Aki ember maradt az embertelenségben: Esterházy János

Fotó: Wikimedia Commons

Tóth Andrej, vagyis Tóth Endre egyetemi docens, a prágai Közgazdaságtudományi Egyetem kancellárja, a prágai Károly Egyetem és a Dél-Csehországi Egyetem oktatója  az MCC vendége, akit 2022-ben a XX. századi magyar–cseh és magyar–szlovák kapcsolatok, valamint a csehszlovák nemzetiségi politikával és gróf Esterházy János életével kapcsolatos hiánypótló kutatásaiért és tényfeltáró munkásságáért a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. A moderátor Gali Máté történész, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára volt.

Tóth szerint 

 A rendszerváltás után döbbentünk rá, hogy nem ismerjük a magyar kisebbség szerepét és történetét Csehszlovákiában, később sikerült olyan könyveket kiadni, amelyek már rögzítették: a német kisebbség mellett magyar kisebbség is volt.

“Ki is volt Esterházy János?” - tette fel a kérdést Tóth. Ősi magyar családból származott, volt hercegi és grófi ága is. A család szlovák nyelvű területen élt, s így korán észlelhették, hogy a Tisza-féle politika, amikor a klasszikus liberalizmust nacionalista liberalizmus váltotta fel, nem jó út. Igyekeztek rámutatni arra, hogy

szemben azzal, hogy asszimilációt és a magyar nyelv rájuk kényszerítését végeznénk – magyarázta el a történész.

A felvidéki magyarság egyik legjelentősebb politikai alakja volt a ’30-as, ’40-es években. Viszonylag fiatalon lépett be a politikában, egy generációváltás része volt a magyar politikai színtéren Csehszlovákiában. Tóth szerint Csehszlovákia a korabeli Közép-Európa egyik legdemokratikusabb állama volt, annak ellenére, hogy a kisebbségeket másodrangú állampolgárként kezelték.

A kisebbségi nyelvhasználatra viszont sok lehetőség volt, főleg a németeknek.

 egy rimaszombati polgárnak volt autója, ha lement Magyarországra, akkor ott látta a “nemesi, dzsentri világot”, “fokozatos rádöbbent arra, hogy a polgári társadalomnak van némi pozitívuma”. “Elég liberális viszonyok uralkodtak az akkori Csehszlovákiában”.

Esterházy mélyen hívő, katolikus ember volt, erre hívja fel a figyelmét első beszédeivel is: azokban a kereszténység, az Istenre való hivatkozás megjelenik. Korán bírálta a csehszlovákiai kormány kisebbségi politikáját. 1921-’22-ben Csehszlovákiában katonai diktatúra uralkodott, nem lehetett kampányolni, gyülekezni, Kárpátalján egyenesen csak ’24-ben történnek meg a választások. Testvére, Esterházy Lujza revíziós szervezkedései miatt letartóztatásba került, ügyében testvére, János járt el. 1927-ben a csehszlovák elnökhöz fordult, hogy a család földbirtokait ne parcellázzák fel tovább.

A párt célja a magyar kisebbség védelme volt, de voltak benne szlovák, német, ruszin frakciót is. A párt ellenzéki volt, a csehek “negativista” pártnak nevezik az ilyet, olyan értelemben, hogy elutasították a csehszlovák alkotmányt, és ezt a parlamentben is képviselték. 1929-ben kezdtek először együttműködni a magyar pártok, de a katolikus és protestáns szárnyak nehezen békültek. Esterházy azért is kerül számításba, mert Budapest őt támogatta. 1936-ban alapult meg az egységes magyar párt, ennek ügyeleti elnöke lett. A Csehszlovák Nemzetgyűlés tagja volt 1935 és 1938 között.

Az első bécsi döntés után megmaradt a szlovák parlamentben, a 70 ezres magyarságot képviseli a szlovák államban. 1942 májusában egyedüli képviselőként nem szavazta meg a szlovákiai zsidók deportálását legalizálta volna. Nem tudjuk, hogy bent marad-e a képviselőházban, de a szlovák nemzeti sajtóban még fogadások is történtek, hogy hogyan fog szavazni “a nemes” - így utaltak rá a sajtóban. Esterházy magát antiszemitának vallotta, de a törvényt nem támogatta, kisebbségi politikusként úgy vélte, nem szavazhat egy kisebbség ellen irányuló törvényjavaslatra. ’47 szeptemberében kötél általi halálra ítélte a nemzeti bíróság hazaárulás vádjával, másodlagos büntetésként vagyonelkobzást is kapott.

Először ő maga jelentkezett a csehszlovák hatóságoknál, innen még elengedték, majd átadták a szovjet titkosszolgálatnak, és Moszkvában tartották fogva. 10 év kényszermunkát kapott, ezt követte távollétében a halálos ítélet. Kiadták Csehszlovákiának, kegyelemből büntetését életfogytiglani börtönre változtatták, 1957 márciusában hunyt el, börtönben.