De hogy nehogy azt higgyétek, a cikk írója teljesen elfogult a két területtel szemben, és nem képes meglátni a problémákat, jöjjön hát a sötét oldal. Azért itthon még a sci-fi és a fantasy is, a népszerűség növekedése ellenére is rétegműfajnak számít. A legtöbb ilyen témájú írása nem tud nagyobb példányszámban napvilágot látni, egy-két kivételtől eltekintve. Sokan még mindig tartanak attól, hogy a sci-fi irodalom nehezen érthető lesz számukra, a fantasy meg úgyis csak egy rakás hagymázas tündérmese sokak szemében. Sajnos valahogy ezeknek a regényeknek, novellásköteteknek, újságoknak a marketingje sem a legjobb, sokkal kevesebbszer jönnek velünk szemben az interneten, az újságban vagy az utcán, mint egy romantikus regény vagy egy történelmi krimi.
Tudjuk, hogy mostanában egy elég csúnya botrány is történt az egyik kiadónál, amely úgy látszik, nem akar csillapodni. Én nem kívánok sem részletesen kitérni, sem állást foglalni ezzel kapcsolatban, csak annyit írnék, hogy remélem, hogy ez nem hátráltatni fogja a hazai kiadást, hanem pont arra fog minél több mindenkit ösztönözni, hogy tegye rendbe a maga is háza táját, és hogy végre eljut az olvasók óhaja is a kiadók felé, hogy szeretnének minél több és igényesebb fantasztikus irodalmat olvasni, persze jogtiszta forrásból.
De amit én a hazai sci-fi és fantasy élet legnagyobb rákfenéjének tartok, és amiben sajnos a 9 évvel ezelőtti állapotokhoz képest nem sok változást látok, az az összefogás hiánya. Tudni kell, hogy Magyarországon, mint a legtöbb dolog, ez sem egy hatalmas terület, általában nagyjából ugyanazokat az arcokat látja az ember egy sörözésen, egy Könyvhéten vagy egy író-olvasó találkozón. Mégis megvannak a szekértáborok, akik vagy csak nem vesznek tudomást a másikról, vagy egyenesen utálatot éreznek a másik csoport iránt. Sokszor még akár egyetlen mű rajongói is képesek lenézni a másikat vagy összeveszni vele, arról nem is beszélve, hogy nem nagyon sikerül évek óta egy igazán sikeres, épkézláb rendezvényt összehozni ebben a két témában.