A harmincas években Csehszlovákia ügyesen építette a polgári társadalmat,
egy rimaszombati polgárnak volt autója, ha lement Magyarországra, akkor ott látta a “nemesi, dzsentri világot”, “fokozatos rádöbbent arra, hogy a polgári társadalomnak van némi pozitívuma”. “Elég liberális viszonyok uralkodtak az akkori Csehszlovákiában”.
Esterházy mélyen hívő, katolikus ember volt, erre hívja fel a figyelmét első beszédeivel is: azokban a kereszténység, az Istenre való hivatkozás megjelenik. Korán bírálta a csehszlovákiai kormány kisebbségi politikáját. 1921-’22-ben Csehszlovákiában katonai diktatúra uralkodott, nem lehetett kampányolni, gyülekezni, Kárpátalján egyenesen csak ’24-ben történnek meg a választások. Testvére, Esterházy Lujza revíziós szervezkedései miatt letartóztatásba került, ügyében testvére, János járt el. 1927-ben a csehszlovák elnökhöz fordult, hogy a család földbirtokait ne parcellázzák fel tovább.
1932 decemberében lép igazán a nagypolitikába, amikor a magyar keresztényszocialista párt élére kerül.
A párt célja a magyar kisebbség védelme volt, de voltak benne szlovák, német, ruszin frakciót is. A párt ellenzéki volt, a csehek “negativista” pártnak nevezik az ilyet, olyan értelemben, hogy elutasították a csehszlovák alkotmányt, és ezt a parlamentben is képviselték. 1929-ben kezdtek először együttműködni a magyar pártok, de a katolikus és protestáns szárnyak nehezen békültek. Esterházy azért is kerül számításba, mert Budapest őt támogatta. 1936-ban alapult meg az egységes magyar párt, ennek ügyeleti elnöke lett. A Csehszlovák Nemzetgyűlés tagja volt 1935 és 1938 között.