Bevallom, sosem érdekelt különösebben Tarkin figurája. A filmben mindig is annyira sematikusnak éreztem, hogy sosem kaptam kedvet ahhoz, hogy mélységeiben is utánanézzek, ki is volt valójában a nagymoff.
„Tarkin jellemét ugyanis elsősorban nem a róla elnevezett könyv cselekménye alapján fogjuk megismerni – sokkal inkább az egyes visszatekintéseknek köszönhetően. Nagy vonalakban végigkövethetjük a gyerekkorát és a kadétkorát, majd az első politikában és hadszíntéren töltött éveit, különös tekintettel a szülőbolygóján, az Eriadun végigszenvedett próbákra. Nagyon izgalmas azt figyelni, hogy miként formálódott Tarkin személyisége: hogy lett a befolyásos és gazdag családban nevelkedett, akaratos, de még »puhány« fiúból az Egy új reményből ismert, kemény férfi, aki csak a félelmen keresztül képes gyakorolni a hatalmát. Nem mellesleg tényleg további plusz rétegeket jelent, hogy értjük a motivációit és gondolatait – így már közel sem olyan egysíkú az a filmbéli kép, amit róla alkottunk.
De azért a »jelen” szálát sem kell félteni, az is bőven szórakoztató, noha igazán eredetinek azért nem nevezném, ahogy a szárnyait bontogató Birodalom elleni lázadás (vagy legalábbis annak kezdeti verziója a bosszú és a polgári engedetlenség jegyében – vajon ilyenkor kinek is kellene »szurkolni«?) megnehezíti a Császár és persze kedvenc alárendeltjei, Vader és Tarkin dolgát. Egyébként pont ez utóbbi tetszett a legjobban a regényben: a Sith Nagyúr és a moff párosának együttműködése, ahogy próbálják a saját akaratukat a másikra ráerőszakolni, de úgy, hogy egyikük sincs egyértelmű erőfölényben (miközben pedig Palpatine a háttérben manipulál, hogy minden a (saját) tervei szerint haladjon...). Nagyon örültem annak, hogy ezt a kérdést Luceno nem redukálta le valami triviális, »most ki adja a parancsot?« jellegű adok-kapokra, hanem valódi problémákon, érdekes párbeszédeken keresztül árnyalta a kapcsolatukat.
A Tarkin ha nem is hiánypótló, de mindenképpen kellemes darab a Star Wars univerzum regényei között. Talán nem a legjobb, de James Luceno egy olyan időszakot és egy olyan figurát választott, amit eddig még nem igazán ismerhettünk – így bőven ad tűnődni valót ez a kevesebb, mint háromszáz oldal. Hiszen a lázadás épp kialakulóban, de még léteznek szeparatista csoportok is; a Birodalom azon munkálkodik, hogy mindenhol megszilárdítsa a hatalmát, de közben belső problémák is gyötrik. Elkezdik építeni a Halálcsillagot, egyre kisebb a Szenátus befolyása bármire, minden a Császár és Vader kezében összpontosul. Tarkin végre megkapja azt a hatalmat és azt az erőt, amire egész életében vágyott: nagymoff lesz, szektorok ura, aki azon dolgozhat, hogy a Birodalom tényleg az a szervezet legyen, ami előre viszi a bolygókat, ezzel pedig beköszönthet a béke és a fejlődés kora. Várjunk csak, mintha valami furcsa lenne itt...”
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
