| Leimeiszter Barnabás |
Damián egy bútorjavító üzemben dolgozik húsz éve, életét – se rokona, se barátja, se szerelme – a munka tölti ki, de a főnök fél percnél többet nem szán arra, hogy kirúgja. Zavarodottságában elbújik egy antik szekrényben, amit éppen útnak indítanak a szállítómunkások, s mire igazán észhez térhetne, már egy idegen család – apa, anya, kamaszlány – szülői hálószobájában találja magát. Kínos helyzet, a férfi éppen csak elkerüli, hogy észrevegyék, s az éjszaka leple alatt már lépne meg a házból, amikor ott tartja valami: a családi otthon melege, amit ő soha nem tapasztalt meg. Visszatér hát a szekrénybe, és élete legszebb napjait éli meg: együtt létezik a családdal, miközben ők nem – vagy csak homályosan – észlelik a jelenlétét. Mert nem elégszik meg azzal, hogy hívatlan és észrevétlen vendég legyen, de afféle jó szellemként elmosogatja a csetreszt, vagy éppen lerendezi a lány erőszakoskodó barátját… Remek alapötletre erőteljes lélektani drámát épít Félix Viscarret spanyol rendező. Az Idegen a szekrényben izgalmasan bonyolítja a folyton a lebukás szélén óvakodó férfi történetét, miközben kerekedik valami szélesebb érvényű kép is: az elszigetelt, magányra ítélt kisember, az örök kívülálló portréja, akinek a pozíciójában egyfajta általános emberi létállapotra ismerünk rá, a film pedig így válik a condition humaine emlékezetes allegóriájává. Hiszen, mint látni fogjuk, valójában az alkotás egyik szereplője se kevésbé magányos, mint Damián, csak neki egyértelműbb – egyértelműbben lesújtó – az esete: éppen csak egy szekrényfalnyi távolság választja el a többiek világától, még sincs esélye, hogy valaha is áttörjön a másik dimenzióba. Mert bár abban a különös helyzetben, amibe sodorta magát, Istennek érezheti magát, kedvére játszhat mások életével, ha megtenné azt a végzetes lépést – és persze másra sem vágyik igazán –, hogy felfedje magát, ember legyen az emberek között, rögtön kiűzetne közülük… A hazájában nagy népszerűségnek örvendő Paco León a főszerepben az év egyik nagy játékfilmes alakítását nyújtja.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
„Nem tudtam mindenkinek elmondani, hogy ne haragudjatok, de akit láttatok a filmvásznon, az nem én voltam” – idézi fel a művész, akit a '80-as években Beri Ary-ként ismert Magyarország.Interjúnk.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
