A magyar irodalom ügyét szolgáljuk – Kollár Árpád, a PesText igazgatója a Mandinernek

(A nyitóképen: Kollár Árpád, a PesText fesztiváligazgatója; forrás: PesText honlapja)

Honnan indul a PesText története? 

Ha egészen őszinte akarok lenni, akkor azt mondhatom, hogy az unalom hívta életre ezt a fesztivált. Nagyon sokáig el tudom nézni a plafon repedéseit, és elképzelem, hogy mennyit reped egy év alatt. A pszichológusok azt mondják, hogy az unalom sok mindenre megtanítja az embert. Rákényszeríti, hogy valamit csináljon. Hat évig vezettem a Fiatal Írók Szövetségét, és hozzászoktam, hogy nagyon sok programot szervezünk és pezseg az élet körülöttem. Miután elköszöntem ettől a feladattól, rájöttem, hogy van egy csomó fölös energiám, amit sajnos nem versírásba öltem, hanem elkezdtem azon agyalni, hogy mit kéne csinálni. Sok minden állt össze párhuzamosan, szinte véletlenül. Korábban a Petőfi Irodalmi Múzeumnak köszönhetően részt vettem egy Literature Across Frontiers elnevezésű nemzetközi programban. Megtapasztaltam, hogy van értelme annak, ha az ember fellép idegen közegben, találkozik külföldi írókkal, költőkkel, kiadói emberekkel. Elkezdtünk aztán mi is egy hasonló ötlettel házalni. Magyarországon számos kiváló irodalmi fesztivál van, tehát nem mi találtuk ki a műfajt, de olyan talán nincs, melynek kizárólag a külföldi irodalom van a fókuszában és nem könyvvásár. Egy lazább fesztivál, ahol oldott hangulatban lehet találkozni külföldi írókkal, és csak a világirodalomról szól. A Petőfi Kulturális Ügynökség is épp valami ilyesmiben gondolkodott. Demeter Szilárdnak köszönhetően rögtön az elképzelés mögé álltak, és azóta is támogatják a fesztivált. Az a célunk, hogy a magyar irodalmat valahogy összecsomózzuk a külföldi irodalommal. A vak ló bátorságával álltunk neki az egésznek hat évvel ezelőtt, és azóta nem unatkozom, pedig már nagyon szeretnék. 

Mifelénk az ehhez hasonló fesztiválok nem szoktak hosszú életűek lenni. Alig akad olyan, ami régóta működik. Hat év viszont már hagyománynak számít. 

Igen, első osztályosok lettünk, hatévesek. Sok szerencse is kellett ehhez. És az, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség részéről a támogatás töretlen legyen. Ez biztosítja az állandóságot és a kiszámíthatóságot. Puszta lelkesedésből ezt nem lehetne ilyen sokáig csinálni. Már az első évben is elképesztően nagy programot szerveztünk, sokan el is borzadtak, látva, hogy túlvállaltuk magunkat. Ekkor még a konstruktív káosz volt a jelszavunk. A másik tényező az, hogy nagyon jó csapat jött össze szervezőként. Bruttó húszan vagyunk. Azért bruttó, mert ebben benne vannak a biztonsági emberek, a konferansziék, a helyszíni kísérők is. A kezdeteknél nagyon élveztük, hogy káosz van, és amatőrök vagyunk. Azt akartuk, hogy megmaradjon a fesztivál otthonos bája. Ahol a szerző és a közönség is otthon érzi magát. Aztán hamar rájöttünk, hogy egyszerre olyan sok embert nem lehet meghívni, mint az első évben. A sikerhez nagyon kellenek a könyvkiadók is, akik segítenek a szerzők meghívásában, pesztrálásában, és a külföldi követségek, kulturális intézetek is bedobták magukat. Egy idő után rémülten vettük észre, hogy teltház van, és ismert írók igent mondanak nekünk. Amikor az izlandi Sjón és az orosz Szorokin pár nap különbséggel volt a vendégünk teltházzal, akkor éreztük először, hogy kezd híre menni a fesztiválnak. Akkor fordult komolyra a játék. Azóta egyre csiszoltabban és olajozottabban mozog a gépezet. 

Az efféle rendezvényeknek általában megvan a maguk belterjessége. Ugyanazokat az arcokat látni mindenhol. De a PesTexen mintha nem így lenne. Mintha a szélesebb közönség irányában is átvittétek volna az ingerküszöböt. 

Remélem, hogy így van. Ennek több oka lehet. Igyekszünk minden évben újítani a programon. Vannak saját fejlesztésű összművészeti programjaink, amelyek csak nálunk láthatók. Ilyen lesz idén a V4-es költészeti őrület. Olyan költőket hívtunk, akik az előadóművészetben is otthon vannak. Minden évben vannak olyan színházi produkciók is, amelyek ide készülnek. A programunk sokrétű. Nem kerülhetjük meg, hogy népszerű és populáris írókat is hívjunk, akiknek a könyvei jól futnak. A közönség erre jól harap. Ők nem feltétlenül a professzionális olvasóközönségből jönnek, hanem „normális” olvasók. De hívunk olyan szerzőket is, akik piaci értelemben nem feltétlenül nagyon sikeresek, mégis nagyon értékesek. Ezt a „kétféle” irodalmat igyekszünk együtt, párhuzamosan bemutatni. Illusztrációs workshopokat, képregényes és gyerekirodalmi programokat is minden évben tartunk. Kiállításaink is vannak. Talán ezért tudunk sokfelől behúzni közönséget, és nem csak a szokásos, belterjes réteget. 

A magyar irodalom hogyan kapcsolódik ehhez az egészhez? 

Talán furcsán hangzik, de mi ezzel a magyar irodalom, a magyar kultúra, a magyar könyv ügyét szolgáljuk. A magyar irodalom jó hírét szeretnénk kivinni a világba. Ez látszólag paradox, mert Budapestre hívjuk meg az írókat, könyves szakembereket, de szükség van olyan rendezvényre, ahol a külföldi szerzők találkoznak az itteni fordítóikkal, kiadóikkal, találkoznak magyar írókkal (akik a legtöbbször az estek moderátorai), és egyszerűen jól érzik magukat. Erre nagyon figyelünk, gálánsan vendégül látjuk őket. Ez egyszerűen jó hírét viszi az országnak. Megtapasztalhatják azt is, hogy itt pezsgő és érdekes kulturális, szellemi élet van. A PesTexet egy olyan fórumként képzeljük el, ahol lehet komoly kérdésekről is nyíltan, egyenesen, őszintén, izgalmasan beszélgetni. Ha belegondolunk, nincs olyan sok tér, ahol mindez így megvalósulhat. Megesik, hogy egy külföldi szerző nem hallott jókat rólunk, ezért aztán nem is gondol jókat rólunk. Például amikor egy francia illusztrátor megérkezett éjjel kettőkor, késett a vonata, leszállt a sötét Kelenföldi pályaudvaron és rémülten kérdezte, hogy mi ez, hová keveredett egyáltalán. Aztán másnap eljött a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ahol háromszáz ember várta, körülnézett és megnyugodott, rácsodálkozott erre a világra. Volt olyan is hogy egy örmény és egy török szerzőt ültettünk egy asztalhoz. Nem kell mondani, hogy ez korántsem magától értetődő helyzet. De kialakult ott is egy párbeszéd. A fókusz a környező országokon, Közép-Európán is van. Van ez a fura narratívánk, hogy mi kis ország, kis nyelv vagyunk, és hogy nem olvasnak minket. Ezért nagyon fontos, hogy legyenek kapcsolataink. Nekünk is jó, ha figyelünk a környező országok kultúrájára. 

Az idei felhozatal mitől különleges? Kikért és miért érdemes ellátogatni a fesztiválra? 

A honlapunkon minden információ megtalálható, de az egyik húzónevünk idén Per Petterson norvég író. Az északi irodalom amúgy is népszerű Magyarországon. Nagyon izgalmas író, kitűnő művekkel. De lesz izlandi vendégünk is, a „sztárvendég” pedig J.D. Barker lesz, aki a kortárs krimi és thriller egyik legismertebb, világhírű alakja. A fesztivál idén a Három Hollóban zajlik, de ő a nagy érdeklődés miatt a Marczibányi Téri Művelődési Központban lép majd fel. Ő egy nagyágyú a populárisabb szcénából. Az olasz Vincenzo Latronico szintén Európa-szerte ismert szerző, ő is a vendégünk lesz. Vagy ott van Philippe Brenot francia képregényíró. És Fiona McPhillips Írországból, aki szintén kitűnő krimiíró, és akit nem más, mint Stephen King fedezett fel. Szegeden is lesz eseményünk, oda közép-európai írók jönnek, illetve lesz számos egyéb kísérőprogram is. Ha valaki eljön egy-egy szerzőre, általában ottmarad a következőre is, ami jó, és ez is a célunk, hogy így legyen. 

A PesText idei helyszínei a Három Holló, a Marczibányi Téri Művelődési Központ és a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria.