„Vagyis az a mûvészet, amit az ember gondol És ha nem gondol semmit, az is mûvészet - És ha csak érez valamit, az is mûvészet És ha neked nem, hát nekem.”
Utoljára még elmentem volt szeretõmhöz
És beszélgettem vele a lépcsõházban:
Bementünk, mert kint nagyon fujt a szél
És kemény csöppek estek.
Végleg elbucsuztunk, már nem szeretem:
Aztán lementem a Rottenbiller-utcán
Vettem gesztenyét, de nem tudtam lenyelni
Találkoztam Biró barátommal.
Biró beszélt a neo-impresszionizmusról,
Én mondtam: mindent abba kell hagyni:
A mûvészetnek ne legyenek korlátai -
Se ütem, se vonal, se szín.
Vagyis az a mûvészet, amit az ember gondol
És ha nem gondol semmit, az is mûvészet -
És ha csak érez valamit, az is mûvészet
És ha neked nem, hát nekem.
És ha neked ez nem képez mûvészetet
Kedves Ernõ: hát akkor nem mûvészet -
Nem is az a fontos, hogy mûvészet-e
Vagy sem; - nem az a fontos.
És ha ez nem mûvészet: hát nem az
De akkor nem is kell mûvészet -
Mert az a fontos, hogy figyeljenek
Az emberek és jól érezzék magukat.
Biró dühösen ott maradt az utcán
Én még bementem egy kávéházba:
Akkor egy szélroham jött veszekedve
És bevágta az ajtót.
A szélnek mondtam egy gorombaságot
Kávét ittam és olvastam egy lapot:
Valami cikk volt a versköltészet céljáról
De nem egyeztem meg vele.
Ja igaz: a lépcsõházból lejövet
(Még ott, volt szeretõmnél) arra gondoltam,
Hogy most meg kellene dögölni
És kiölteni a nyelvemet.
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
A román sajtóban Magyarország a kulturális önazonosság példájaként jelenik meg.
A pulykakeselyű a lábára üríti székletét, így hűti magát. Akad, akinek az országra kell epét hánynia, hogy a figyelmet fenntartsa.
Legott utasítva is lett az eddig kedvelt „Lizike”, hogy lesz szíves nem beleszólni „egy másik ország politikájába”. Francesca Rivafinoli írása.
Sam Harris szerint nem véletlen, hogy egyre nagyobb mértéket ölt az antiszemitizmus világszerte.
