Tizenöt remek fantasztikus könyv 2016-ból: a Mandiner.sci-fi év végi listája

Sok mindent el lehet majd mondani 2016-ról, de azt nem lehet a szemére vetni, hogy nem volt váratlan fordulatokban gazdag, izgalmas év minden téren. Szerencsére a magyar fantasztikus könyvkiadást is ugyanezekkel a jelzőkkel tudjuk illetni: izgalmas volt, meglepetésekben és fordulatokban gazdag. Július elején már írtunk egy listát a félévi kedvenceinkről, amit azért érdemes megnézni, mert nem minden könyv került fel onnan az év végi listára.

A következőkben olyan sci-fi- és fantasy-könyveket válogattunk össze szigorúan rangsor nélkül, amelyekről a Mandiner.sci-fi szerkesztőségének tagjai írtak recenziót, és amelyek valamiért különösen tetszettek nekünk. A mi év végi listánk után pedig röviden megemlékezünk pár műről, amelyek majdnem ráfértek a listára, illetve olyanokról, amelyeket mi ugyan nem olvastunk, mások viszont remek dolgokat írtak róluk. Ide kerültek azok a kötetek is, amelyekből nem kaptunk recenziós példányt (pl. a Delta Vision könyvei), vagy egyelőre nem volt kapacitásunk eljutni az olvasásukig.

*

N. K. Jemisin: Az ötödik évszak

Az idei év a díjak terén két nő által jegyzett fantasy, a Naomi Novik-féle Rengeteg (Gabo SFF, 2016) és N. K. Jemisin Az ötödik évszak párharcáról szólt. És bár Novik a legtöbb díjat elvitte, a Hugót mégis Jemisin lehengerlő apokaliptikus trilógianyitója nyerte, amit az Agave Könyvek adott ki itthon a Könyvhétre. Reméljük jól fogyott, és a folytatások is jönnek a kiadónál, hiszen a második részt is dicsérik.

Ezt írtuk róla mi: „A remekül felépített világ és a történet tehát simán működhet egy konzervatív fantasy-rajongónak is, mert igazából vérbeli, sötét tónusú fantasyvel van dolgunk, ami mindenféle mondanivaló méricskélése nélkül is szórakoztat. A világ mellett pedig az okos narratíva és a könyvben megjelenő társadalmi problémák jelenléte tesz róla, hogy meglegyen az a plusz, ami kimozdít a komfortzónából.”

Ezt írta róla más: „Talán ez a három pillér, amire épülve Az ötödik évszak ennyire jó lesz: a sérült, de mégis küzdeni akaró karakterek; a minden ízében eredeti, megfejtendő rejtélyekkel és lenyűgöző ötletekkel teli háttér; no és persze az olykor a letehetetlenségig felpörgő cselekmény.” (Szabó Dominik, ekultura.hu)

Ted Chiang: Életed története és más novellák

Kell még valamit mondanunk, Ildikó? Szóval tényleg nem akarjuk még több mondatban dicsérni Ted Chiangot, a novelláit, az Agave Könyvek által végre itthon is kiadott novelláskötetét, meg a novellájából készült filmet. Legyen elég annyi, hogy nagyon jó. Valószínűleg Chiang se írna ennél többet, ha mást kellene dicsérnie.

Ezt írtuk róla mi: „Észrevétlenül folynak egyfajta csodás egységbe a fantasztikus ötletek, tudományos tények és felvetések, a személyes történetek és nyelvi, formai eszközök: ez már a címadó novella kapcsán is látszott, de minden egyes további darab csak igazolta, hogy Chiang mestere a kisprózának.”

Ezt írta róla más: „Vannak ezek a buta, közhelyes fülszövegek, miszerint ha csak egy könyvet veszel idén, akkor ez legyen, de a kispróza egyik koronázott társuralkodójának magyar kiadásához tényleg ez az első gondolatom. Menjetek. És. Vegyétek. Meg. És. Olvassátok. El.” (Kánai András, SFmag)

Sepsi László: Pinky

A Libri által kiadott Pinkyről majdnem teljesen elfelejtkeztünk, mikor a Roboraptor könyvfelelőse, Pintér Máté izgatottan hívott minket, hogy megvan az év legjobb magyar fantasztikus regénye. Nos, a mi listánkra is csak egy magyar regény fért fel ezen kívül az éves termésből, így ha más nem, ez a kijelentés egy nagyon erős féligazság. A szerzővel készített interjúnk itt olvasható.

Ezt írtuk róla mi: „A Pinkyben minden oldalon van egy remek odavetett hasonlat, egy megszólalás, egy reakció, amiért rajongok, amiért úgy érzem, hogy ezt a szöveget a magamévá tudom tenni. Ne szaporítsuk tovább. A Pinky egy remek választás úgy urban fantasy-rajongóknak, mint kortárs irodalmi olvasóknak.”

Ezt írta róla más: „A Pinky mégis azért kiugróan jó a magyar zsánerirodalomban, mert a szöveg egésze szépirodalmi minőségű. Elismerem, első blikkre nem hangzik túl érdekesnek, hogy párbeszéd követ párbeszédet, azonban ha minden fantasy dialógusával ennyit dolgozna az írója, akkor mindegyiket szívesebben is venné a kezébe az ember.” (Pintér Máté, Roboraptor)

Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa

Az Agave Könyvek idén egy sor izgalmas, modern és újszerű fantasyt tett le az asztalra a Varázslók-trilógia alant említett lezárásától Max Gladstone sorozatnyitó kötetén át a Flexig, ami meglepően izgalmasra sikerült. Ezek közül is kiemelkedett viszont Robert Jackson Bennett városi epikus fantasyje, a Lépcsők városa, amelyben rég halott istenek és igen is élő társadalmi viták keverték fel a fantasztikus port.

Ezt írtuk róla mi: „Bár egy gyilkosságból és egy azt kinyomozni készülő kémből indulunk ki, a történet se nem krimi, se nem valami Le Carré-féle kémsztori, hanem egy jól átgondolt fantasy-kaland, ahol a tétek oldalról oldalra nőnek, annyira, hogy végül az egész geopolitkai egyensúly forog kockán – sőt, a teljes status quo.”

Ezt írta róla más: „Ne tévesszen meg senkit sem az eléggé sablonosnak ható történet: a nyomozás valóban különös dolgokat hoz a felszínre, és a regény legerősebb része – meg merem kockáztatni, emiatt fognak sokáig emlékezni rá az olvasók – éppen az, ami a felszínre kerül. Nem kertelek: Robert Jackson Bennett első fantasyje olyan elemi erejű világalkotást visz végbe, ami még az én galaktikus léptékű sci-fikhez szokott elmémet is lázba hozza.” (Takács Gábor, Próza Nostra)

Neal Stephenson: Seveneves

A Seveneves – A hét Éva elég nehéz helyzet elé állította kritikust: a Fumax gondozásában megjelent féltégla méretű sztori valójában két regény, és a második részének valójában nem volt sok értelme. Ennek ellenére emlékezetes olvasmány marad, az első kétharmadot kitevő cselekmény ugyanis elképesztő részletességgel festi fel, mi lenne, ha menekülnünk kéne a Földről. Nem a távoli jövőben, hanem most.

Ezt írtuk róla mi: „A Seveneves első mondata az egyik legerősebb hook, amit mostanában olvastam, nem véletlenül van kiemelve a könyv hátuljára is: »A Hold mindenféle előjel és látható ok nélkül robbant fel.« Bang, a mindenit, hoppá. (…) A könyv nagyobb részét kitevő hogyan-mentsük-meg-az-emberiséget rész tehát szerintem kifejezetten jól sikerült.”

Ezt írta róla más: „Megrendítő, sőt talán megszégyenítő, mennyire alapos munka a Seveneves, ha tizedennyi tudással írna meg valaki egy ilyen témát, akkor is az lenne. Ízig-vérig spekulatív irodalom, és ezt így szó szerint kell érteni: nem foglalkozik azzal egy pillanatra se, hogy karakterei szerethetőek vagy sem, cselekménye érdekes-e, vagy sem.” (Farkas Balázs, SFmag)

Lev Grossman: A varázsló birodalma

Lev Grossman Varázslók-trilógiája valamiért elég megosztó volt, de szerintünk kérdés nélkül, egészen egyszerűen csak szuper. Az Agave Könyvek gondozásában megjelent trilógia úgy állít a feje tetejére egy sor fantasy-alműfajt, -témát és -klisét, hogy közben egy pillanatra sem lesz parodisztikus, és közben egy nagyon is komoly történetet tár elénk a felnőtté válásról. A lezárás pedig nem is lehetett volna jobb.

Ezt írtuk róla mi: „Lev Grossman a trilógia befejező kötetében arra vállalkozott, hogy elvarrja az összes szálat: tulajdonképpen minden eddigi fontosabb helyszín és szereplő feltűnik, még ha néha csak egy-egy epizódszerep erejéig is. A vállalkozás sikeres volt: koherens egésszé áll össze az utolsó oldalakra nem csak ez a regény, de a teljes trilógia is, a szöveg pedig épp olyan szórakoztató, mint eddig volt.”

Ezt írta róla más: „Valahogy így érdemes sorozatzáró regényt írni. A varázslók-trilógia az egyik legjobb ezredforduló utáni fantasy-történet, a kifejezés pozitív értelmében kortárs, intelligens, erős érzelmeket keltő, hatásos és messzemenően elgondolkodtató.” (Pomsár Péter, Szubjektív Kultnapló)

Emily St. John Mandel: Tizenegyes állomás

Az év egyik legkellemesebb meglepetése volt a Tizenegyes állomás a Gabónál, ami a maga visszafogottságával egy meglepően erőteljes történetet tett az asztalra a világvégéről, és arról, ami utána jön. Mi kell ahhoz, hogy megmaradjunk embernek? Tulajdonképpen ezt a témát járja körül a posztapokaliptikus Amerikában bóklászó Shakespeare-társulat mellé szegődve a szerző.

Ezt írtuk róla mi: „A Tizenegyes állomás nagyon kellemesen megírt és a súlyos témák mellett nagyon pozitív hangvételű történet, ami végre – mint már említettem – megszabadul a halál unalmas (pun intended) zombiktól, és a járvány utáni világ szemszögéből egy egészen egyedi hangulatú képet fest mai korunkról. Végre nem azon kell izgulni, hogy kinek a lábát eszi meg egy agyatlan zombi, vagy hogy átlépik-e az emberiesség határait a szereplők: van idő elmerengeni egy sor nyugtalanító kérdésen magunkkal kapcsolatban.”

Ezt írta róla más: „Bármennyire szomorú is a könyv, azért mégsem fetrengünk a saját nyomorúságunkban. A koncepció ugyanis az, hogy fennmarad-e a civilizációból valami igazán fontos, még ha csak részben is (nevezetesen a művészet), annyira reményteli és szép gondolat, ameddig egyetlen posztapokaliptikus mű sem jutott el soha ezelőtt.” (Pintér Máté, Roboraptor)

Ben H. Winters: Az igazság határán

Idén több sorozatot és trilógiát is lezárt az Agave, ilyen volt Ben H. Winters pre-apokaliptikus krimitrilógiája is, ami végig rendkívül feszes és izgalmas tudott maradni, hogy aztán egy szívszorító lezárással üssön ki minket. Jövőre sem maradunk Ben H. Winters nélkül hiszen idei, eléggé sikeres alternatív történelmi regénye érkezik majd a kiadónál. Ebből a trilógiából pedig tévésorozat lesz, ami jó dolog.

Ezt írtuk róla mi: „Miközben főhősünk rendre elgondolkodik mások túlélési stratégiáin, hamar világos számunkra, hogy az ő túlélési stratégiája ez: ragaszkodni egy felfejtésre váró ügy megoldásához. Addig nem lehet vége a világnak. Ben H. Winters pedig mindezt remek hangon, hézagmentesen, nem túlírva, szépen adagolt izgalommal, összeszedett prózával tárja elénk. Nem tudok mást mondani, mint hogy nagyon rendben van.”

Ezt írta róla más: „Az igazság határán a legmerészebb és legkellemetlenebb vállalás a sorozatban. De jól van ez így, másképp nem lehetne hiteles. A címhez hűen lezarándokolunk az emberi elme bugyraiba, lehántjuk a társadalom által a nyakunkba sózott összes maskarát, félredobjuk az épelmét, és keblünkre öleljük a csupasz, savként maró igazságokat.” (Desrix, Geekz)

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016

A Gabo SFF idén olyasmire vállalkozott, ami újdonság a magyar fantasztikus könyvkiadásban: kiadták az egyik olyan antológiát, ami egy adott év legjobb angol nyelvű fantasztikus novelláit gyűjti csokorba Jonathan Strahan szerkesztésében, elég menő nevekkel – köztük olyanokkal, akiknek külföldön emelkedőben van a csillaga, de itthon elég ismeretlenek.

Ezt írtuk róla mi: „Ugyan került pár közepes és – mint említettem – pár egészen furcsa darab is Strahan idei válogatásába, mégis: többségében remek, és gyakran magyar nyelven eddig ismeretlen szerzők érdekes novelláit olvashatjuk a kötetben. Csak remélni merem, hogy a Gabo SFF-nek bejön a dolog, és mostantól minden évben kezünkbe vehetjük az aktuális antológiát. Az ideit megérte.”

Ezt írta róla más: „Annak ellenére, hogy - jó eséllyel az eredeti kiadó engedélyének hiánya miatt - kimaradt néhány elég nagy név (pl. China Miéville és Greg Egan), kimondottan színvonalas válogatás született, talán ha két-három olyan novella van a huszonhétből, amire azt mondom, hogy fölösleges volt helyet adni neki a kötetben.” (Pomsár Péter, Szubjektív Kultnapló)

Pierce Brown: Hajnalcsillag

Pierce Brown SF-trilógiájának záródarabja nem csak a mi szívünket ejtette rabul, de a Goodreads felhasználóiét is: a tavalyi után ismét az övé lett a győzelem a külföldi könyves közösségi oldal közönségszavazásán. De a Moly felhasznűlói is nagyon szerették ezeket a könyveket.

Ezt írtuk róla mi: „A történet olyan érzelmi mélységeket és magasságokat járat be az olvasóval, hogy ember legyen a talpán, aki a reggeli, buszon megejtett olvasás után azonnal, gond nélkül fel tudja venni a munkát, és nem Darrow-n vagy Sevrón meg a következő fejezeten jár az esze. (…) Nehezen tudom elképzelni, hogy akinek az előző két rész tetszett, az pont ebben csalódjon.”

Ezt írta róla más: „Azért azok se kedvetlenedjenek el, akik izgalmas csatákat keresnek a regényben, merthogy ők sem fognak unatkozni, ezt garantálom, de engem most a regény egy teljesen más aspektusa ragadott meg – amire, bevallom, nagyon nem számítottam.” (Szabó Dominik, ekultura.hu)

Blake Crouch: Sötét anyag

Blake Crouch rutinos író, de itthon csak tavaly köszönt be is Wayward Pines-trilógiával, amiből tévésorozat is lett; idén pedig egy alternatív valóságokat boncolgató sci-fi thrillerrel jelentkezett, ami a Goodreads olvasóinak imén idézett listáján a második helyet szerezte meg, és amennyire hallottuk, itthon is szép nagy olvasótáborra talált.

Ezt írtuk róla mi: „Ez pont elég, és szépen aládolgozik a történet feszült thriller-vonulatának. Egy elolvasott könyv alapján még nem mondhatjuk, hogy az adott író stílusának szakértői vagyok, de a Sötét anyag alapján úgy látom, Crouch feszesen, izgalmasan ír, soha egy pillanatra sem hagyja, hogy a figyelem vagy az érdeklődés lankadjon.”

Ezt írta róla más: „Egy logikusan felépített, a sci-fi ponyva elemeket egy komolyabb és hitelesebb mondanivaló artikulálására kiválóan felhasználó, izgalmas történetet ismerhet meg a vállalkozó szellemű olvasó a Sötét anyag elolvasásakor. Erősen ajánlott kötet!” (Werewolfrulez, Smoking Barrels)

Katherine Addison: Koboldcsászár

Locus-díjat, valamint Hugo-, Nebula- és World Fantasy-jelölést ért tavaly a Katherine Addison álnéven író Sarah Monette-nek a Gabo SFF gondozásában megjelent A koboldcsászár, ami egy kicsit kifelé mutat a manapság divatos vérkomoly fantasyk világából.

Ezt írtuk róla mi: „Meglepődnék, ha tömegével jelentkeznének azok, akik nem elégedettek ezzel a könyvvel. Szépen felépített, kissé ráérős, de egyáltalán unalmas történet ez, a sorok visznek magukkal, ráadásul egy nagyon szerethető főszereplőt is bemutat nekünk. Nincs jobb kifejezés erre: A koboldcsászárt egyszerűen csak jó érzés olvasni.”

Ezt írta róla más: „Úgy gondolom, szükség van az ilyen történetekre is, amelyek apránként építkeznek, és lassan, de biztosan haladnak előre, más tempóval, szemlélettel, mint a kortársak többsége. Bátran ajánlom azoknak, akiket nem rémít el a császári udvar etikettel átitatott miliője, és szívesen olvasnak olyan uralkodóról, akire tényleg fel lehet nézni, miközben végig olyan közeli marad, mint egy barát.” [(a Gabo szerkesztőjeként érdekelt félnek számító) Kleinheincz Csilla, SFmag]

Beregi Tamás: Noctambulo

A korábban William Glendown néven fantasyket, aztán a saját nevén a Pixelhősöket és az Egyetleneimet összehozó Beregi Tamás idén egy egészen érdekes kötettel jelentkezett a l'Harmattannál, ami aprólékos kidolgozottságával, részletgazdag világteremtésével és a csinos borítójával fogta meg a recenzorunkat.

Ezt írtuk róla mi: „A regény az összes érzékszervünkre hat, és ebben nagy szerepe van a kiadásnak is. A könyv vizuálisan csodálatos, öröm kézbe fogni, megforgatni a lapokat, nézegetni a borítón lévő régi sztereofényképet. Ráadásul a szöveg illusztrációkat is tartalmaz, amik épp – csak egy picit ugyan–, de segítenek még pontosabb képet kialakítani, hogy mi is történik.”

Ezt írta róla más: „Ha csak egyszerű stílusgyakorlatról lenne szó, a Noctambulo akkor is dicséretet érdemelne, ám ennél azért jóval több: a romantikus irodalom előtti főhajtás, város- és kocsmakalauz, viktoriánus kaleidoszkóp, népművelő ismeretterjesztés (komoly szakaszokban ismerjük meg a kor tudományos nézeteit) és nem mellesleg egy ötletes, a lovecrafti hagyományoktól egészséges mértékben eltávolodó rém(álom)történet.” (Desrix, Geekz)

John Scalzi: Vének történetei és más írások

Vége lesz valaha a Vének háborúja-sorozatnak? Most egy időre biztosan, de az Agave Könyvek még kedveskedett a Scalzi-rajongóknak egy kötettel, amiben a szerző híres univerzumából két történet található, ezen kívül pedig bekerültek Scalzi mininovellái is. Jövőre egy teljesen új univerzumban írt regénnyel jelentkezik a szerző – ha jól tudjuk, akkor magyarul is.

Ezt írtuk róla mi: „Azoknak ajánlanám a könyvet, akik már átrágták magukat a Vének háborúja-univerzum kötetein, hiszen az első kettő novella ezek nélkül nem érthető, de ha valaki most ismerkedne Scalzival, akkor indítson a kötet második felével, és tegye félre a maradékot a regényfolyam közbeni olvasásra, mindenképp megéri. Scalzi-rajongóknak pedig igazán jó karácsonyi ajándék lehet.”

Más pedig még nem is írt róla.

Cixin Liu: A háromtest-probléma

A végére marad a kakukktojás, mert recenzió még nem volt róla a Mandiner.sci-fin, de hamarosan elkészül az is, csak az ember mindig nehezebben veszi rá magát egy angolul már olvasott regény magyar újraolvasására. Cixin Liu tavaly Hugo-díjat érő regénye mindenképpen érdekes és egyedülálló olvasmány sok szempontból, amelyek közül csak az egyik az, hogy a szerző egy egészen eltérő irodalmi hagyomány, történetmesélési mód felől érkezik a zsánerbe. Mindenképpen ajánljuk, az Európa adta ki. (Itt írtunk róla végül.)

Ezt írta róla más: „Többek között a kiváltott érzelmek mennyisége is minősége is minősít egy történetet. Ez a könyv képes volt belőlem is intenzív érzelmek széles skáláját kiváltani, még úgy is, hogy valójában újraolvasás volt, hiszen angolul már olvastam.” (Dubovszki Martin, SFmag)

És még tizenöt, ami említést érdemel

Tóth Csaba: A sci-fi politológiája (Athenaeum) – Próza Nostra, Mandiner-interjú

Naomi Novik: Rengeteg (Gabo SFF) – Mandiner.sci-fi

Greg Keyes: Hangakirály (Delta Vision) – ekultura.hu

Ferrett Steinmetz: Flex (Agave Könyvek) – Mandiner.sci-fi

China Miéville: Vastanács (Galaktika)– Mandiner.sci-fi

Neil Gaiman: Kilátás az erkélyről (Agave Könyvek) – ekultura.hu

Paolo Bacigalupi: A vízvadász (Gabo SFF) – Szubjektív Kultnapló

Philip K. Dick: Emlékmás (Agave Könyvek) – Mandiner.sci-fi

Ben Aaronovich: Föld alatti suttogás (Gabo SFF) – ekultura.hu

Iain M. Banks: Hidrogén szonáta – Mandiner.sci-fi

Peter F. Hamilton: Júdás elszabadul (Delta Vision) – SFmag.hu

Chris Beckett: Sötét éden (Agave Könyvek) – Roboraptor

Jo Walton: Mások között (Galaktika) – ekultura.hu

Scott Hawkins: Az Égett-hegyi könyvtár (Fumax) – Mandiner.sci-fi

Max Gladstone: Nagyrészt halott (Agave Könyvek) – Mandiner.sci-fi

*

A Mandiner.sci-fi listái itt érhetőek el egy helyen. Listáink a szerzők véleményét tükrözik, nem az egyetemes, objektív igazságot, ezért szívesen várjuk a kiegészítéseket kommentben. Érdemes követni Facebook- és Moly-oldalunkat is.