A múlt szellemes szellemei – Luigi’s Mansion 2 HD játékajánló
2024. július 09. 20:05
Ha a Nintendo szóba kerül, akkor hajlamosak vagyunk főleg Mariora, Linkre vagy éppen Kirbyre gondolni, de még Yoshira is inkább, mint Luigire. Pedig Mario tesója igazi Ghosbuster.
2024. július 09. 20:05
9 p
2
0
75
Mentés
Nyitókép: Luigi's Mansion 2 HD Nintendo Switch készülékkel fotózva
Az 1889 óta létező, eredetileg kártyajátékra specializálódott Nintendo lapot húzott a 19-re, mikor beszállt a videójáték-iparba, a döntés pedig azóta sokszorosan megtérült. Az 1981-es Donkey Kong, majd az 1985-ös Super Mario Bros. már önmagában elég lett volna a sikerhez, de a cég az évtizedek és a konzolgenerációk alatt csak tovább bővítette digitális családját és építette hírnevét. Csak úgy jöttek a nagy sikerek és az újabb, franchise-zá váló sorozatok, hírnevet szerző karakterek.
Kirby, a Star Fox, a Pokémon, a Pikmin, a Donkey Kong Country, a The Legend of Zelda és a Metroid mellett azonban Super Mario, a hihetetlen kalandokat átélő vízvezeték-szerelő árnyékából nemcsak a család cuki kedvence, Yoshi lépett elő, hogy önállóan helytálljon, de maga Mario testvére, a zöld ruhás Luigi is. Őt korábban inkább csak úgy választhattuk ki, mint mellékszereplő, egészen 2001-ig, mikor megkapta első saját játékát, a Luigi’s Mansiont.
A Gamecube-ra készült logikai kalandjátékba eredetileg szerepjátékos elemek kerültek volna, de a fejlesztés során alaposan megváltozott koncepció mentén Luigi lényegében nemcsak főszereplővé vált, de szellemvadásznak állt, ami egy időközben kitalált szerkezetnek köszönhető. Ez a Poltergust 3000 nevű porszívó, amely gond nélkül tisztára szívja a házat, eltüntetve minden lábatlankodó kísértetet. A játék persze siker lett, így 2013-ban 3DS-re jelent meg a Dark Moon alcímmel ellátott Luigi's Mansion 2, majd 2019-ben a jelenleg is forgalomban lévő Nintendo Switchre készült el a harmadik rész.
A most megjelent Luigi’s Mansion 2 HD pedig természetesen a 3DS-re írt játék feldolgozása, annak minden pozitívumával és hátrányával együtt.
I ain't afraid of no ghost
A játékban ezúttal is a parás Luigi a főszereplő, aki az Evershade-völgyben található kúriákat tisztogatja meg az E. Gadd professzor által feltalált speciális porszívó segítségével, amely ugye jó hatással van a szellemjárta területekre. A kísértetek lelki állapotára már kevésbé.
A kiindulási pont egyébként az, hogy Boo szellemkirály rossz fát tett a tűzre, mikor széttörte a Dark Moon nevű kristályt, ami miatt a szellemek rosszalkodni kezdenek,
és persze csak Luigi hozhatja helyre a dolgot.
Az elsődleges cél tehát a Dark Moon szilánkjainak visszaszerzése, a felfedezés pedig öt egyedi kúriában zajlik, amelyek mindegyike több, akadályokat és rejtvényeket tartalmazó, küldetés alapú szintre van felosztva. A hangsúly leginkább a rejtvények megoldására helyeződik, amihez új eszköz, a továbbfejlesztett Poltergust, az 5000-es modell dukál. Ezzel nemcsak a szellemeket kapjuk el, ha ügyesek vagyunk, de természetesen a fejtörőknél is nagy segítséget nyújt.
Egy letűnt kor takarítója
Ehhez azonban sok esetben újra és újra vissza kell mennünk egy-egy helyszínre, azon belül egy-egy szobába, ami sokaknak könnyen az agyára mehet. Persze a Nintendo sokáig nem arról volt híres, hogy igazán haladni akarna a korral, és az erre való törekvést inkább csak az utóbbi években láthatjuk.
Más kérdés, hogy a gyártó lényegében bármihez is nyúl, az bizonyos szempontból arannyá válik, a hagyományos és egyedibb videójátékok kedvelői pedig örülnek minden komolyabb megjelenésnek.
A Super Mario Bros. Wonder tavaly bizonyította, hogy a japán vállalat még ma is ugyanúgy tud és képes meglepetést okozni, miközben a platformer műfajban verhetetlen, az pedig továbbra is áll, hogy
ha fiatalabb gyereknek vennénk valamit, a Nintendo termékeivel járunk a legjobban.
Ezek a leginkább családbarát játékok, a halmazba pedig a Luigi’s Mansion is kiválóan illik. Igen, a Luigi’s Mansion 2 HD-n is látszódik, hogy 11 éves, ráadásul egy gyengébb hardverre írták (3DS), de ahhoz kellően felújították, hogy ne legyen kimondottan kellemetlen az élmény, akár a látványt, akár a kezelést nézzük.
Mint külső nézetes, akció-kalandjáték, a Luigi’s Mansion még mindig különleges. Vannak rosszabb megoldások és ötletek, időnként zavaró újra és újra visszatérni valahova, sőt nem is ez a Nintendo legkeresettebb sorozata, de még így is egyedi és többnyire kifejezetten szórakoztató programról van szó, aminek a humora is nagyon szerethető, időnként pedig kimondottan bájos az összkép.
Ha valaki nosztalgiázna, vagy kipróbálná a 4 fős multiplayert, esetleg éppen nincs miért bekapcsolnia a Switchet, netán teljes sorozatra vágyik, annak mindenképpen javasolt a HD kiadás beszerzése, ami közel 20 órára elegendő élményt kínál. De amúgy érdemes az előző pár év legnagyobb dobásait beszerezni, vagy éppen kivárni az olyan újdonságokat, mint a szeptemberben érkező The Legend of Zelda: Echoes of Wisdom, az októberi Super Mario Party Jamboree, vagy a novemberre datált Mario & Luigi: Brothership.
Esőben és hóban, világosban és sötétben, a Citadella és az Empire State Building felett is ugyanakkora élmény repülni. A Microsoft Flight Simulator segítségével ezt már lényegében bárki átélheti.
2007-ben egy kis stúdió kultikus játékot teremtett, mely a nyolcvanas évek egyik legnagyobb európai katasztrófájából táplálkozott – végül "csak" 17 évet kellett várni a tényleges folytatásra.
Számos családbarát, kimondottan különleges, de legalábbis nagyon élvezetes és szórakoztató videójáték után a hibrid Switchre olyasmi jelent meg, amire nem számítottunk.
Sokféle módon megálmodták már a jövőt, nem egy esetben akár legitimálva mások életének kioltását, és nem ritkán ebből még sportot is űztek. 25 éve az Epic is így tett, ami sokak életét változtatta meg.
Azt gondolnánk, hogy a hangyák csak vonulnak és a raj-intelligenciával élik a kis egyszerű életüket. De mi van, ha a bitang erős rovarok élére áll valaki, aki ért a stratégiához?
Megszokott dolog, hogy a woke ideológia és a genderlobbi kifejezetten károsan hat egy kultúrtermék megítélésére, mégis akadnak olyanok, akik mindenáron letolnák az ember torkán a propagandát. Böjtös Gábor írása a Dragon Age: The Veilguard nevű videojátékról.