Von der Leyen, Macron és Merz sorban állhat Orbánnál: el kellene intéznie ezt-azt Európa védelmében (VIDEÓ)
G. Fodor Gábor a Mesterterv legutóbbi adásában rámutatott, hogy mi lett napjaink legfontosabb kérdése.
Polgártársak!
2019. június 22. 10:43
Ezt a kis testi hibával született kört ki vigasztalja meg?
2019. június 22. 10:43
„Ezt a kis
testi hibával
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
Hangosan kinevették Von der Leyen őrült ötletét: így akarja megmenteni Európát az energiaválságtól
Tovább a cikkhez
született kört
ki
vigasztalja
meg?”
Miközben Ön ezt olvassa, valaki máshol már kattintott erre:
„Épeszű ember nem akarhatja ezt!” – belebukhat a Tisza Párt a nyilvánosságra hozott dokumentumokba
Tovább a cikkhez
„Krasznahorkai László a magyarságát elutasító interjúját nem árt a helyén kezelni” – Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke a Mandinernek
Az MMA-elnök szerint a bajok nem itt és nem most kezdődtek. Hanem amikor kétszázötven éve úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk életünkből a tekintélyt és legfőképpen a Fennvalót.
„Magyarnak lenni betegség, egy elriasztó kór, amitől minden megfigyelőnek csak hányhatnékja támad” – Krasznahorkai László megjegyzéseiről
Két szélsőség van, az egyik gyűlöli, hogy magyarnak született, a másik véglet, amikor valaki az élete értelmének tekinti, hogy ő magyar. Lánczi András írása.
Az ukrajnai háború tragédiája – így kaszálták el a nyugati szövetségesek a béke lehetőségét
Az MCC háromnapos nemzetközi konferenciáján ezúttal is világhírű szakemberek gyűltek össze, hogy közösen megfejtsék, mi kell ahhoz, hogy Európába visszatérjen a béke, a jólét és a szólásszabadság.
„A »magyarság« ellen minden erőmmel küzdök” – Krasznahorkai László támadásba lendült
„Miért cserélném le a világpolgárságot arra, hogy csak magyar legyek?” – vetette fel a Nobel-díjas író.
A Pécsen élő dán influenszer elárulta, hogy lehetne a világ legjobb helye Magyarország
Belföld
Egy zenész és egy tartalomkészítő. Mindketten dánok, influenszerek és immár évek óta Magyarország az otthonuk. Miért döntöttek úgy, hogy itt kezdenek új életet, mik a benyomásaik rólunk magyarokról, és miként lehetnénk még vonzóbb célpont a külföldiek számára. Utánajártunk!
A világon senki és semmi nem a miénk – Vásáry Tamásra emlékezik a Mandiner
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
Az a baj, hogy gyogyósok vagytok
Bütyök meg pattog, mint Cartman a csirkéért, hátha akkor látjuk.
Az ukránok már rettegnek tőle: íme a legújabb brutális, lézeres orosz csodafegyver (VIDEÓ)
Külföld
Nem lennénk a célkeresztjében.
Összesen 90 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Agnieszka
2019. június 23. 09:44
Aranyos.
Válasz erre
0
0
Sulammit
2019. június 22. 19:43
EGY POCSOLYA EMLÉKIRATAI
1972. március 22-én egész nap esett az eső, s én összegyűltem egy nagyon kellemes helyen. Meg is nevezem: Budapesten (Magyarország fővárosa), a XIII. kerületi Dráva utca 7. számú ház előtt, ahol horpadt a járda.
Ott éltem, éldegéltem. Sokan belém léptek, aztán visszanézve szidtak, ócsároltak, kemény szavakkal illettek, amelyeket nem írok le. Két napig voltam pocsolya, zokszó nélkül tűrve a sértéseket. Mint ismeretes, 24-én kisütött a nap. Ó, mily paradox a lét! Fölszáradtam, amikor szép lett az idő!
Mit írjak még? Jól szerepeltem? Dőrén viselkedtem? Mást vártak tőlem a Dráva utca 7-ben? Most ugyan már mindegy, de azért jó volna tudni, mert utánam is gyűlnek majd oda pocsolyák. Mi gyorsan élünk, napjaink ki vannak számolva, és mialatt odalent időztem, felnőtt egy tettre kész nemzedék, csupa álmodozó, nagyravágyó, potenciális pocsolya, és mind engem vallatnak, macerálnak, hogy mire számíthatnak abban a sokat ígérő horpadásban.
Én azonban mindössze két napig tócsáskodtam, és ennek alapján csak ennyit mondhatok: tény és való, hogy a hangnem drasztikus, hogy a Dráva utca szeles, és minduntalan, amikor nem kéne, kisüt a nap, de legalább nem kell a csatornán lefolyni... Hej, micsoda lyukak, horpadások! Csőtörések! Beroppant úttestek! Nagy szó ez manapság! Fiatalok, ha rám hallgattok, előre! Irány a Dráva utca!
Válasz erre
8
1
Sulammit
2019. június 22. 14:50
Vagy bármilyen remekművet, csak olvasson.
Válasz erre
6
1
Sulammit
2019. június 22. 14:18
A végzet
Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya és két gyerek, mind pogácsakedvelők.
Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.
Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarirtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.
Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság meg a közeli és távolabbi szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan voltak.
A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.
Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, gondolta, valakinek.
Válasz erre
12
2