Hitel, világ, végstádium?

Minden olyan tényező, amely a fogyasztás növekedését katalizálja – a kamatos kamatokat ígérő hitelpiac, az egyre újabb álszükségleteket támasztó marketing és a fogyasztást ösztönző reklámpiac – a bolygónkat leromboló folyamat gyorsítója.

Ádám és Évától a huszadik századig egyszer sem fordult elő, hogy az emberi közösség létszáma egyetlen évszázad alatt kétszer is megkettőződjön. Az emberi civilizáció nyomait kutató régészek a hat-hétezer éves mezopotámiai kultúráknak csak a sivatagi homok által belepett nyomait találták, jóllehet az ékírásos agyagtáblák fejlett szellemi életről és magas szintű öntözéses mezőgazdaságról, építészetről, kézművességről: anyagi kultúráról tanúskodnak. A középkorig az emberiség alig látható nyomot hagyott a Föld élővilágán, igaz, életmódja ezer évek alatt nem sokat változott. Amit a földi környezeten romboltunk, azt mind az utolsó négy-ötszáz év alatt tettük. Az újkor elején a Mediciek, Fuggerek által intézményesített bankrendszer tette lehetővé, hogy Európa a gazdagodása érdekében más földrészek erőforrásait is felhasználja, majd az e világi jólétet pozitívan kezelő protestantizmus emelte erénnyé a gazdagodást. A gyarmatosítást és a rabszolga-kereskedelmet nem az emberiesség elleni bűnnek, hanem (Nyugat-)Európa civilizációs küldetésének tekintették.