Elmarad a Sziget, a B my Lake és a STRAND még versenyben – Lobenwein Norbert fesztiválszervező a Mandinernek

Most értesültünk a friss döntésről, hogy elmarad a Sziget Fesztivál is. Mi lesz a többivel? Fesztiválozhatnak a nyáron a fiatalok?

Néhány idénre tervezett fesztivált már korábban lemondtunk. A nagyobbak közül a VOLT és a Balaton Sound már hónapok óta tudott, hogy elmarad, pár napja pedig a Fezen jelentette be, hogy csak jövőre várják a közönséget. A Szigetet mostanáig annak nemzetközi összefüggései okán nem mondtuk le, de régóta sejthető, hogy teljesen esélytelen idén. A Sziget nemcsak a hazai piac legnagyobb eseménye, de annak a legnagyobb a nemzetközi kitettsége is. Több tízezer turista részvétele nélkül nem lehet életképes, az pedig kizárt, hogy a nemzetközi turistaforgalom pillanatok alatt helyreálljon.

Ha néhány héttel ezelőtt kérdezett volna, azt válaszolom, hogy minimális esélyt látok bármiféle tömegrendezvényre idén, most viszont már olyan erőteljesen tartunk a nyitás irányába, hogy akár lehetővé válhat biztonságosan, ellenőrzötten nagyobb tömegeknek összegyűlni a nyáron. Ez elsősorban a beoltottságon fog múlni, azzal pedig jól állunk.

ennek érdekében éppen most dolgozunk egy nagyobb kampányon. Augusztusig egyelőre védettségi igazolvánnyal lehetne majd látogatni a programokat, kulturális eseményeket, hiszen most ez jelent valódi védelmet.

Mit lehet tudni erről a kampányról?

Pár napja kezdtük el szervezni. Látjuk, hogy kezd megtorpanni az oltakozók száma, itt érzem a példaképek és a nagy tömeget mozgató szervezők felelősségét, feladatát. Sok fesztivál- és koncertszervezőt, illetve művészeket, popsztárokat kértem fel, hogy buzdítsák a közönségüket az oltakozásra. Tegnap óta egyeztetünk a felkért szereplőkkel, és szerdán már forgatunk is. Fontos aláhúznom, hogy ez egy civil kezdeményezés, a finanszírozáshoz nem kérünk és nem is fogadunk el támogatást, az üzenet pedig kizárólag az oltást célozza. Ebben a kérdésben teljes az egyetértés.

Nem tartja diszkriminatívnak a kártyát? Gondolok itt az oltás életkori megkötésére például.

Sokkal nagyobb bajnak tartanám, ha e gondolat mentén inkább további hónapokig munka nélkül maradna a teljes magyar zenész szakma és a háttéripar. Természetesen a kártyahasználat rengeteg kérdést is felvet, hiszen a 18 év alattiak oltása ma még kérdéses. (A beszélgetés óta a kormányfő bejelentette, hogy megkezdik a 16-18 évesek oltását – a szerk.)  Azt is el tudom képzelni, hogy a nyár végére akár odáig is eljussunk, hogy oltási igazolvány nélkül látogathatók legyenek szabadtéri koncertek. A cél mindenképp ez, de addig muszáj biztonságos megoldást alkalmazni, a kártya ráadásul komoly motivációt is jelent azoknak, akik bizonytalanok, vagy ellenzik az oltást. Sok hazai fesztiválszervezővel szinte minden nap egyeztetünk. Látom, hogy kivétel nélkül mindenki úgy készül, ha zöld jelzés érkezik, képesek legyenek idén nyáron fogadni a közönséget, alkalmazkodva azokhoz a szabályokhoz, amelyek ezeket az eseményeket érintik majd. Ugyanakkor a biztonságérzet terén nincs más megoldás, mint az oltás és ezzel együtt a védettség igazolása.

2020-ban mindenki a vakcinát várta, amikor aztán végre megérkezett, sokkoló volt számomra a hatalmas elutasítás. Szerencsére mostanáig sikerült ezt ügyesen kezelni.

Hogyan zajlik az ilyen óriási rendezvények lemondása?

A választ érdemes három részre bontani. Magyar fellépőkre, nemzetközi sztárokra és a jegyvásárló közönségre. A magyar fellépőkkel – túl azon, hogy mindenki hálás lehet nekik, hogy ennyire türelmesen viselik az elmúlt egy évet – az időpontok áthelyezése, lemondása gördülékenyen megy, bár a klubszervezőknek, menedzsereknek ez nagy feladat. Talán mindenki el tudja képzelni, milyen az, amikor az Akvárium Klub teljes szezonját törölni kell, majd ugyanazoknak a fellépőknek új dátumot kell keresni. Mindezt az elmúlt évben vagy háromszor, egymás után...

A nemzetközi sztároknál a tavalyi tapasztalatunk szintén pozitív. Az egyeztetések arról szóltak, hogy vagy visszamondjuk a fellépést, vagy a 2021-es évre tesszük át. A Strand Fesztiválon vagy a B my Lake-n – ezek még versenyben vannak idén – több tucatnyi nemzetközi fellépő szerepel a programban, eddig még senki nem lépett vissza közülük. Még Ellie Goulding se, aki a hírek szerint babát vár... (nevet) Szinte biztos, hogy lesz olyan, aki nem tud majd eljönni, de egyelőre úgy vannak vele, hogy

A jegyekkel kapcsolatban a legtöbb fesztiválszervező arra buzdította a közönségét, ha lehet, ne váltsa vissza a 2020-as jegyét, hanem hozza át idénre. Látszik, milyen lojális a közönségünk, annak ellenére, hogy egy fesztiválbérlet 30-40-50 ezer forint, a legtöbben megtartották. Egyrészt jelen akarnak lenni a fesztiválon, bármikor is lesz, másrészt érezhető, hogy a közönség is látja, mekkora cash-flow problémát jelentene, ha hirtelen mindenki visszakérné a jegy árát. A hazai fesztiválszervezőkre általánosságban igaz, hogy vigyáznak a saját és a szakma jó hírnevére, ezt most a közönség meghálálja. A mostani piacon jelenlévő szervezők között nem tudok olyanról, aki bármikor megtévesztette volna a közönségét. Volt ilyen korábban, de azok el is tűntek a süllyesztőben.

Megkezdték már az idei jegyek értékesítését?

Nem, még várunk, ameddig nagyobb meggyőződéssel mondhatjuk a közönségnek, hogy idén találkozhatunk. Rendszerint karácsony előtt kezdjük árusítani a jegyeket, majd egyre drágább időszakok következnek. Azon a ponton, amikor tavaly félbe kellett hagynunk az értékesítést – tavasz elején – éppen a középárnál tartottunk. Tehát idén az árusítás onnan indulhat, ahol félbemaradt, máskülönben átverve érezné magát, aki már megvásárolta a jegyét drágábban. Viszont így azt a marketing előnyt vagyunk kénytelenek elengedni, amit a kedvezményes jegyelővétel jelentene.

VOLT Fesztivál

Említette a B my Lake-t és a STRAND Fesztivált, amik ugye késő nyári fesztiválok. Lehet mondani, hogy ezek már szinte biztosan meg lesznek tartva?

A reményünk nagyon erős, de nagyon sok kérdőjel van még. Úgy készültünk, hogy legyenek más forgatókönyveink is. Például, ha olyan típusú korlátozások lesznek, hogy csak tízezer fő alatti rendezvényeket engedélyeznek, akkor arra is készen álljunk, de arra is, hogyha teljes, hagyományos formában meg lehet szervezni őket. Ha pedig valami csoda folytán úgy alakulna, hogy mindent szabad, a közönség egy része akkor sem biztos, hogy biztonságban érezné magát egy tömegrendezvényen. Nem tudjuk előre, hányan vannak, akik még nem akarnak idén tömegbe menni.

Korábban egy interjúban említette, hogy „nagyon boldog lenne, ha idén nem lennének külföldi fellépők, csak magyarok”. Miért?

Remélem, nem így fogalmaztam. (nevet) Ha mégis, akkor itt a lehetőség, hogy pontosítsak. Az idei év tökéletesen működne kizárólag magyar fellépőkkel is, hiszen a hazai közönség boldog lenne, ha a kedvenc előadóival tudna végre találkozni, miközben a nemzetközi sztárok újabb bizonytalanságot hordoznak. Egy normális évben óriási a verseny, melyik fesztiválnak kiket sikerül leigazolni. Az egyik zenész barátom mondta nemrég, most talán a közönség is másképp értékeli majd azt a munkát, amit fellépők és szervezők egy fesztiválba beletesznek.

Tavaly született egy elemzés, amelyben a fesztiválpiac kilátásait vizsgálták. Abban írják, hogy minden egyes fesztiválra el nem költött forint körülbelül hét forintot von ki a gazdaságból a tovagyűrűző hatások miatt. Egy olyan szektornál, amely az ország GDP-jében százalékban mérhetően jelen van, mit jelent ez az egy, ne adj Isten két év kiesés?

Az élő koncertek és a fesztiválok a turizmus egyik fontos húzóágazata lett az elmúlt évtizedben. Néhány esemény nemzetközi turizmus terén is komoly tényező, a legtöbb viszont a belföldi idegenforgalomban képvisel jelentős erőt. A saját bőrömön tapasztalom, hogy egy soproni vagy balatoni eseménynek milyen, nem a szervezőknél lecsapódó hatása van: egy VOLT vagy STRAND Fesztivál – de akár az Efott, a Campus vagy a Fishing – közvetetten több ezer embert foglalkoztat, a környéken az utolsó ágyért is hárman állnak sorba, fogy az üzemanyag, a vonatjegyek, megtelnek az éttermek. Mindez kiesett az elmúlt évben. A számoknál azonban fontosabb, amit a környezetemben látok.

Elkeserítő látni a technikai cégeket – akik abból éltek, hogy hétről-hétre klubokban koncerteket vagy konferenciákat hangosítottak, világítottak –, a zenekarok mellett működő session-zenészeket, sofőröket, akiknek egy-másfél éve konkrétan semmilyen munkája nincs. Szívbe markoló, hogy még a legnagyobb zenészeknek és zenekaroknak is – akiknek addig jól futott a szekér – tulajdonképpen nulla keresettel kellett kihúzni ezt az egy-másfél évet. Remélem, lassan tényleg múlt időben beszélhetünk erről. Az nem kérdés, hogy a szektort rendkívül durván érintette a pandémia. Én az Akvárium Klubban vagyok érintett, de több, vidéki klub tulajdonosával vagyok baráti és szakmai kapcsolatban. Ez nem az az iparág, ahol óriási tartalékokkal bírnának a főszereplők. Többnyire bérelt ingatlanokban szervezik a koncerteket, így félő, hogy a bérbeadó egy idő után már nem tartja tovább a szerződést, ha elesik a bérleti díjaktól, és inkább kiadja raktárnak vagy autómosónak a helyet, ahol békeidőben klub működött.

Akvárium Klub

Önhöz köthető a pandémia alatt rendezett Raktárkoncert-sorozat is, amit kemény kritikák is értek. Szeretném, ha reagálna ezekre. A szorult helyzetbe került klubok helyett a koncertek helyszínéül egy csepeli raktárat választottak Nem lett volna bölcsebb kluboknak fizetni, hogy helyszínt biztosítanak a koncerteknek, s ezzel akkor több szálon is mehetett volna a támogatás a szektornak?

Nekem is feltűnt, hogy a Raktárkoncertet sokan velem azonosítják – ha máshonnan nem, abból biztosan, hogy nemrég az Irigy Hónaljmirigy is megemlített egy új dalában... Félretéve a viccet: hozzám hasonlóan még három-négy szervezőt kért fel a kormány a Raktárkoncertben résztvevő művészek meghívására, egyikük az élő legendákkal foglalkozott, mások a népzenészekkel, a mulatós zenészekkel. Engem arra kértek fel, hogy hívjak meg ötven olyan előadót, akik hazai fesztiválokon szerepeltek volna 2020-ban, de az ismert okokból elmaradt a koncertjük. Bármennyire is vitatott, hogy ez volt-e a legjobb megoldás a szektor szereplőinek megsegítésére, a társaimmal együtt ezt is egy lehetőségként fogtuk fel, amely legalább egyszeri bevételhez juttatott sok előadót. A felkéréskor két felvetésem volt: az egyik, hogy ötven helyett legalább száz zenekart, előadót hívhassak meg, és

Az első kérés teljesült, a másodikra viszont az volt a válasz, hogy gyors megoldás szükséges, ezért klubok helyett két raktár lesz a helyszín. Később visszatértünk a kérdésre, és Rogán Antal miniszter úr kérésére kidolgoztunk egy javaslatot, amelynek nyomán  elindult a tavalyi klub- és fesztiváltámogató pályázat.. Amiért a nevemhez nőtt a Raktárkoncert projekt, az épp a transzparencia, amelyhez az elejétől ragaszkodtam. Egyértelmű, hogy száznál jóval többen igényelnék és érdemelnék meg, hogy részt vegyenek egy ilyen programban, ezért a legelején úgy döntöttem, hogy én magam egyetlen zenekart se hívok meg. Helyette felkértem 13 hazai fesztiválszervezőt – az Efottól a Campusig, a Rockmaraton, a Kolorádó, a Fishing, a Bánkitó, a SZIN, a VOLT, a Strand és a Művészetek Völgye részéről –, hogy egy közösen létrehozott táblázatba töltsék fel az összes zenekart és előadót, akik 2020-ban felléptek volna náluk. Ezzel kialakult egy sorrend. Amelyik zenekar a legtöbb fesztiválon szerepelt, a lista elejére került, amelyik csak egyen, az a végére. Az első százba belekerült mindenki, aki legalább három fesztiválkoncertről maradt le tavaly, őket hívtuk meg a Raktárkoncert fesztiválos sorozatra. Az első helyen az Esti Kornél végzett, ők végül nem éltek a lehetőséggel.

Nagy tanulság nekem, hogy bármennyire szeretne átlátható és igazságos rendszert felépíteni az ember, ezt szinte lehetetlen elmagyarázni. Még a zenészek között is sokan értetlenkedtek, hogy x-et miért hívtuk meg, ha y-t nem. Hiába próbáltam sokadszorra elmagyarázni, hogy a döntésben szándékosan nem vettem részt, tizenhárom fesztivál szervezője döntött a meghívottak személyéről... Látható, hogy még ön is velem azonosítja a Raktárkoncerteket, holott mindaz, amit most elmondtam, sok helyen megjelent. Talán, ha titokban eldöntöttem volna, kiket hívjak meg, és nem ragaszkodom egy korrekt és transzparens rendszerhez, jobban járok, de utólag is ezt a megoldást tartom helyesnek. Amit a kollégáimmal együtt ebben a projektben elvégeztünk, azzal elégedett vagyok.

Milyenek voltak a visszajelzések? Sikeresnek látja így utólag a projektet?

Habár senki se szeret üres teremben koncertet adni, a jelenlévő zenekarok elégedettek voltak azzal, ami megvalósult.. Hozzám legalábbis nem jutott vissza olyan kritika, ami negatívan érintette volna a projektet. A sajtóban megjelent bírálat arra vonatkozott, hogy mindenki örült az egyszeri bevételnek, de abból a nagyságrendből, amit a kormány erre szánt, közvetlenül a zenészekhez és a zeneipari háttérmunkásokhoz jóval több juthatott volna.

Demeter Szilárd is lerakott egy könnyűzenei-mentőcsomag javaslatot, amit végül lesöpörtek az asztalról az illetékesek. Olvasta ezt? Mi volt a gond vele?

Olvastam és több mentőcsomag ötlettel magam is előálltam, amelyek közül volt, ami megvalósult. Naivitás lenne azt gondolni, hogy minden olyan javaslat át tud menni egy döntéshozatali rendszeren, ami jó szándékú és értelmes. Demeter Szilárd ugyanakkor épp egy olyan csomag megvalósítására kapott lehetőséget, amilyennek a töredékére se volt még példa a rendszerváltás óta. Előtte meg pláne nem. Ezt én történelmi pillanatnak tartom a hazai könnyűzene jövőjét nézve, és drukkolok, hogy sikerüljön neki. Ami pedig a mentőcsomag-ötleteket illeti: nem láttam még olyat, amely egységesen és igazságosan kezelné azt a sok kérdést és problémát, ami jelenleg az asztalon van. A COVID-hatása óriási probléma, de látom a vidéki és pesti koncerthelyszínek gondjait, azt, hogy önerőből, lelkes, kultúrát szerető vállalkozóknak köszönhetően hová jutott ez a szakma.

A legtöbb országban ez a kulcs a jellemző, ami megoldaná és egyben katalizálná a kisebb helyek, művészek működését is, de az aréna- és stadionsztárok is jóval nagyobb számban jönnének hozzánk ennek megvalósulása után. Ha valamin érdemes közösen dolgoznunk, az ez a terület. Rendeltünk tanulmányokat, és minden fórumon igyekszünk szót emelni ennek érdekében.

Korábban azt nyilatkozta: „Ugyanolyan erőbedobással kell készülni a technikával, a szponzorokkal, a helyszínnel, a programokkal és minden mással, mint eddig”. Ez nagyságrendileg mit takar mondjuk egy Sziget-méretű fesztivál esetében? Most nem jön vissza semmi. Mennyire vannak mínuszban?

Viszonylag jól rálátok erre, hiszen ahogy említettem, lobbiztam is annak érdekében, hogy az elmaradt fesztiválok szervezői valamilyen segélyhez juthassanak. Ez a pályázat végül megvalósult, és az MTÜ engem kért fel a rendszer kidolgozására és a pályázat lebonyolítására. Csak, hogy tiszta legyen: ezen a pályázaton én és a hozzám kötődő cégek természetesen nem indulhattak. Szoros kapcsolatot alakítottunk ki a fesztiválszervezőkkel, felkértem a pályázat kiíró- és elbíráló csapatba a Music Hungary Szövetség és a Fesztiválszövetség elnökét, Weyer Balázst és Márta Istvánt, Szepesi Mátyást, a Fábián Juli Alapítvány kuratóriumi elnökét, valamint több nagy zenekar menedzserét is.

A közös munka eredményeként fel tudtuk mérni, hogy a a hazai fesztiválszervező cégek zöme minimális létszámú állandó munkatárssal dolgozik, nem hatalmas rezsivel. Így a konkrét káruk a működési költségek terén a legtöbb esetben nem volt igazán jelentős. Amikor beütött a pandémia, még nem tartottak ott, hogy nagy előlegeket fizettek volna, vagy visszaigényelhetetlen költségeik lettek volna, például a marketing területén. Ez a pályázat legfeljebb 30 milliós kerettel képes volt sok problémát orvosolni. Nagy különbség van a Sziget és a legtöbb hazai fesztivál között, hiszen a Sziget az egyetlen, amelyik nagyon erős nemzetközi piacnak van kitéve.

A világ minden táján jelen vagyunk, és ötven munkatárssal dolgozunk – ez egész más nagyságrend. Sajnos éppen emiatt a Szigetnél erős elbocsátással, leépítéssel járt az elmúlt időszak, az ötven emberből húszan maradtunk a cégnél. Abban bíztunk, hogy 2021 majd megoldja ezt, de nem így lett. A másik, általam vezetett cég, a VOLT Produkció szervezi a MOL Nagyon Balatont, a STRAND Fesztivált, a B my Lake-et, nagyjából 20-25 állandó munkatárssal, ami ugyancsak nagynak számít ezen a piacon. Igyekszünk több lábon állni, és hiszünk a jövőben.

Vezetőként hogyan élte meg az elbocsátásokat?

Sok esetben barátokról van szó, vagy olyanokról, akikkel nagyon szerettünk együtt dolgozni. Szerencsére a Sziget azért elég jó referencia, így a legtöbben könnyen találtak munkát, illetve megpróbáltunk olyan ígérettel élni a kollégák felé, hogy ha megoldható, legyen lehetőségünk megbízásos alapon folytatni a munkát, ha lesz min dolgozni... Ez kétoldalú ígéret, hiszen nem csak nekik veszteség ez, mi se véletlenül dolgoztunk éppen velük.

Sziget Fesztivál (Fotó: Koncz Márton)

Mivel pótolják a kieső pénzforrásokat? Vannak alternatív megoldások?

A fő produkciónk a MOL Nagyon Balaton-sorozat, amely nyolcadik éve szolgál egyfajta védjegyként a Balaton Régióban. Célunk, hogy a Balatonon csokorba gyűjtsük a minőségi eseményeket, produktumokat és évről-évre újabbakat indítsunk. Ennek részei sok-sok saját esemény mellett olyan partnerek, amelyek a Balaton legrangosabb produkciói: a Paloznaki Jazzpiknik, a Művészetek Völgye, a Balaton Sound, a VeszprémFest, az Utcazene Fesztivál, a Kultkikötő és még sorolhatnám. Annak ellenére, hogy idén tele vagyunk bizonytalansággal, erősebb évre számítunk, mint sokan gondolnák. Balaton100 címmel egy olyan csomagot állítottunk össze, amely elemei jórészt megvalósulhatnak, ha a tavalyi nyárnál nem lesz rosszabb a helyzet. Részint kisebb tömegekre építünk, csoda szép helyeken, részint olyan kiadványokat, filmeket készítünk, amelyek kivétel nélkül a Balaton minőségi oldalát mutatják meg. Nem kisujjeltartós sznobizmusra kell gondolni, hanem olyan produkciókra, amelyek egy igényes belföldi turista számára elérhetők.

A Balaton mellett az egyik idei fő projektünk az MTV EMA Hungary szervezése, lebonyolítása. Ez egy tízéves álmom, nagy dolognak tartom, hogy

Mivel évek óta tárgyalunk velük, a Viacom a VOLT Produkciót kérte fel az itthoni szervezési feladatokra. Emellett folytatjuk a Road Movie sorozatot, amelyben hazai zenészek mutatják be a számukra fontos hazai tájakat. Sok lábon állunk, ám a többi teljesen leállt az elmúlt egy évben – az Akvárium Klub és az Erzsébet téri óriáskerék. Innen csak felfelé vezethet az út.

Hogy látja, összességében jól kezelték válságot az ágazatban? Mit csinált volna máshogy?

A legpozitívabb, amit a kívülállók nem igazán látnak, hogy a szakma a háttérben azonnal összefogott. Rendszeresek a körtelefonok, mindenki próbál a másiknak súgni, segíteni. Még most is mennek az ötletelések, tervezések annak kapcsán, hogy mi jelentene igazán nagy segítséget a szektornak, hogyan lehet elindulni, milyen biztonsági intézkedéseket érdemes bevezetni.  Amit biztos nem tartok jó iránynak, amikor csak egy kört érünk csak el, hiszen azoknak sem jelent valódi segítséget, akik részt vesznek benne, de jóval többen maradnak ki belőle. Bár már szót ejtettem az ÁFA-kérdésről, még egyszer kiemelem, mivel ebben teljes egyetértés van a szakma egészében. (A javaslat szerint 5%-ra vinnék le a 27%-os koncert-, illetve 17%-os fesztiválbelépőre vonatkozó áfakulcsot – a szerk.). A klub és arénakoncertek, fesztiválok esetében ez azonnali, életmentő segítséget jelentene, azoknál maradna több pénz, akik a rendszer motorjainak számítanak. Ha pedig arra kíváncsi, hogy mit várnak legjobban a szervezők és a művészek, természetesen a nyitást.

A jelszó pedig nyilvánvalóan a biztonság.