Ferencz Anita szerint kilenc év alatt sokat fejlődött a hazai fantasztikum világa, de az összefogás hiánya miatt még mindig nincsenek rendes találkozók és díjak. Pedig meg lehetne mutatni, hogy igenis jó dolog fantasztikus irodalom iránt rajongónak lenni Magyarországon. A magyar fantasztikum helyzete, huszadik epizód.
Hogy változott a fantasztikus irodalmi közeg az elmúlt években? A Mandiner.sci-fi első születésnapjára arra kértünk egy sor, a sci-fi-, fantasy- és horrorközegben aktív írót, szerkesztőt, bloggert és olvasót, hogy értékeljék a magyar fantasztikum helyzetét 2016-ban.
Aki válaszol: Ferencz Anita könyvblogger.
*
Amikor megkaptam a felkérést, hogy írjak a hazai sci-fi és fantasy irodalom helyzetéről (én most ezzel a két területtel kívánok foglalkozni), úgy gondoltam, azzal fogok kezdeni, hogyan is csöppentem bele ebbe a közösségbe vagy közösségekbe.
Körülbelül 9 évvel ezelőtt kezdtem el járni az SFportal sörözéseire, ahol az ember találkozhatott írókkal, kiadói emberekkel, bloggerekkel és mezei olvasókkal egyaránt. Azokban az években, amikor jártam ezekre a találkozókra, eljutottam pár eseményre is, mint a HungaroCon, amit akkor még Salgótarjánban rendeztek meg, vagy a Sci-fi nap, amelyre 2008-ban még a MOM Parkban került sor. Én mindig nagyon élveztem ezeket a rendezvényeket, ekkor értek az első olyan élmények, hogy milyen jó is azokkal találkozni, akik hasonló érdeklődésűek, akik nem néznek az emberre ufóként, mert lány létére szereti a sci-fit és fantasy-t.
Aztán valahogy én elsodródtam ettől a társaságtól, megjelent a Moly, ami egy teljesen új felületet adott a könyvekről való kommunikációban, és itt kezdett el formálódni egy mag, akik a fantasztikus irodalom köré szerveződtek. 2014 óta minden hónapban van egy sörözés, amin összegyűlnek a tagok, és kibeszélik a legfrissebb pletykákat és megjelenéseket.
Elgondolkodtam rajta, hogy vajon ez a mai társaság mennyiben más, mint az, ahol én először megfordultam, és mennyit és hogyan változott a hazai fantasztikus élet az elmúlt években. Amit én pozitív változásként észlelek, hogy mintha egyre több ember lenne nyitott arra, hogy sci-fit és fantasy-t olvasson és igény is van arra, hogy ezek az emberek megismerjék egymást, virtuális és valós közösségeket hozzanak létre. Ezt persze elősegíti az is, hogy egyre több színvonalas regény, novella lát napvilágot ezen a két területen. Persze van még mit behozni a több évtizedes lemaradásból, de egyre több jeles szerző szinte egész életműve kapható magyarul, és a különböző külföldi díjaknál sem pislog most már annyit az ember, hogy milyen regényekről van szó, mert ezek egy jó része már magyarul is megjelent. Ráadásul egyre több ezen a területen alkotó magyar szerző tűnik fel, akik akár nemzetközi színtéren is képesek lennének megállni a helyüket.
Nagyban segíti az irodalom ezen két területe népszerűségének növekedését a filmipar is. Az elmúlt években több népszerű sci-fit is láthattunk a mozikban, mint a Gravitáció, a Csillagok között vagy a Mentőexpedíció, hogy csak a nagyobb címeket említsem, a fantasy terén pedig ott volt A hobbit trilógia vagy a Trónok harca. Akárhogy is nézzük, ezeknek a filmeknek és sorozatoknak a népszerűsége rendesen megdobja a könyvek olvasottságát is, és jó eséllyel aki belekóstol ezekbe, utána más művekre is kíváncsi lesz.
Én úgy érzem, hogy a megítélése is más végre a fantasztikus irodalomnak. Amíg régen éltek azok a klisék, hogy a fantasy-ben csak törpök és tündérek, a sci-fiben pedig csak űrhajók és látványos űrcsaták vannak, az olvasók kezdik felfedezni, hogy ennél jóval több rejlik bennük. Egyre többet láthatunk olyat, hogy régebben íródott regények, novellák ötletei megvalósulnak, hogy ami régen például sci-fi volt, az a hétköznapokban is megjelenik.
De hogy nehogy azt higgyétek, a cikk írója teljesen elfogult a két területtel szemben, és nem képes meglátni a problémákat, jöjjön hát a sötét oldal. Azért itthon még a sci-fi és a fantasy is, a népszerűség növekedése ellenére is rétegműfajnak számít. A legtöbb ilyen témájú írása nem tud nagyobb példányszámban napvilágot látni, egy-két kivételtől eltekintve. Sokan még mindig tartanak attól, hogy a sci-fi irodalom nehezen érthető lesz számukra, a fantasy meg úgyis csak egy rakás hagymázas tündérmese sokak szemében. Sajnos valahogy ezeknek a regényeknek, novellásköteteknek, újságoknak a marketingje sem a legjobb, sokkal kevesebbszer jönnek velünk szemben az interneten, az újságban vagy az utcán, mint egy romantikus regény vagy egy történelmi krimi.
Tudjuk, hogy mostanában egy elég csúnya botrány is történt az egyik kiadónál, amely úgy látszik, nem akar csillapodni. Én nem kívánok sem részletesen kitérni, sem állást foglalni ezzel kapcsolatban, csak annyit írnék, hogy remélem, hogy ez nem hátráltatni fogja a hazai kiadást, hanem pont arra fog minél több mindenkit ösztönözni, hogy tegye rendbe a maga is háza táját, és hogy végre eljut az olvasók óhaja is a kiadók felé, hogy szeretnének minél több és igényesebb fantasztikus irodalmat olvasni, persze jogtiszta forrásból.
De amit én a hazai sci-fi és fantasy élet legnagyobb rákfenéjének tartok, és amiben sajnos a 9 évvel ezelőtti állapotokhoz képest nem sok változást látok, az az összefogás hiánya. Tudni kell, hogy Magyarországon, mint a legtöbb dolog, ez sem egy hatalmas terület, általában nagyjából ugyanazokat az arcokat látja az ember egy sörözésen, egy Könyvhéten vagy egy író-olvasó találkozón. Mégis megvannak a szekértáborok, akik vagy csak nem vesznek tudomást a másikról, vagy egyenesen utálatot éreznek a másik csoport iránt. Sokszor még akár egyetlen mű rajongói is képesek lenézni a másikat vagy összeveszni vele, arról nem is beszélve, hogy nem nagyon sikerül évek óta egy igazán sikeres, épkézláb rendezvényt összehozni ebben a két témában.
Pedig én úgy látom, hogy még több változást és jó dolgot lehetne alkotni a hazai fantasztikus irodalomban és életben, hogyha sikerülne elsimítani vagy legalább félretenni az ellentéteket, hogy össze lehessen fogni egy igazán jó rendezvény vagy például egy színvonalas irodalmi díj érdekében. Néha már lehet látni azért kisebb lépéseket, szikrákat, de én még mindig hiányolok egy igazi nagy összefogást, amikor meg lehetne mutatni, hogy igenis jó dolog fantasztikus irodalom iránt rajongónak lenni Magyarországon.
*
A cikksorozat összes része A magyar fantasztikum helyzete címke alatt elérhető, de érdemes követni Facebook- vagy Moly-oldalunkat is.
Az űr sötétje, a megszámlálhatatlanul sok bolygó és égitest millió és egy rejtélyt rejt, amiket még talán sok generáció múlva sem ismerünk meg. De úgy tűnik, valami vár ránk az univerzumban.
A regény több mint 60, a filmes adaptáció pedig közel 30 éves, de a világpusztító bogarak története ma is van olyan népszerű, hogy milliók adják érte az életüket.
Nem gond, ha előbb-utóbb elpusztítjuk magunkat, a fontos az, hogy a bürokrácia működjön, a férfi lehessen nő, az ember pedig robot. Kafka vajon milyen novellákat írna ma?
A gödör olyan mély, hogy megszakad a szedett-vedett láncolat, és minél mélyebben van valaki, annál nagyobb kincs lehet még akár egy pizza is.
Eredetileg egy népszerű sci-fi adaptációja lett volna, de a végeredmény alapján nehéz elhinni, hogy a forgatás során bárki is komolyan vette.
Hetedik alkalommal startol el a héten a Budapesti Klasszikus Film Maraton; a restaurált filmek nemzetközi fesztiválján ezúttal a sci-fi is kiemelt szerepet kap. A múlt jövője című szekcióról és a műfaj hazai kezdeteiről Kurutz Mártont, a Magyar Nemzeti Filmarchívum gyűjteményi és kutatási vezetőjét kérdeztük.
Azt, hogy egy minden eredetiséget nélkülöző, banánra fixálódott, agresszív hakapeszi tényezőnek tűnik, a NER tökéletesen megérdemli. Mi nem.
Doug Stokes szerint ráadásul Orbán Balázs védelme sokkal többről szól, mint egy ember tudományos jogairól: a szellemi szabadság jövőjéről szól.
