Szükségünk van Istenre
A zártkörű sajtótájékoztatón is sikerült néhány extrább választ kicsikarni a színészből, itt többen is feltehettük neki a kérdéseinket. Egy olasz újságíró, Sabrina például a számára legnehezebb jelenetről kérdezte, amire a válasz az volt, hogy:
„Nem igazán emlékszem, mi volt a legnehezebb. De sok minden kihívást jelentett. Ott volt a tűzből kisétáló jelenet, aminél először látjuk a folyékonnyá váló T-1000-est. Nem mindig tudtuk, hogy mit csinálunk. Én nem tudtam, hogy mi a fenét csinálok, amitől frusztrálttá váltam, elvesztettem a türelmem. És Jim Cameron odajött, és azt mondta nekem, hogy ‘Hé ember! Komolyan, filmes történelmet írunk. Nehéz, kihívás mindenkinek, de tarts ki, legyél türelmes’. És az én szemszögemből ez a pillanat volt nagyon frusztráló, miközben a moziban itt az emberek már a végeredményt élvezhették.”
Én egy kicsit még személyesebb kérdéssel érkeztem, mivel tudtam, hogy Robert Patrick egy felekezet tagja és mélyen vallásos, ezért erről, illetve arról kérdeztem, hogy vallásos szemmel hogyan látja manapság a világot. Erre a válasza:
„Annyi minden történik. Sokan azt mondják, hogy eltávolodunk Istentől, és ez rémisztő. Mert azt gondolom, hogy nekünk, avagy az emberiségnek, szüksége van Istenre. És aggódom értünk, mint élőlényekként, az egónkkal, aminek hála azt hisszük, hogy mi vagyunk istenek. A mesterséges intelligenciával, a gépekkel. Ez nagyon komplex. De összességében
az a személyes véleményem, hogy manapság nagyobb szükségünk van Istenre, mint valaha.”
Megkérdeztem tőle azt is, hogy látta-e a Jézus életét bemutató, applikációból már egyébként magyar szinkronnal is elérhető The Chosen-sorozatot.
„Igen, láttam, nagyon tetszett. Ha visszamegyünk az időben, egy másik helyre, és Jézusra gondolunk, hogy évezredekkel korábban hogyan cselekedett, egészen bámulatos, hogy egy fajként mennyire messze és rossz irányba mentünk ettől, ami igazán aggasztó. Hogy milyen messze mentünk Istentől, az egónkkal mennyire elszeparáltuk magunkat, hogy a rossz dolgok megtörténjenek. De ez csak az én véleményem.”
Azért volt egy pont, mikor amiatt kezdtem aggódni, hogy a szervezők örök életre kitiltanak a Comic-Conról, elvégre az interjú legvégén, hivatkozva arra, hogy alapvetően egy politikai lap munkatársaként vagyok jelen, megkérdeztem, hogy kit választana, Bident vagy Trumpot? Erre azonban a PR annyira felszívta magát, hogy úgy éreztem, ott már a szólásszabadság is csorbul. De a színész ezt a kínos helyzetet is megoldotta egy nagyon diplomatikus, ám ettől függetlenül némiképpen kitérő válasszal, mely szerint
a szavazatom az én szavazatom, és ezt megtartom privát információnak”.
Értjük, tudjuk, van sejtésünk, de azt hozzá kell tenni, hogy az amerikai politikai berendezkedés egészen más, mint a hazai, így nem mindig egyértelmű, hogy egy egyébként jobboldali vagy éppen vallásos személy melyik tömbhöz tartozik. Tudom, rizikós kérdés volt, de engem tényleg kifejezetten érdekelt volna egy őszinte, személyes válasz, amit kár, hogy nem kaphattam meg.
Ettől függetlenül Robert Patrick showmanként is nagyszerű volt, általánosságban szókimondó és őszinte stílussal, amivel már önmagában megvett magának. Reméljük, még sokszor láthatjuk a vásznon vagy a képernyőn, és bár leginkább a T-1000-es terminátor szerepével lett ismert, az égett bele a többségbe, esetében is igaz a mondás, miszerint több rejlik a felszín alatt.