús hétköznapokról, azok minden öröméről, bánatáról, borzalmáról. Gyermekkora óta fotózott, gépét a frontra is magával vitte, így maradt fenn több mint ezer fotója, amelyeken a hátországot is megörökítette: a magyar állomásoktól a lengyel, ukrán, belarusz területeken át Nyugat- Oroszországig készített képeket. 

Ezeken nem pusztán a kórházvonatok világa tárul elénk, hanem a megszállók és a helyiek kapcsolatát, illetve a zsidó munkaszolgálatosok életét is megismerhetjük egy kifejezetten jóindulatú, segíteni akaró „kisember” szemszögéből – olvasható a Heti Fortepan blogon. Reményi József Fortepan felületén elérhető közel 1300 fotóját itt nézheti meg.

A 154-es számú vöröskeresztes kórházvonat személyzete a lvivi (lembergi) állomáson ebédel, 1942. (Fortepan/Reményi József)
A kijevi Hrescsatik sugárút felrobbantott épületei a Függetlenség tere (Majdan Nezalezsnosztyi, ekkor Kalinyin tér) felől 1942-ben. (Fortepan/Losonci Rita dr.)
 A Paton (ekkor Reichenau) híd építése a Dnyeper folyón, Kijev, 1942. (Fortepan/Teller Ferenc, szerző: Jankovich Ignác)
A 154-es számú vöröskeresztes kórházvonat sebesültjei, 1942. (Fortepan/Reményi József)

Reményi József főhadnagy így számolt be a partizánok tevékenységéről egy 1942. december 17-i naplóbejegyzésében: 

A partizángarázdálkodás nyomait ide 30 km-re hagytuk el, hol az egész állomást felgyújtották a múlt hetekben, a 8 fő személyzetet legyilkolták nagy gyűlölettel (a többi elmenekült), és az állomáson tartózkodó lőszeres vonatot szalmacsóvával levegőbe repítették. A roncsait még most is láthatjuk. Az éjjel bosszúképpen talán egy egész várost, illetve falut égettek fel a németek, mely szépen világított a sötét hideg éjszakában.” (Forrás: ujkor.hu)

A kijevi Prorizna út felrobbantott épületei a Hrescsatik sugárút felől nézve 1943-ban. (Fortepan/Marics Zoltán)
Katonai temető Koroszteny térségében, 1943. A felvétel egy elesett magyar katona – Dudás Gyula szakaszvezető (1910–1943) – temetésekor készült. (Fortepan/Fucskár József Attiláné).  A 42. számú Honvédségi Közlöny 1943. október 20-i számából kiderül, hogy Dudás Gyula (1910. Somogyszob – Harangozó Teréz) tartalékos tizedes, címzetes szakaszvezető azellenség előtt tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért halála után megkapta a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet.
A kijevi Német Stadion (korábban Balitszkij Dinamo Stadion, ma Valerij Lobanovszkij Dinamo Stadion) 1943-ban. A 2. magyar hadsereg hadműveleti területről való kivonásának alkalmából rendezett ünnepség és tábori mise. (Fortepan/Miklós Lajos)
A harkivi Pavlov (ekkor Rosa Luxemburg) tér, balra a romos Hotel Astoria. (Fortepan/Varga Csaba dr.)
A honvédség tudósító századának katonái Galíciában, 1944. (Fortepan/Kemenesi Gábor)
Az ungvári plosa Narodna (ekkor Horthy Miklós tér), jobbra a Kormányzósági palota (volt parlament, ma a Kárpátaljai területi adminisztráció székháza) 1944-ben. A képen egy Vörös Hadsereg által használt amerikai Jeep látható. (Fortepan/Vörös Hadsereg)
Egy szovjet tiszt feltehetően eligazítást tart a katonáinak. Ungvár, plosa Narodna (ekkor Horthy Miklós tér), jobbra a Kormányzósági palota (volt parlament, ma a Kárpátaljai területi adminisztráció székháza), 1944. (Fortepan/Vörös Hadsereg)
T–34/76 típusú harckocsik a Krím félszigeten, 1945. (Fortepan/Vörös Hadsereg)

Így zajlott az első világháború a mai Ukrajna területén című cikkünket a címre kattintva olvashatja.




 

 

 

Összesen 12 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gyzoltan-2
2024. október 01. 20:15
1945 után a magyarság még a halottait sem gyászolhatta meg! Maga a csoda, hogy egy ilyen képgyűjtemény túlélhette a bolsevik zsidó terrort, nagy bátorság, tartás szükségeltetett megőrizni!
sexykitty-5000101
2024. október 01. 19:14
🍓 ️ ­­­É­­­r­­t­é­­­k­­­e­­­l­­­d­ ­a­ ­s­­z­­­e­x­­­i­­ ­­­p­­u­­n­­­c­­­i­­m­a­­­t­­­ 👉 𝐖­­𝐖­𝐖­­­.­𝐗­­­𝟏­𝟖­­.­𝐅­𝐔­­­𝐍
jandor
2024. október 01. 19:08
partizángarázdálkodás hm, egy jótét, elfogulatlan lélek
bunko-jobbos
2024. október 01. 18:42
1. "illetve a zsidó munkaszolgálatosok életét is megismerhetjük" És a nem zsidó munkaszolgálatosokét nem? Eléggé tendenciózus, hogy be akarják adagolni, hogy csak a zsidókat vitték munkaszolgálatra. 2. Azért a megszállásról egy nem régi emlék: Szolzsenyicin írta a Gulágban, hogy a szovjet nők sírva búcsúztak a magyar katonáktól a kivonásukkor. Biztos nagyon kegyetlenek lehettek velük. De persze ezt is Ungvárytól kell megkérdeznünk, mert egyedül csak ő tudja az igazságot.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!