Védett természet Pesten és Budán

Térképészkatona voltam, megszerettem a térképeket, s nem csak azért, mert a könyvkötészet polcán ebéd után nagyokat tudtam hunyni, fejemet egy köteg szép szelvényre hajtva. A minap láttam egyet arról, hogy a különféle nyelvekből rendre valamilyen kaja- vagy pianév került az angolba fontos szóként, a magyarból viszont a coach, a kocsi. Erről aztán a lengyel rokosz ugrott be, amiről viszont jobb, ha nem tudjuk, hogy mit jelent. Na jó. Lázongást jelent, és a Rákosmezőből jön. Ahol országgyűléseket tartottak, de ebéd után nem aludtak polcon a követek, hanem marták egymást. Ezt láthatta egy lengyel honatya, aki hazatérve így kiáltott fel a szejmben 1587-ben: ne rákosozz!

Kérdés, hol feküdt Rákos. Bizonytalan, mindenütt, ami a pesti városfal és a Rákos-patak közt terült el. Szó szerint, mivel diétakor tízezer lovat és marhát kellett etetni-itatni itt. Az első utalás Rákosra 1074-hez kötődik. A lengyelbe pedig azért került be, mert Báthory volt a királyuk, aki igazán tudott balhézni, csúnyán eldádázta még Rettegett Ivánt is. Rákos a magyar virtus szimbóluma lett. A Rákos-patak 44 kilo­méteren kanyarog ma is Gödöllőtől a Vizafogóig, és nyújt zöld folyosót Budapest öt kerületének. De a lelkünkben is él még valami belőle. S megmagyarázza, hogy miért hiányzik politikai kultúránkból a defenesztráció (ablakból kihajítás), miért kezd el méhlegelőt telepíteni a politikus, ha rájön a hoppáré, s miért kap sikítófrászt a polgár, ha levágat az önkormányzat egy száraz ágat az ablaka előtt.

Tíz nemzeti parkunk működik, az első fél évszázada. Mindnek van valami sajátossága, ami megkülönbözteti. A klíma, a talaj, az élőlények vagy akár egy geológiai ok. Az általuk kezelt terület 4800 négyzet­kilométer. Az országterület 5 százaléka, amivel az előkelő tizenegyedik helyet foglaljuk el negyven euró­pai ország között.