Reneszánsz robotok

Reneszánsz ember

A kutató előbb a Rhode Island-i Design Iskolában tanult filmet és videót, majd a Brown Egyetemen hallgatott mesterséges intelligencia, fizika és holográfia kurzusokat. Doktori tanulmányait a Texas Egyetemen (Dallas) folytatta, ahol közösségi robotokkal foglalkozott.

Miután lediplomázott, tervezőként, szobrászként és robotfejlesztőként dolgozott a szórakoztatóiparban. Világhírű cégeknél tette le a névjegyét: Disney, Universal, MTV… Szobrai több témaparkban megtekinthetők. A Disneynél töltött utolsó évében autonóm lépegető robot tervezése mellett mesterséges izommal – elektroaktív polimerrel (EAP) – működő aktuátorok kutatásában mélyedt el. Elsődleges érdeklődési köre a biológiailag inspirált robotika, többször dolgozott együtt az MIT-s Cynthia Breazeal-lel, a terület egyik abszolút szaktekintélyével, a kortárs robotfejlesztés kiemelkedő alakjával.

„Az univerzális ember reneszánsz hagyománya inspirál, ennek szellemében igyekszem megtalálni művészet, tudomány és technológia kereszteződési pontjait. A formák bizarr sokszínűsége, az őrült, lázas és véletlenszerű alkotói folyamatok szintén érdekelnek” – vallja magáról.

Integrált robotrendszerek

Cége, a Hanson Robotics kvázi-élőlényekként működő gépek létrehozására specializálódott. Főként az ember mozgását, viselkedését igyekeznek modellezni. El szeretnék érni, hogy robotjaik megnyilvánulásait elvileg ne tudjuk megkülönböztetni a Homo sapiensétől. Mindehhez az emberi érzelmek és arckifejezések (majdnem) tökéletes utánzása mellett a mesterségesintelligencia-kutatás több területét igyekeznek közös nevezőre hozni.

„Mivel a különböző funkciók csak együtt hatékonyak, a robotokat nem egyszerűsíthetjük egyetlen valamire. Integrált rendszerek, azaz érteniük kell a beszédfelismeréshez, a természetesnyelv-feldolgozáshoz és a beszédszintézishez. A gépi látás szintén nélkülözhetetlen, máskülönben nem érzékelnék az emberi arcokat. Ha nem elég kifinomult a mozgáskontroll, a szem nem irányítható arra a koordinált helyre, ahol felfedeztünk egy arcot. Emlékezni kell, merre látta az utolsó arcot, mert csak úgy tud visszatekinteni arra a pontra. Végül ki kell dolgozni egy, tárgyak, emberek és helyek valamilyen szintű reprezentációival benépesített háromdimenziós világmodellt” – magyarázza.

Hasonlóképpen vélekedik a mesterséges intelligenciáról is: ha a sok „okos” rendszert – arcfelismerőket, keresőket, orvosi gépszakértőket stb. – összekapcsoljuk egyszer, ugyan nem emberi minőségű, de az információt rendkívül magas szinten feldolgozó masinát kapunk. Ez a felülről lefelé (top down) történő építkezés. Az alulról felfelé (bottom-up) megvalósuló tervezés hívei egy-egy feladatra szakosodott, de permanensen tanuló és felnövő „robotcsecsemőkben” gondolkodnak. A két megközelítésmód az utóbbi időben mind gyakrabban egymásba konvergál.

Arcgyártás

A szoftvereket általában nem maguk fejlesztik, hanem könnyen hozzáférhető, szabad forrású programokat használnak. Hanson hosszú távon tömegesen gyártható, olcsó hardverű robotokban gondolkodik. Alacsony költségen előállított arckifejezésekről és (a mozgást sikeresen kivitelező) géptestekről, felhasználói igényeknek megfelelően módosítható szoftverekről beszél.

Első ismert robotját, a 2003-as K-Botot, majd a 2004-es Hertzet egyaránt a menyasszonyáról mintázta. Az androidfejek máig megosztják a közvéleményt. Szükséges-e, nem túl korai-e ennyire emberi arcot adni egy robotnak? – teszik fel sokan a kérdést. K-Bot arcizmait 24 szervomotor irányítja, szemműködését digitális kamerák végzik, mimikájáért speciális szoftver felel. A döbbenetes élethűség a Hanson Robotics találmányának, egy, a természetes emberi bőrhöz a korábban felhasznált anyagoknál sokkal hasonlóbb polimernek (Frubber, F-gumi) az érdeme.

A humán formájú, mozgású, viselkedésű szerkezetekre nagy jövő vár a szimulációban, a kognitív tudományokban, az oktatásban, a szórakoztatóiparban és a művészetekben – prognosztizál a tervező.

Albert Einstein és Philip K. Dick

Az Einsteinről mintázott Albert Hubo volt az első mozgó robot, amely emberi arckifejezéseket imitált. Mivel az Frubber huszadannyi erőt fejt ki és energiát használ fel, mint más anyagok, az AA elemek hosszú órákig működésben tartják a szerkezetet. Hanson szerint a 21. század robotja egyszerre játék, számítógépes animáció és intelligens gép. K-Bot és Hubo jelentős lépések ebben az irányban.

A kultikus sci-fi szerző, Philip K. Dick (1928-1982) 2005-ben bemutatott android-portréja (PKDbot) szintén egyedülálló darab. A remekbeszabott regények egész sorát jegyző íróról mintázott, biometrikus azonosító-szoftvert is használó géppel különböző témákról lehet beszélgetni. Követi az arcmozgásokat és kifejezéseket, hírességeket, rokonokat, barátokat ismer fel a tömegben. Személyiségét matematikai módszerrel alakították ki Dick élete és művei alapján. Nagyjából úgy, mint ahogy a művész az 1964-es We Can Build You-ban leírta…

A csecsemőkről mintázott 2013-as Diego-sanhoz az anya-gyermek interakciót elemző speciális gépitanulás-módszert dolgoztak ki, majd Diego és a felnőttek közti kommunikációt vizsgálták.

A „család” tagja Joey Chaos is, ő imád zenéről csevegni, különösen, ha kedvenc stílusáról, a punkról van szó. De akkor se lepődjünk meg, ha elmondja, mit gondol a kapitalizmusról.

Hanson az érzelmi számításokat szintén figyelembe veszi: „minél affektívebbek a komputerek, annál inkább kötődünk hozzájuk, és annál jobban teljesítenek a világban.” Efelé tendál a robotika is, ezért kellenek az emberi fejek, ezért tartja forradalminak Cynthia Breazeal munkásságát. Az ő gépei (például Kismet, vagy Leonardo) visszanéznek ránk, amikor a szemükbe tekintünk. Utódaik egymással is izgalmas interaktív viszonyokat alakítanak majd ki.
Szocializálódnak.