A klímaváltozás a mezőgazdaságban is érezteti a hatását: egyre jobban hódít az angol pezsgő
Egyre több a díjnyertes, kiváló minőségű angol pezsgő.
Újabb nap a borvidéken, újra szól a zene, és újra a Gizella Pince vendégházának nappalijában írom a naplóm. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a nap még Tolcsván kezdődött. Ez a nap főleg az interjúkról és a 2015-ös mintákról szólt, hiszen összesen három bort kóstoltunk, amelyek nem a tavalyi évből származtak.
4. nap – 2016. január 28. csütörtök
Tolcsván tíz óra környékén találkoztunk Áts Károllyal, a Tokaj Kereskedőház főborászával, akivel egy interjú és az állami tulajdonú borászat 2015-ös tételeinek megkóstolása várt ránk. Az időnk szűk volt, mivel a borásznak szinte az egész napja be volt táblázva, de így is sikerült ránk időt szánnia. Először az interjút készítettük el, amiben beszéltünk Tokajról, a saját pincészetéről és arról, hogy mi van egy 100 pontos borban, majd átmentünk a Kereskedőház tartálycsarnokába, ahol jó pár tartályos és hordós tételt is megnéztünk. A tartályos borok egy része már kész van, és a palackozást várja. A sárgamuskotály kedvelőinek jó évük lesz, mivel a Kereskedőház 2015-ös borai a fajtából nagyon gyümölcsösek, jó savúak, és jó őket inni. Az általunk kóstolt tartályos tételekről ez mind elmondható, ha piacra kerülnek, és valaki egy könnyed tokaji élményre vágyik, nem lehet majd velük hibázni.
Az egyes hordók közti különbséget a borásszal ezúttal nem az aszúknál, hanem a száraz boroknál néztük meg, hiszen volt olyan tétel, aminél megnéztük, milyen különbség van két kádár hordója között, vagy ugyanannak a kádárnak az egyes pörkölései között. Ezt a kísérletet egyébként a hegyközségi bornál néztük meg, mivel a 2015-ös évből a Kereskedőháznál igyekeztek minden hegyközségből önálló tételt készíteni. Ez csak Tarcalnál és Mádnál sikerült, de készült egy házasítás is, amely négy hegyközségből származó szőlőt tartalmaz. A két önálló hegyközség boránál kijöttek a geológiai különbségek, hiszen a Tarcal virágosabb, míg a Mád ásványosabb, fűszeresebb volt.
Emellett belekóstolhattunk még a Kővágó és a Szarvas-dűlő furmintjába is. Amit érdekes volt látni a Kereskedőháznál, hogy a borok hasonlóan jó és magas minőség mellett még kevésbé voltak készen, mint az előző két nap, illetve a nap további részében kóstoltak.
A Kereskedőház kóstolója után visszatértünk a szállásra, hogy összepakoljunk és elinduljunk Tokajba. Amiről még nem írtam, hogy az idetévedőnek télen feltétlen fel kell készülnie és programjába kell iktatni a bevásárlásokat, valamint az ebéd és a vacsorafőzést. Sajnos kevés az olyan biztos pont a borvidéken, mint az Első Mádi, vagy a Sárga Borház, így ha esetleg egy kóstoló hosszabban elhúzódna, könnyen előfordulhat, hogy valaki korgó gyomorral lehet kénytelen álomra hajtani a fejét. Ezt elkerülendő érdemes felkészülni az ilyen helyzetekre, és hideg élelemmel készülni, így mi is így tettünk, mielőtt beparkoltunk a Gizella Pince udvarára. Mivel azonban nem betonra álltunk az udvarban, hanem csak a fűre, így az olvadó hóban az autónknak sikerült elkaparnia, csak tolással sikerült az enyhe lejtésű pázsitról a betonra terelni az autót. Vannak váratlan kalandok ezen a túrán.
Demeter Zoltánnál a tél
Egy kis délutáni pihenő után Demeter Zoltánhoz mentünk, akinek tokaji kóstolóhelysége ámulatba ejtő. A borász a beszélgetést és a kóstolást azzal kezdte, hogy szerencséje van, mivel korábbi évjáratú száraz bora nincs is, így csak a 2015-ös borokat és az édes borokat tudja megmutatni. Azonban ezt is sikerült hosszan elhúznunk, mivel Demeter Zoltánnal is készítettünk egy interjút: hosszan beszélgettünk a borvidékről, annak hazai és nemzetközi megítéléséről, a pezsgőkészítésről, a hazai borkultúráról.
A borásszal beszélgetve is szóba került a csúcsmárka vagy luxusmárka építése, amelyet szerinte csak úgy lehet véghezvinni, ha minden tökéletes. Ő egyébként háromszintű tokaji termékpalettát képzel el a száraz borokkal, a főborral és az aszúval. Demeter egyébként hasonlóan gondolkozik, mint Szepsy, hiszen szerinte a főborral kell jobbnak lenni a világ összes édes boránál, az aszú pedig egy világkülönlegesség, ami minden természetes édes bornál különlegesebb, több.
Demeter Zoltán borait megkóstolva azonnal értjük, hogy a borász miről beszél, mikor a legjobbra való törekvésről és a maximalizmusról mesél. Pezsgője, amely borosabb jellegű, az egyik legjobb hazai pezsgő, ha nem a legjobb, az általunk kóstolt édes borai pedig szintén a műfaj csúcsait képviselik: a 2011-es Eszter névre hallgató főbor egy rendkívül elegáns, selymes kortyú, apró részletekkel bíró, tökéletes egyensúlyú tétel, míg a 2008-as aszú egy másik dimenziót képvisel. Hihetetlen töménység, de mégis könnyed, a 305 gramm maradékcukor képes eltűnni. Szeretném leírni, hogy mi mindent lehet érezni abban a borban, de nem tudom: egy nagyon különleges egységet képvisel. Szálazhatatlan, gyönyörű egyensúlyú bor. Ilyen aszúval még nem találkoztam.
A Gizella Pincénél a tél
A pince maradt a megszokott stílusnál: a több újfa-használatnak köszönhetően még gyümölcsösebbek lettek a borok, a korábbi elegancia, jól ihatóság, sokrétűség mellett. Az új furmint jól fog illeszkedni a Gizella-portfólióba, hiszen minőségbeli váltást nem jelent ez a bor a dűlősökhöz képest. Sőt, személy szerint nekem egy kicsit jobban is tetszik, mint a Barát-dűlő hárslevelűje, de ez inkább annak köszönhető, hogy az egyenessége jobban megfogott az új bornak. A Kastély-, a Medve- és a Deák-dűlőkből származó bornak almás, körtés, citrusos, picit ásványos, fehérborsos jegyei vannak, és még a fa hatását is lehet érezni. Kellően széles és izgalmas bor, a tervek szerint áprilisban a polcokon lesz. Most a kóstolt borok közül nekem még a Szil-völgy nyújtott kiemelkedőt, ami idén is furmint és hárslevelű, azonban együtt szüretelve. Nagyon hosszan egy fűszeres ízt hagy a szájban. Szép bor lesz, de ez majd csak később kerül ki a polcokra. Ezért kóstolok is még egy pohárral belőle ma este.
Holnap csak délután kettőtől van programunk Encsen, így kicsit nyugalmasabb lesz a péntek, este pedig ellátogatunk Bodrogkeresztúrra a Tokaj Nobilishez.