Balázsi Gergő Ármin: Büszke vagyok rá, hogy haza tudtam hozni ezt a díjat Magyarországnak

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd

Mint azt mi is megírtuk, fantasztikus sikert ért el Balázsi Gergő Ármin balettművész, a Magyar Nemzeti Balett társulatának tagja. Átadták ugyanis a világ egyik legjelentősebb nemzetközi balettelismerését a moszkvai Bolsoj Színházban június 25-én. A rangos Benois de la Danse díjat Balázsi Gergő Ármin férfi táncművész kategóriában megosztva nyerte el Artemy Belyakovval, a moszkvai társulat vezető táncosával – adta hírül a Magyar Állami Operaház. 

Mindez hatalmas megtiszteltetés,

Az 1991-ben a Koreográfusok Nemzetközi Szövetsége által alapított Benois de la Danse díjat évente osztják ki a megelőző esztendőben a tánc terén legkimagaslóbb teljesítményt nyújtó művészeknek. A Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett, Junior Prima díjas táncművész, aki a 2022/23-as évadban az Étoile cím birtokosa is volt, az előző évadban bemutatott A Pygmalion-hatás című előadásban nyújtott alakításával érdemelte ki az elismerést.

Lapunk a hazaérkezése után felkereste Balázsi Gergő Ármint, mert kíváncsiak voltunk, miként élte meg az elmúlt napok eseményeit, s hogyan kommentálná ezt a nem mindennapi sikert.

Milyen érzésekkel érkeztél haza Moszkvából? 

Hűha, hol is kezdjem? (Nevet) Nyilván óriási az öröm, hiszen álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez megvalósulhat. Eleve úgy mentem ki, hogy az már önmagában óriási dolog, hogy egyáltalán jelöltek. Azt pedig extraként fogtam fel, hogy táncolhatok majd a Bolsoj színpadán. 

Mindezt tetézi, hogy a Benois de la Danse 33 évvel ezelőtti alapítása óta első magyarként részesültél ebben a rangos elismerésben.

Valóban, a legjobb érzés az egészben, hogy mint első magyar kaphattam ezt meg. Végre Magyarország is felkerült erre a porondra. 

Nagyon büszke vagyok rá!

Mennyire ismeritek egymást a nemzetközi térben a táncosokkal? Mennyire volt erős a mezőny?

Rettenetesen erős volt. Ide tényleg csak a legfantasztikusabb táncművészek kerülnek be, ezért is mondtam, hogy már az hatalmas megtiszteltetés volt, hogy ott lehetek közöttük. Artemy Belyakovval – akivel megosztva kaptuk a díjat – egyébként már ismertük egymást korábbról. Egyszer egy közös gálán táncoltunk is már együtt Koreában, még pár évvel ezelőtt. 

Ez egy plusz pikantériája volt a dolognak. A többiekkel nagyrészt most találkoztam először, de ezek a gálák és események arra is jók, hogy a szakma nemzetközi képviselőivel jobban megismerkedjen az ember.

A Pygmalion-hatás című előadásban nyújtott alakításod volt a döntő. Mondasz esetleg pár mondatot a darabban megformált karakteredről, illetve arról, mennyire volt nehéz kihívás ezt táncolni?

Emlékszem, eleinte nagyon küzdöttem ezzel a darabbal. 

De ez érthető, hiszen a darabban egy bajnok versenytáncost alakítok. Lényegében le sem jövünk a színpadról, az egész előadás alatt csupán néhányszor tartózkodunk a takarásban, de akkor is gyorsöltözés miatt. Szóval nagyon nehéz volt a próbafolyamat, de nem panaszkodhatok, mert végig ott álltak mellettem a betanítók, akik folyamatosan biztattak, hogy meg fogom tudni csinálni, és minden rendben lesz. 

Elég neves díjaid és kitüntetéseid vannak már, a mostani pedig egy ékkő ezen a koronán. Hogy látod, van még följebb?

Mindig van följebb. Többen kérdezték már, hogy mi lesz ezután...  Igazából ugyanaz, mint eddig. (Nevet) Nagyon sok mindent szeretnék még elérni, és sok mindenben szeretnék még fejlődni. Soha nem áll meg a fejlődés, úgyhogy lényegében minden megy ugyanúgy tovább, ahogy korábban.

Megerősítenek, hogy ezt és így kell továbbra is csinálom. Bízom benne, hogy a határ a csillagos ég. Az a tapasztalatom, hogy a befektetett munka általában mindig megtérül, ezért igyekszem mindig megtenni mindent, ami tőlem telik. Az út még nem ért véget, nagyon sokat kell dolgoznom azon, hogy elérjem azt, ami mindig is az álmom volt: 

Jellemző picit a magyar emberekre, hogy akkor kerül fel bárki a radarra, amikor valami igazán komoly eredményt ér el. Azt pedig közös sikerként éljük meg.

Igen, ez tényleg így van. (Nevet) Nagyon bízom benne, hogy ez az eredmény kicsit rávilágít majd a szakmánk szépségére. Jó lenne, ha ennek tudna olyan ereje is lenni, hogy akár fiatal gyerekek azt mondják majd, egyszer ők is szeretnének táncosok lenni, 

Tudom, hogy Magyarországon viszonylag szűk réteg érdeklődik a balett iránt, nem számít kifejezetten kedvencnek a műfaj. Ugyanakkor azt is látom, hogy évről évre nő az erre nyitottak száma, és hála istennek a Nemzeti Balett is már egyre szebben bontogatja a szárnyait. De összességében van még hová fejlődnünk azért, például Oroszországhoz képest – ott a balett nagyon szent dolog.

Kik azok, akiknek kiemelten része volt a mostani sikeredben?

Rengeteg embernek. Nyilván az egész együttesnek, az igazgatónknak, Solymosi Tamásnak, az Operaháznak, az összes balettmesteremnek, az iskoláimnak, az egyetemnek. Természetesen a szüleimnek és a családomnak. Lényegében az összes embernek, akivel napi szinten érintkezem; ehhez abszolút mindenki kellett. 

 A színpadon ugyanis ugyanúgy ott van mellettem az összes többi táncos és háttérember. Mindenkinek nagyon hálás vagyok!