Amikor az Igét olvasod, az Ige is olvas téged

A Biblia egyedülálló könyv. Minden más könyvtől különbözik. Körülbelül ezernégyszáz éven keresztül több mint negyven szerző írta; különböző időkben éltek, különböző helyeken, és különböző képzettségük, személyiségük volt. Akadt közöttük király, pap, orvos, halász, juhpásztor és adószedő is.

A történelem legmegvetettebb, leginkább vitatott, legtöbbször megtagadott vagy kigúnyolt és legjobban ízekre szedett könyve. Ennek ellenére még mindig a legtöbbet olvasott, legtöbbször kiadott és a legtöbb nyelvre lefordított mű a világon. És ami a legfontosabb: még mindig megváltoztatja azok életét, akik a benne leírtakat alkalmazzák.

Milyen szépen is hangzik mindez… Sajnos azonban mára általános jelenséggé vált, hogy az emberek megveszik vagy megkapják a Bibliát, és egy hanyag mozdulattal felteszik a polcra anélkül, hogy akár egyszer is kinyitnák. Aztán ott is marad hosszú évekre, akár egész életre. Szinte minden házban, ahol megfordultam, ott porosodik a polcon egy példány, az emberek mégsem adnak esélyt annak, hogy belekukkantsanak. Sajnos a gyakorló keresztények nagy részének bibliaismerete is sekélyes, alig akad szülő, aki olvassa a gyermekének, és a vallásos emberek közül is csak kevesen gyakorolják a napi bibliahasználatot. Pedig, ahogy Pál második levele Timóteushoz is fogalmaz: „A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”