A különböző népek meglepően hasonló mítoszai nem a kollektív tudattalanból törnek elő, hanem a vándorló népekkel terjedtek szét a világban – állítja egy kutatás. Julien d’Huy biológiai megközelítéssel és számítógépes elemzéssel esett neki a témának, és izgalmas felfedezéseket tett.
Nemrég mi is számot adtunk a mesék és mítoszok kutatásában egyre elterjedtebb biológiai módszerekről: akkor a legrégebbi indoeurópai mesét vélte felfedezni két kutató. Julien d’Huy most hosszas cikket publikált hasonló témában a Scientific American lapjain. A kutatás megállapításai szerint a mítoszok és mesék felbukkanása követi az emberek migrációját. Egy sor ilyen mítoszt a paleolit idők barlangrajzaiig is vissza lehet követni.
d'Huy több ilyen közös mítoszt is említ: az egyik a Kozmikus Vadászat, amikor emberek egy csoportja űzni kezdi a vadat, ami bemenekül az erdőbe, és végül valamilyen csillagkép lesz belőle; a másik a Pygmalion, amelyben egy ember szobrot készít és beleszeret; a harmadik pedig a Polyphemus, amelyben egy ember egy barlangban ragad egy szörnnyel, és csak úgy tud elmenekülni, hogy egy csordányi állat között elvegyül.
A kutató feltevése szerint nem áll Jung magyarázata, miszerint a közös mítoszok a kollektív tudattalanból törtnek elő, mivel nem mindenhol jelennek meg ezek a történetek. A Kozmikus Vadászat-mítosz például Indonéziában, Új-Guineában vagy Ausztráliában nem ismert; viszont elterjedt az egykor Eurázsiát Amerikával szárazföldön is összekötő Bering-szoros mindkét felén.
A mítoszok elterjedésének vizsgálatához d'Huy egy filogenetikai modellt állított fel, ami első sorban a biológia eszköze; főleg a különböző fajok evolúcióját vizsgálják vele. A kutató szerint a mesék és a mítoszok visszakövetésére is tökéletesen alkalmas a módszer, hiszen ezek is fejlődnek, változnak az idők során, mégis marad bennük közös elem. A Kozmikus Vadászatnak például tizennyolc verzióját gyűjtötte össze, majd kisebb egységeket azonosított bennük (mytheme), egészen pontosan negyvennégyet. Aztán az egészre ráeresztett egy algoritmust, hogy családfát állítson fel a történetekből.
Így járt el a Pygmalion-mítosszal is, ami megállapításai szerint többek között követett egy kétezer évvel ezelőtti migrációt Északnyugat-Afrikából a kontinens déli részére, nyomot hagyva az útba eső törzsek mitológiájában is. Összevetése szerint a mítosz görög, illetve a madagaszkári barák között fellelhető verziója tükörképei egymásnak, és mindkettő erősen hasonlít egy régebbi, berber történetre. Szerinte a bara és görög Pygmalion-történetek ezt a 3-4 ezer évvel korábbi berber történetet őrizték meg.
Az ókori népek mitológiája tele van erőszakkal, fájdalommal és könnyel, általában mégis odáig vagyunk érte. 20 éve egy amerikai alkotó jóvoltából pont ezért született meg a God of War.
A gonosz lengyel kápónők, a krumplihaja, amit élete kockáztatásával lopott, az eltűntek – véget nem érően hallgattam a nagymamát. Petri Lukács Ádám írása.
A minden érzékszervre ható élmény egy másik valóságba repíti majd a nézőket.
E mesepszichológiai kötet talán jelenthet egy lépést a világ „visszavarázsosítása” és lelki jóllétünk felé. Szilvay Gergely írása.
A kedvencem a dagadt nő. Ő Jabba lánya. És talán Törpapa a szerelme.
Még egyszer Trianonról, avagy a „kisúri nép” bánatáról itt, „Európa e hátsó fertályában”, ahogy ön fogalmazott.
Schiffer András szerint az ICC politikai eszközzé silányult, és következetlensége éppen a nyugati nagyhatalmak bűnei kapcsán lepleződik le.
Visszatérnek a kemény fagyok.
