A Lepattanó egyik fő érdeme, hogy akár egy jó Coen-filmben, egymást váltják a furábbnál furább figurák, akik nevetséges bajuszukkal és ízléstelen öltözékükkel még abszurdabbá válnak. Közülük is kiemelkedik Scherer Péter, aki, mint mindig, ezúttal is vicces a balfékekből álló csapat vezetőjeként. A lendületes felütés után a második félidőben viszont igencsak leül a tempó, az alkotásnak nem sikerül elérnie azt, ami minden sportfilm lényege: átadni a szenvedélyt és a lelkesedést azoknak is, akiket egyáltalán nem érdekel a szóban forgó sportág. Patrick Duffy azonban kétségtelenül kiváló választás volt a mecénás szerepére. Bár kevés jelenetben tűnik fel, azokban a nagy hollywoodi sztárok módjára uralja a vásznat, nem is értem, a Dallast követően miért futott zátonyra a karrierje.
(Lepattanó. Vékes Csaba filmje. 2024)