Maga mindent elhisz, amit a sajtó állít? – kérdezte váratlanul C-3PO

Nyitókép: Böjtös Gábor

Április elején rendezték meg az ötödik Comic-Cont Prágában, s az a szerencse és megtiszteltetés ért, hogy meghívást kaptam rá, így Magyarországról egyedüliként jelen lehettem az eseményen, hogy beszámoljak róla. A szálláshelyemet a Stages Hotelbe foglalták, ami egyfelől azért volt jó, mert nagyon jópofa a Hard Rock Cafe-s, rock koncertes enteriőr, másfelől pedig szerencsés az elhelyezése, hiszen a Comic-Connak otthont adó O2 universum/Arena pont az épülettel szemben található, nagyjából 5 perces kényelmes sétára a beléptetést jelentő kapuktól.

Amiatt különösen jól indult a kezdés, hogy „házigazdánk” a nyitány előtt meginvitálta a sajtó néhány képviselőjét egy kis filmes körútra az óvárosban, amit profi idegenvezető kísért, így megtudtuk például, hogy Tom Cruise-zal hogyan vették fel a Mission: Impossible egyik jelenetét az óvárosi téren, ahol az Akvárium nevű hely természetesen nem létezik; vagy arról is meséltek nekünk, hogyan vesztette életét egy kaszkadőr, Harry O'Connor az egyik hídnál az xXx forgatása során.

A kellemes sétát még kellemesebb közös ebéd követte, majd jöhetett az igazán nagy falat, avagy a Comic-Con 2024, ahol nemcsak a filmsztárok jelentek meg, de számos képregényrajzoló is tiszteletét tette, 

Számunkra azonban leginkább a filmesek voltak fontosak, akikkel számos zártkörű, rövid interjút sikerült felvenni, már a nyílt, színpadi beszélgetések mellett.

Minden mindenből

Az biztos, hogy az immáron ötödik alkalommal megrendezett közösségi rendezvény nem szűkölködött a látogatókban. A nyitás előtt két héttel elfogytak a szombati jegyek, de mire eljött az idő, már egyik napra sem volt egyszerű bejutni. Így hát az esemény mindenképpen sikerként könyvelhető el. Sokan voltak kíváncsiak az ismert színészekre, de 

ezzel együtt az O2 universumnak talán egy olyan szegletére sem leltem, ahol ne lett volna tömeg.

Az egyik helyiségben a legújabb és legnépszerűbb társasjátékokat tudták kipróbálni az érdeklődők, míg a másikban igazi gamer PC-ken, modern konzolokon menthették meg a párhuzamos világok egyikét a különféle videójátékokban. De akadtak retró játéktermi masinák is, és persze rengeteg bolt várta vásárlóit. Fénykardok, varázspálcák, kardok, figurák, képregények, pólók, könyvek, sőt kézműves termékek is szép számmal akadtak, így mindenkinek csak a pénztárcája és ízlése szabhatott határt.

A közösségi élményért a különböző cosplay-események feleltek, amikre tömegesen érkeztek a beöltözött fiatalok. Ki vásárolt kosztümben pózolt, ki komolyabb, kimondottan igényes és értékes felszerelésben állt be bárki kamerája elé, de voltak nagyon egyszerű, saját kézzel összerakott „ruhaköltemények”, amikhez hasonlót mi is készítettünk a szüleinkkel a hetvenes-nyolcvanas évekbeli farsangokra. Jó volt látni, hogy a különböző témák és művészeti formák, trendek mennyire közel hozzák egymáshoz az embereket, ami persze itthon sincs másképp, elvégre a Mondocon is pontosan erről szól már sok-sok éve. Itthon viszont – már amellett, hogy a helyszín és a rendezés is kevésbé modern vagy profi – ekkora sztárokat ritkán látni egy helyen, mint Prágában.

A Csillagkaputól a háborúzó csillagokig

Számos sztár érkezett a három napra, hogy a közönséggel lehessen, érdekességekről beszélgessen a színpadon. Bár Warwick Davis (Willow, az ewok a Csillagok háborújából, valamint a Leprechaun című horrorfilmes sorozat koboldja) és Erick Avari (Nikodémus a The Chosen című sorozatból) sajnos lemondta a megjelenését, így sem sikerült mindenkivel beszélni, mindenkit meghallgatni. Az angliában rendkívül népszerű Red Dwarf-széria itthon nem ismert, emiatt Chris Barrie jelenléte magyar szemmel annyira nem számított, de Kevin Sorbóra (Herkules, Xena) sem maradt idő és energia.

Láttam viszont a három csillag-muskétást, avagy a Csillagkapu sztárjait, és Paul McGillion, David Nykil, valamint David Hewlett régi barátokként beszélgette át a rendelkezésre álló időt, némi hecceléssel és számos múltbéli pillanat felidézésével, miközben arról is kifejtették a véleményüket, hogy mi magunk, az emberek, vagyis inkább ők, a színészek és alkotók jelentik azt 

miközben a nagy produkcióknál a túltervezés és a CG, az AI ezt zárja ki. Számukra egy kisebb film a családiasabb hangulattal és a hibákkal, amit rögtönözve kell javítani, mind a mai napig többet ér.

De érdekes volt hallgatni A Mandalóri-s Tait Fletchert, aki 53 évesen is úgy néz ki, mint egy nagyon egészséges 40-es, de ezért rengeteget tesz, ráadásul nemcsak a színészkedéshez és (volt MMA-sként) a verekedéshez ért, de a kávéhoz is. Saját kávézóval rendelkezik, számos pörkölési technikát ismer, a nagy kávézó-hálózatokat (mint a csillagos) pedig a világon élősködő vírusnak tartja. És akkor ott van még Anthony Daniels, aki egy született showman, vagy éppen stand up comedy-s. Ahogy az elhunyt Carrie Fisher, úgy ő is összenőtt a szerepével, nagyon nem is beszél másról, minthogy ő volt C-3PO, a hatmillió nyelvet beszélő protokoll droid minden egyes Star Wars-epizódban, továbbá a könyvéről, amelyben arról ír, hogy ő volt… szóval ő C-3PO, ez van.

Viszont ezt olyan élvezettel teszi, annyira szórakoztató és kedves formában, hogy nem lehet nem kedvelni és mosolyogni a performansz alatt. És lesétál a színpadról a sorok közé, odamegy a rajongókhoz, amikor pedig a nagyjából 500 emberből egyetlen személyről kiderül, hogy korábban egyetlen egy Star Wars-filmet nem látott, felháborodottan kérdezgeti a közönséget, hogy ez hogyan lehetséges, majd a végén megosztja a nagy igazságot mindenkivel: 

Hatalmas forma a bácsika, aki 78 évesen is fantasztikus humorral szórakoztatja a közönséget, és emiatt bárki gyorsan családtagnak érezheti magát. Ráadásul a stílusa is jó, elvégre mikor a sajtótájékoztatón egy fiatal riporter a nem létező motion capture felvételekről kérdezte, mert valahol olvasott ezekről, arra C-3PO csak úgy reagált, hogy „Maga mindent elhisz, amit a sajtó állít?”

Jövőre ugyanitt! Vagyis ugyanott!

A Comic-Con Prague 2024 tehát fantasztikus élmény volt, több mint 27 000 látogatóval. Tavaly év végén jártam Prágában a videójátékos szakmai konferencián, a GDS-en (Game Developers Session), amiről akkor úgy vélekedtem, hogy kicsit gyengébben muzsikált, mint a lengyel Digital Dragons, a Comic-Con viszont minden szempontból lekörözte mindkettőt, és toronymagasan nyert. Nagyjából így képzeli el az ember a Comic-Cont, amivel, ha más nem, hát az Agymenők-sorozatban már találkozott. Persze ez még mindig kisebb, mint az amerikai nagy testvér, de ez természetes, ráadásul így is abszolút megéri elmenni rá. A vendégek, a show, a közösség és az élmény miatt.

De a legjobb az egészben, hogy már most jelezte a szervező, hogy jövőre is szívesen lát a rendezvényen, így remélhetőleg ismét izgalmas nevek bukkannak fel a 2025-ös meghívottak listáján, hogy velük is interjút készíthessek. 

érdemes lesz akkor is velünk tartani. Egyébként pedig Prága nagyon szép város, főleg az óvárosi rész gyönyörű, de a hatalmas állatkertet is érdemes meglátogatni. Emellett Kutná Horába is ajánlott elmenni, ahol a csontkápolna található, és amelyről egy hamarosan nálunk is bemutatásra kerülő társasjáték is készült. Sőt, az ételekről is lehetne még bőven beszélni, elvégre a náluk teljesen másképp készülő gulyást érdemes megkóstolni egy helyi sör társaságában, Prágában pedig, ha hamburgerre vágynánk, többek között a Black Dog és a Fatfuck is megér egy misét. De ez már egy másik történet.