Ismered az új hungarikumaink történetét? Ha nem, elmeséljük!

Nyitókép: saját montázs

Ahogy a Mandineren is  beszámoltunk, három elemmel bővült a Hungarikumok Gyűjteménye, valamint két tétellel gyarapodott a Magyar Értéktár is. Hungarikum lett a kocsi, a szaloncukor és a hatvani Aranyfácán sűrített paradicsom. A Magyar Értéktárba felvett új elemek közé tartozik a pápai sonka, amely a pápai húsipar híres terméke, és mára világhírnévre tett szert. 

„A hungarikumok és a nemzeti értékek nem csupán az értékőrzés miatt fontosak számunkra. Ezek a sajátosan magyar jellegzetességek képviselnek minket, segítve a megmaradásunkat. A hungarikum mozgalom minden szintjén törekszünk a nemzetünk szövetének és a nemzeti identitásunknak megerősítésére” – fogalmazott a jeles alkalom apropóján Nagy István agrárminiszter. 

A nemzeti értékeink feltárása, megismertetése és megőrzése erősíti nemzetünk ellenállóképességét és önbecsülését. A hungarikumok és a Magyar Értéktár új elemei tovább gazdagítják a magyarságról korábban kialakult képet itthon és a nagyvilágban egyaránt.

A kocsi

A kocsi egy lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte elterjedt.

Az egyik legelső magyar ipari úttörő Kölber Jakab (1787–1843), kocsigyáros volt, aki Pesten már 1813-tól gyártott kocsikat. 

Magyarországon az első kocsipostát Mátyás király rendeletére hozták létre, amikor 1485-ben a székhelyét az éppen meghódított Bécsbe helyezte át. A Bécs és Buda közötti úton 10 mérföldenként (kb. 38 kilométerenként) pihenőállomást (azaz úgynevezett lóváltót) alakítottak ki – az egyik éppen Kocs községben volt.

A postaútvonal a szekérgyártással már akkor is foglalkozó község számára nagy fellendülést jelentett, egyben ösztönzést adott a termék korszerűsítéséhez, fejlesztéséhez.

Természetes rugalmasságát nem felfüggesztésnek vagy rugózásnak, hanem a jól megválasztott faanyagok finom összedolgozásának köszönhette. A többféle rugalmas keményfából készült kerekek, kocsiderék, facsapok, faperselyek, fatengelyek csökkentették a rázkódást. 

A szaloncukor

A szaloncukor egy hagyományosan magyar édesipari termék, egy selyem- és sztaniolpapírba csomagolt cukorka, amelyet a magyar családok többnyire a karácsonyfa díszítésére használnak. 

A szaloncukor ősét, a fondant-cukrot (azaz folyadékkal töltött cukorkát), a franciák a 14. században kezdték el készíteni, tőlük német bevándorló cukorműves mesterek közvetítésével, a 19. század első harmadában érkezett Magyarországra, majd vált népszerű karácsonyi édességgé és egyúttal a magyar karácsonyfák csillogó díszévé is. 

de a 19. század végén megjelentek az első fondant-készítő gépek, amelyek a Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester által alapított, első magyar gőzüzemű csokoládégyárban működtek, és gyártották a karácsonyi édességet a Gerbeaud cukrászda számára. A szaloncukor-készítési műveletek közül legtovább a csomagolópapír rojtozása maradt kézi, de később az úgynevezett. ricselő gép segítségével ezt is gépesítették.

Háztartásonként mintegy 1 kilogramm az átlagosan megvásárolt mennyiség.  Évek óta a legkedveltebb szaloncukorízek közé tartozik a zselés, a marcipános, a kókuszos, a karamellás és a csokoládékrémes.

Aranyfácán sűrített paradicsom

Az Aranyfácán sűrített paradicsom konzervet ma a háztartások és a vendéglátó-ipari egységek levesek, főzelékek, mártások és számos más étel elkészítéséhez használják a világ számos területén, évszaktól függetlenül.

Talán kevesen tudják, de a Hatvani Konzervgyár története szorosan kapcsolódik a Hatvani Cukorgyár történelmi és gazdasági hátteréhez. A két gyár ugyanis annak idején egy közös területen létesült – Hatvan város központjában.

1934-ben a Hatvani Cukorgyár Rt. nevet viselő cég igazgatósági döntése alapján – melyet az 1930-as évek gazdasági válsága, valamint a cukoripar területén a világpiacra betörő tengerentúli olcsó cukor eredményezett – 

Az európai piacon már ekkor is igen keresett volt a sűrített paradicsom, így nagy mennyiségben is értékesíthető terméknek számított. 

A paradicsomgyártáshoz szükséges berendezések egy része megegyezett a korábbi cukorgyártáshoz használtakkal, és rendelkezésre állt a megfelelő energiabázis, illetve az üzemeltetéshez szükséges szakképzett munkaerő is. Így a válság közepén, 1934. augusztus 1.-én – mivel nagyobb befektetést nem igényelt – létrehozták a Paradicsom konzervgyár alappillérjeit. 

A korábbi cukorgyár szakemberei a gyár területén lévő – de már nem üzemelő – gőzmalom épületébe áttelepítették a berendezéseket, valamint a Láng gépgyártól beszerzett paradicsom sűrítésére alkalmas gépeket. Így jött létre hivatalosan is a Hatvani Cukorgyár Rt. területén – és annak tőkerészeseként – 1935 december 3.-án a Hatvani Paradicsomkonzervgyár Kft, pár napra rá pedig a gyárhoz tartozó dobozgyártó üzem is. Ezzel elkezdődött a megye legnagyobb élelmiszerfeldolgozó üzemének története.

A pápai sonka

Ritka az, hogy egy termék és egy város neve úgy összeforrjon, mint Pápáé a helyben késíztett ízletes sonkáéval. A pápai húsgyár története pedig nagy múltra tekint vissza: 1913-ban alapították. Vágóhídként kezdte meg működését a település szélén, azóta körbenőtte a város. 

„Néhány évtizedig kizárólag vágóhídként működött, majd a második világháború után elkezdődött a készítménygyártás. Már ebben az időben megmutatkozott a Pápai Hús innovatív hozzáállása: 

– ezt már Szappanos Péter, a Pápai Hús ügyvezetője mesélte lapunknak egy korábbi interjúban.

A cég 1968-tól az Egyesült Államokba is szállított konzervdobozos sonkát – ami óriási szó volt akkor egy kommunista ország tekintetében. A céget a kilencvenes évek közepéig a magyar húsipar egyik fellegvárának tekintették, a vezetőket rendszeresen a Kometához és a Pickhez csábították.

A cég később – 2007-ben – gyengélkedni kezdett. Ezután érkezett egy 8,5 milliárdos MFB-hitel, és megtörtént az újjászervezés is. Csakhogy a kölcsönt nem fejlesztésre fordították. A termelési struktúra elavult, és semmi energiát nem áldoztak marketingre, csomagolástechnikai újításokra, de még termékfejlesztésre és termékdifferenciálásra sem. 

„Az utolsó szöget pedig az verte bele a koporsóba, hogy 2014-ben az orosz piacról kitiltották az összes magyar sertésfeldolgozót az Oroszország elleni EU-s szankciók miatt. Nagyjából kilencszáz ember megélhetése forgott kockán, ami egy harmincezres város esetében jelentős szám. A cég 2015-ben gyakorlatilag a klinikai halál állapotába került” – fogalmazott a fent említett interjúban Szappanos Péter.

A felszámolási biztos licitre bocsátotta a cég eszközeit, mert senki nem vállalta volna a társaság jogutódjaként való működést. 

A jelenlegi tulajdonos, Frank Liu – aki már jó ideje magyar állampolgár – azonban meglátta a Pápai Húsban rejlő érteket, és felkarolta. Azóta pedig időközben megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést – többek között a Pápai Hús megmentéséért és a koronavírus-járvány elleni védekezésben vállalt szerepéért. 

Déli harangszó

A magyar és nyugati hagyomány szerint a déli harangszó az 1456. július 22-én kivívott nándorfehérvári diadallal függ össze, amikor a középkori keresztény Magyar Királyság déli kapujának tartott végvárat Hunyadi János „védője a keresztnek, megrontója büszke tarnak” megvédte a muszlimok támadásától.

– rendelkezett III. Kallixtusz pápa.

A déli harangszó eredete a magyar történelem egyik fontos eseményéhez kapcsolódik. Konstantinápoly eleste után a kérdés az volt, hogy a jövőben a kereszt vagy a félhold uralja-e majd Európát. 1452-ben Vitéz Jánosnak, a Szilágyi–Hunyadi Liga diplomatájának szavai szerint az Oszmán Birodalom „elmúlt győzelmeinek szerencséjétől dölyfösen és dicsőség ittasan szerfölött nagy erőre kapott … nem csupán Magyarországot, hanem az egész nemes keresztény világot a maga uralma alá gyűrheti”.

1456-ban Brankovics György szerb despota futárokat küldött Budára, akik hírt vittek II. Mehmed oszmán szultán hadi készületeiről a Magyar Királyság ellen. Ekkor Hunyadi János, a magyar déli határvédelmi rendszer és a végvárrendszer megszilárdítója, a saját költségén 10 000 zsoldost toborzott.

Kapisztrán János, a ferences pap, április 15-én indult el Budáról, majd 18–20 000 fős keresztes hadat toborzott Magyarországon, 

Nándorfehérvár várát földrajzi-stratégiai helyzete tette katonailag fontossá. A Duna és a Száva folyó találkozásánál épült vár évszázadokon át meghatározó volt, mert a vár birtoklása a keresztény Európa belső területei felé vezető legfontosabb vízi út kereskedelmi és katonai ellenőrzését tette lehetővé.