Mandiner menni Groningen! – Eurosonic-napló/I.

A legkomolyabb dolog az európai könnyűzenében. Ez jut eszembe a hollandiai, frízföldi Groningenben rendezett Eurosonicról, ahogy megnyitom a regisztrált delegáltak online felületét. Tengernyi promóter, elképesztő mennyiségű cég, médium – és persze zenekar. Már a felület megnyitásához is komoly ígéretet kell tennem. Ezt kell aláírni:

„As a delegate i will not(mis)use any information of my fellow delegates for commercial goals and will not harvest said information and/or share it with any third party or affiliate.”

Oké, rendben, elfogadom: nem bizniszelek az információkkal tisztességtelenül.

De mégis milyen infókkal? Mit lehet egy ilyen nagy zenei kirakodóvásáron megtudni? Egyáltalán: mi érdekel?

Nos, mivel minden létező és nem létező műfaj képviselteti majd magát, meg lehetne próbálni, hogy feltérképezem mondjuk az európai új-grunge jelenét... De ez sajnos nem érdekel. Inkább ugrom fejest ebbe a medencébe és majd meglátjuk, mit sodornak szembe a hullámok. 

Mondjuk ha már medence, kokainosat pisálunk bele! Nem szó szerint: annyi csak, hogy a The Pool című számával hazánkban méltán ismeretlen Cocain Piss koncertjét kinéztem magamnak. Vajon létezik, hogy ez élőben jó?

Meglátjuk. Amúgy iparági guruk, művészlánykák egy szál gitárral, brutálmetál arcok – mind jöhettek!

Jónás Veráék koncertjeit mondjuk biztosan megnézem majd, kíváncsi vagyok, összejön-e nekik valami nagy szerződés (megérdemelnék), aztán a T-99 nevű formációt sem hagyom ki: ők Podlovics Péter (Quimby-, Ripoff Raskonikov-, Ivan and The Parazol-menedzser) kedvenc hollandjai. Azt mondja, jók. Meglátjuk ezt is. 

De most valójában nem ezért írok. Ez a szösszenet segítségkiáltás az olvasókhoz.

Minthogy minden delegált hozzájut az összes többi kontaktjaihoz, máris megkeresett egy rotterdami promóter és rádiós, bizonyos Janpier. 

Azt írja, hogy pénteken a Eurosonic-ról közvetít és eltökélte, hogy a kelet-európai (ezen most nem sértődtem meg) elektronikus folknak szenteli a műsort. Olyan műfajoknak, mint a Disco Polo, a Chalga, a Turbo-folk, a Skiladiko, a Manele és a Tallava. 

Természetesen én mindenhez (is) értek, de ehhez mondjuk pont nem. Az elektronikus zene mérsékelten sem érdekel, ezek a műfajok meg... Jó, meggugliztam őket, de gőzöm nincs, itthon képviseli-e ezeket valaki.

Vagy van-e az elektronikus zenében valami folkos irány, amit jó szívvel megmutathatnánk neki?

Szaladok a géphez, nem a számítóhoz, hanem a repülőhöz, úgyhogy nincs már időm keresgélni, tehát, kedves olvasók:

segítsenek Janpiernek!