Sokszor egy-egy problémánkra váratlan helyről érkezik megoldás. Nem kivételek ez alól a párkapcsolati krízisek sem, melyekre jócskán akadnak példák a filmdrámákban. Összeállításunk.
Sokszor egy-egy problémánkra váratlan helyről érkezik megoldás. Van, hogy egy kirakat feliratai adnak némi útmutatást, míg máskor egy busz reklámjainak sorai üthetnek be. Azonban időnként érdemes kicsit szétnézni a streaming oldalak drámái között is, mert azok is hordozhatnak szó szerint szívhez szóló „üzeneteket”.
A következőkben négy olyan filmet ajánlunk olvasóink figyelmébe, amelyek fókuszában párkapcsolati problémák állnak.
***
A 2005-ös hollywoodi kasszasikert Angelina Jolie és Brad Pitt főszereplésével bár akció-vígjátékként tüntetik fel a különböző filmes oldalak, annál mélyebb tartalommal bír.
A történet szerint adott egy első pillantásra ideális házasságban élő pár, akik valójában jól fizetett bérgyilkosok. Ráadásul két rivális szervezetnél dolgoznak. Egészen addig nincs is mindezzel probléma, amíg nem azt a megbízást kapják, hogy likvidálják a másikat.
Innentől kezdve pedig nemcsak a tányérok röpködnek az egykor békés kertvárosi otthonban, hanem a kések és a golyók is.
Az alkotás – mely során Jolie és Pitt a valóságban is összegabalyodott – egy olyan házasságot tár a nézők elé, ahol a verbális és fizikai erőszak is megjelenik, és már-már sajátos értelmezést nyer az ásó, kapa, nagyharang. Elég csak az emlékezetes tangós jelenetre gondolni, ahol John már a parkettre menet erősen megszorítja Jane kezét, majd úgy neki löki a következő pillanatban a tükörnek, hogy az megreped.
Azonban, mivel a szenvedély még mindig lobog a felek között, a kapcsolat szakember bevonásával még megmenthető. Bár nem biztos, hogy minden testi és lelki seb elmúlik nyomtalanul.
Házi nyúlra nem lövünk, tartja a mondás. Azonban vannak olyan élethelyzetek, mikor Ámor nyila mégiscsak a munkahelyen talál el bennünket. Ez pedig nem kevés galibát okozhat, jobb esetben csak a színfalak mögött.
A 2023-as Netflix-produkció is egy ilyen szerelmi történetet mesél el, amelynek eleinte némi izgalmat ad a titkolózás – mivel a fiatalok kapcsolatát tiltja a céges szabályzat –, viszont onnantól válik nehéz tereppé, mikor váratlanul a befektetésekkel foglalkozó nagyvállalatnál a pár női tagját, Emilyt (Phoebe Dynevor) léptetik elő és nem Luke-ot (Alden Ehrenreich). Pedig a folyosói pletykák pont arról szóltak, hogy Luke lehet a kirúgott egykori felettes várományosa.
Innentől borul meg végképp az egyensúly Emily és Luke életében. Amellett, hogy a férfi hiúságát bántja, hogy a párja a főnöke lett,
megjelenik a féltékenység, majd a verbális erőszak, végül a film tetőpontján még a párkapcsolai szexuális erőszak is.
Sőt még egy szó szerinti vérbosszú is befigyel.
Azonban Luke mellett érdemes kicsit Emily oldaláról is megközelíteni a történteket. A finom nő, aki korábban habos-babos ingekben bájos konttyal a fején sétált be a munkahelyére a kinevezése után fokozatosan fordul ki magából: sztriptízbárokban szórja férfikollégáival a pénzt, és hallgatja a malacvicceiket, miközben odahaza parancsolgatóvá és erőszakossá válik, még intim szituációkban is.
Figyelem! Spoilerveszély! A fenti felsorolásból pedig sejthetjük, hogy a sztorinak nem happy end a vége: az eljegyzési parti ugyanis szakítással végződik.
A világhírű musical, ami 2009-ben egy igazi sztárparádéval tarkított filmes feldolgozást kapott, egy híres filmrendező, Guido Contini (Daniel Day-Lewis) életének azon szakaszát tárja a nézők elé, melyben a filmes alkotói válsággal küzd.
Amellett, hogy
sehogy sem halad a hatalmas sajtóvisszhangot kapó új filmjének munkálataival, még a magánélete is romokban hever.
Imádott édesanyját (Sophia Loren) nemrég temette el, közben pedig két nő között őrlödik: felesége (Marion Cotillard) és szeretője (Penélope Cruz) között.
Azonban a hölgykoszorú itt még nem ér véget. De jelen van a férfi életében múzsája (Nicole Kidman), jelmeztervező bizalmasa (Judi Dench), egy amerikai divatújságíró (Kate Hudson), és még kamaszkori szexbálványának (Fergie) alakja is fel-felsejlik. Köztük is egyensúlyt kell teremteni, úgy, hogy megérti, múltja mit üzen a jelennek.
Guido, mint művészember pedig nem meglepő mód filmes eszközökkel dolgozza meg a ránehezedő krízist, így némi esélyt kap arra, hogy egyenesbe jöjjön.
A Tracy Letts színdarabjából 2013-ban vászonra vitt fekete komédia egy botrányos –szakszóval élve diszfunkcionális – család életét tárja a nézők elé. Két órában rendesen kapjuk az arcunkba a családi traumákat:
alkohol- és drogfüggőség, öngyilkosság, abúzus és vérfertőzés.
De a sor még folytatható lenne.
A történet szerint a cseppet sem idilli család azért gyűlik össze, mivel az apa, a költő Beverly Weston (Sam Shepard) miután felfogad egy 24 órás gondozót a szájrákkal és drogfüggőséggel küzdő Violet (Meryl Sreep) mellé, egyszercsak eltűnik. A kompánia eleinte bízik abban, hogy az alkoholproblémákkal küzdő férfi élve előkerül, azonban nem ez történik. Weston ugyanis öngyilkosságot követ el. Holttestére csak napokkal később bukkannak rá.
Az egész család részt vesz a temetésen, köztük Violet és Beverly lányai, Barbara (Julia Roberts) és Karen (Juliette Lewis), valamint a házban lakó Ivy (Julianne Nicholson) is. A következő napokban azonban a gyász, a sokk és az összezártság miatt elharapóznak az indulatok közöttük. Ennek egyik oka, hogy Violet és Barbara sosem jöttek ki jól egymással. A másik, hogy Karen drogfüggő vőlegénye molesztálni próbálja jövendőbeli unokahúgát (Abigail Breslin). Eközben Ivy, akinek egy súlyos betegség miatt el kellett távolítania a méhét, összejön unokatestvérével, „kicsi Charles”-szal (Benedict Cumberbatch), akivel
a szökést tervezgetik, annak ellenére is, hogy kiderül egy újabb szörnyű családi titok.
Az Augusztus Oklahomában az évem egyik legnehezebb filmje volt, és még napokkal a megtekintése után is egy-egy részletén gondolkoztam. Többek között olyan kérdések kavarogtak bennem, hogy a családi titkok és traumák mennyire befolyásolhatják egy-egy későbbi generáció tagjainak a sorsát, valamint, hogy miért van az, hogy az apák/anyák bűneiért a fiúk/lányok fizetnek.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
Orbán Anitával a Bajnai-kör újabb tagja lépett be a kampányba, egyúttal asztalra téve az Ukrajna tematikáját. Zelenszkij vezetésével közben az ukránok nyíltan beszálltak a magyar választási kampányba, Hitlert, Szálasit emlegetve, Orbánt gyalázva. Mi jön még?
A hullám rendezője visszatért a náci tematikához.
Az iráni Jafar Panahit azonban nem lehet megfélemlíteni.
Megtippeljük, kik fogják elvinni a szobrokat.
A szerzőt a felesége szemszögén keresztül ismerhetjük meg.
Nézni is kellemetlen, amit egymással művelnek.
El van átkozva a pittsburghi kórház.
A bevándorlók legújabb „szórakozása” hogy bárkit a vonat alá löknek Németországban.
Egyre több országnak van elege.
