Vagon Naplók: „a bűne annyi volt, hogy zsidónak született”

Nyitókép: Rosenfeld Dániel Imre főkántor, az előadás kulturális menedzsere

Vagon Naplók címmel készült megható és különleges színházi előadás Kriszt László rendezésében, amely méltó emléket állít Mohácsi Jenő költő, műfordítónak. A nem mindennapi látványvilágú produkció a Kazán István Kamaraszínház előadásában, a holokauszt 80. emlékévének alkalmából kerül bemutatásra a Fészek Művészklubban.

„Mohácsi Jenő egy irodalmi zseni volt, aki rengeteget tett a magyar irodalom és színházművészet európai megismertetéséért. 

Tragikus sorsa igazságért kiált! A dokumentum-drámával munkássága előtte tisztelgünk” – fogalmazott az előadás rendezője. 

A produkció nem titkolt célja, hogy bemutassa Mohácsi Jenő munkásságát, valamint a magyarországi vészkorszak emlékezetét a mai fiatal generációknak. Korábban ugyanis még soha senki nem dolgozta fel a – majdhogynem elfeledett – költő verseit és novelláit színpadon.

Református rendezőként zsidó irodalom?

Arra a kérdésere, hogy reformátusként miért tartja fontosnak, hogy a zsidó irodalmi műveket vigyen színre, Kriszt László elárulta: 

És ami a legfontosabb, mindig az emberre, és annak sokrétűségére fókuszál. Ezen kívül a zsidó irodalomban mindig jelen van valamiféle tanítás, valamilyen bölcsesség közreadásának szándéka.”

A történet 1944. július 7-én játszódik a békásmegyeri pályaudvaron, ahol zsidó munkaszolgálatosok, köztük Mohácsi Jenő is tartózkodik. A szegényes táplálkozás és a rabszolgamunka végül felőrli a költő egészségét;

„Mit esznek azon a Mohácsin? Tényleg! Remélem nappalra összeszedi magát, és méltóztatik előbújni a vackából. Még végül itt fordul fel nekem! Minek erőltetik ezt a sokadik felolvasást még itt is? A zsidó kultúra egy szemét, a kutyának sem kell. De ha maguk ezzel akarják tölteni a hátralevő idejüket, Isten neki, csinálják. Csak ne óbégassanak!”  – hangzik el az előadás közjátékában.

De ki is volt pontosan Mohácsi Jenő?

A produkciót ihlető Mohácsi filozófiai és jogi tanulmányokat folytatott, majd jogi doktori végzettséget szerzett. Még egyetemi évei alatt Komjáthy Társaság néven irodalmi kört szervezett, és részt vett a Tűz című folyóirat alapításában. 

1908-ban újságírói pályára lépett, a Pester Lloydnál helyezkedett el. Később a Nyugat 1926-os pályázatán díjat nyert Stella című novellájával. 1936-ban a Kisfaludy Társaság felvette tagjai közé. Szintén tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolására érdekében életre hívott Magyar Mickiewicz Társaságnak is. 

Külföldi német folyóiratokban rendszeresen jelentek meg eredeti német nyelvű írásai, versei, 

Ilyen volt például Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde című műve, Madách Imre: Az ember tragédiája vagy Katona József: Bánk bán című alkotása.

Halála körülményeiről az előadás így emlékszik meg:

„Nem hiszem, hogy pár percnél több idő telt volna el, de a német őr mozdulatlan maradt. És a vagon lassan elindult. Mohácsi Jenő 1944-ben, deportálás közben, útban Auschwitz felé hunyt el, a Békásmegyerről induló vonat lezárt vagonjában. 

„A vészkorszak alatt egy egész zsidó generáció pusztult el, a kulturális veszteségeket pedig azóta sem sikerült feldolgozni és pótolni, de nem is lehetett hiszen »a mindenkori kultúra, a társadalom láthatatlan összetartó-összekötő szövete« végletesen megsérült” – fogalmazott az előadás témája kapcsán a rendező.

Hozzátette azt is:

* Premier: június 23-án 15 órakor a Fészek Művészklubban.