Akár hiszik a kedves olvasók, akár nem a kiberpszichológia tényleg egy hivatalosan működő tudományág már (mindkét értelemben, vagyis biztonsági és szexuális vetületeit szemlélve). A kiberpszichológia élharcosa Mary Aiken, az általa alapított RCSI CyberPsychology Research Centre igazgatója. Megdöbbentő módon az intézet a CSI: Cyber sorozatnak köszönheti a megszületését, hiszen az ott megjelenített fikciók valamit azért meríthettek a valóságból is remélheti a néző, hülyeséget csak nem látni a TV-ben manapság. Mellékesen egy olyan országban élünk, ahol annak idején sokan adakoztak Izaura kiszabadítására is, tehát feltételezhetjük értik miben gyökerezik a valóság és a fikció közötti különbség.
Felvetődhet akkor a kérdés, hogy vajon az analóg pszichológusok mit szólnak Aiken asszony tevékenységéhez? Semmit, mivel, mint az ügyvédek esetében a „holló, hollónak a szemét nem vájja ki" metódus működik itt is a gyakorlatban. Nemrég adott elő a kiberpszichológia szülőanyja így Dublinban, ahol a hekkelés pszichológiájáról tartott egy remek előadást, vagyis hogy miért is hekkelnek a hekkerek tulajdonképpen a való világban. Kiderült, a hekkerek a freudi pszichológiai megközelítés alapján kiberszexuális penetrációt végeznek (behatolást, ha plasztikus akarok lenni szexuális értelemben). Az oka ennek az aktusnak nem más, mint az a kasztrációs félelem, amitől a hekkereket rettegnek. Pontosabban, ha nem hekkerkedik, akkor el lesz "vágva" a mindenható hálózattól, vagyis itt a péniszt az internet jelenti a kiberpszichológiai kontextusban, ha komolyan ragaszkodunk Freudhoz.