Így vándorolnak a mítoszok a világban

Nemrég mi is számot adtunk a mesék és mítoszok kutatásában egyre elterjedtebb biológiai módszerekről: akkor a legrégebbi indoeurópai mesét vélte felfedezni két kutató. Julien d’Huy most hosszas cikket publikált hasonló témában a Scientific American lapjain. A kutatás megállapításai szerint a mítoszok és mesék felbukkanása követi az emberek migrációját. Egy sor ilyen mítoszt a paleolit idők barlangrajzaiig is vissza lehet követni.

d'Huy több ilyen közös mítoszt is említ: az egyik a Kozmikus Vadászat, amikor emberek egy csoportja űzni kezdi a vadat, ami bemenekül az erdőbe, és végül valamilyen csillagkép lesz belőle; a másik a Pygmalion, amelyben egy ember szobrot készít és beleszeret; a harmadik pedig a Polyphemus, amelyben egy ember egy barlangban ragad egy szörnnyel, és csak úgy tud elmenekülni, hogy egy csordányi állat között elvegyül.

A kutató feltevése szerint nem áll Jung magyarázata, miszerint a közös mítoszok a kollektív tudattalanból törtnek elő, mivel nem mindenhol jelennek meg ezek a történetek. A Kozmikus Vadászat-mítosz például Indonéziában, Új-Guineában vagy Ausztráliában nem ismert; viszont elterjedt az egykor Eurázsiát Amerikával szárazföldön is összekötő Bering-szoros mindkét felén.

A mítoszok elterjedésének vizsgálatához d'Huy egy filogenetikai modellt állított fel, ami első sorban a biológia eszköze; főleg a különböző fajok evolúcióját vizsgálják vele. A kutató szerint a mesék és a mítoszok visszakövetésére is tökéletesen alkalmas a módszer, hiszen ezek is fejlődnek, változnak az idők során, mégis marad bennük közös elem. A Kozmikus Vadászatnak például tizennyolc verzióját gyűjtötte össze, majd kisebb egységeket azonosított bennük (mytheme), egészen pontosan negyvennégyet. Aztán az egészre ráeresztett egy algoritmust, hogy családfát állítson fel a történetekből.

Így járt el a Pygmalion-mítosszal is, ami megállapításai szerint többek között követett egy kétezer évvel ezelőtti migrációt Északnyugat-Afrikából a kontinens déli részére, nyomot hagyva az útba eső törzsek mitológiájában is. Összevetése szerint a mítosz görög, illetve a madagaszkári barák között fellelhető verziója tükörképei egymásnak, és mindkettő erősen hasonlít egy régebbi, berber történetre. Szerinte a bara és görög Pygmalion-történetek ezt a 3-4 ezer évvel korábbi berber történetet őrizték meg.