Így újul meg a tokaji borvidék. De ki fog aszút venni?

Ha van Magyarországon olyan borvidék, amiről a legtöbb borszeretőnek véleménye van, az Tokaj-Hegyalja. A történelmi borvidékről véleményt formálnak a borvidék borászai, a borszakértők, a marketingesek, a borfogyasztók: gyakorlatilag az egész ország.

És persze mindenkinek megvan a saját érdeke és ötlete, amely szerinte előrevinné a borvidéket. Talán nem véletlen, hogy a tokaji kezdeményezésekből, mikor pincészetek állnak össze egy cél érdekében, jó néhányat fel lehet sorolni. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a borvidék lakosságának jelentős része kötődik valamilyen módon a szőlőhöz és a borhoz. Ha csak ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, máris láthatjuk: itt dolgozni, egyezségre jutni és egy irányba húzni nem egyszerű.

És még arról sem ejtettem szót, amiben Tokaj-Hegyalja végképp unikális a többi magyar borvidékhez képest. Ez pedig az állami szerepvállalás: a tokaji az egyetlen borvidék, ahol az államnak saját pincészete van a Tokaj Kereskedőház révén. A Kereskedőház mellett azonban ugyanennyire fontos, hogy a kormány 2014-ben megalapította a Tokaji Borvidék Fejlesztési Tanácsot. E tanács elnöke Tombor András, aki a Tokaj Kereskedőház felügyelőbizottságát is vezeti: látszik, hogy Tokaj-Hegyalja és az állami tulajdonú pincészet sorsa erősen összekapcsolódik. A két intézmény útmutatója, illetve irányítója a tokaji fejlesztéseknek, és az állami pénzek elosztásának.

Mi történik Tokajban?

Tokaj-Hegyalján 2013 óta jelentős változások mentek és mennek keresztül, ezek pedig könnyen válthatnak ki vitákat: szinte forradalmi a hangulat. A változtatások célja, hogy Tokaj ne csak itthoni hírnevében legyen világszínvonalú borvidék, hanem a borok és a mellé kínált szolgáltatások is olyanok legyenek, amely alapján Tokaj-Hegyalját valóban sikerül felhelyezni a világtérképre. Ehhez két célt kívánnak elérni:

1. minden termelő álljon át minőségi termelésre, illetve

2. a tokaji borok egységes márkaként, első számú nemzeti brandként jelenjenek meg a fogyasztók előtt, mindezt úgy, hogy a borvidék gazdaságilag rentábilis legyen.

A célok eléréséhez több kutatást is végeztek, a két legfontosabb talán a termőhelypotenciál-felmérés, illetve a nemzetközi tanácsadók bevonásával végzett édesbor-fogyasztási szokásokról szóló elemzés, amely egyedülálló a világ borpiacán, mivel kimondottan az édesborra fókuszáló kutatás eddig nem volt.

A termőhely-felmérést a Tokaj Kereskedőház kezdeményezte. Az egész borvidéken, mintegy 11 ezer hektáron vizsgálják meg a borvidék szőlőtermelésre alkalmas, vagy eddig annak hitt területeit. A teljes borvidékre vonatkozó talajtani felmérést július 15-ig kell befejeznie a szakértőknek, amely alapján év végére összeállítják a teljes borvidéket lefedő térinformatikai rendszert. A munkát egyelőre azokon a területeken végezték el, ahonnan a Kereskedőház szőlőt vásárol fel, ez nagyjából 1000 hektárt jelent.

Honnan jön a megfelelő alapanyag?

A felmérésből az már kiderült, hogy Tokajban jelenleg 5050 hektáron van szőlő. A kutatás jelentősége, hogy a későbbiekben negyedhektáros pontossággal tudják megmondani, hogy az adott parcella milyen fekvésű, milyen alapkőzetű, illetve milyen minőségű szőlő termelésére alkalmas. A felmérés alapján fel lehet építeni egy olyan rendszert, amely alapján kiderül, hogy az adott területen száraz vagy édes bornak megfelelő alapanyagot célszerű a gazdának termesztenie, illetve a magas minőségű bor eléréséhez mekkora hozam várható el az adott területen: így segítheti hosszútávon a stratégiai tervezést.

Tokaj titka: a sokszínű alapkőzet

A termőhelypotenciál- és ültetvényállapot-felmérés információkat ad arról is, hogy melyek azok az ültetvények, melyeken a termelés gazdaságosan nem tartható fent, így azokat várhatóan vagy újra kell telepíteni vagy rekonstruálni kell. Valószínűsíthető, hogy a szőlőültetvények jelentős részén célszerű korszerűsítést, fajtaváltást kell végrehajtani a fenntartható termelés érdekében, ami hatalmas anyagi ráfordítást jelent.

Az ültetvények felújítása során azt is figyelembe kell venni, hogy 2016-tól csak egy százalékkal nőhetnek az Európai Unió országaiban a szőlőterületek. Ez Magyarországon azt jelenti, hogy évente 600-650 hektárnyi új területet lehet szőlőtermelésbe bevonni, azonban ebbe nem tartoznak bele azok a területek, amelyeket újratelepítenek. A teljes rekonstrukció várhatóan így is lassú folyamat lesz, annak ellenére, hogy európai uniós támogatások is vannak szőlőtelepítésre.

Miért szükséges a piackutatás?

A tokaji borok portfóliója jelenleg rendkívül széles, és bár az aszúszabályozással egy egyszerűsítés korábban már megtörtént, szükség van arra, hogy kiderüljön, milyen termékek adhatóak el tokaji néven a világpiacon, és kik lehetnek azok, akik megvásárolják. Azt gondolnánk, hogy a világ borfogyasztói a tokajit édesborként azonosítják a világpiacon, a kutatás azonban rámutatott, ez korántsincs így.

A tíz országban – Magyarország, Lengyelország, Csehország, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Svédország, Oroszország, Egyesült Államok és Kína – 62 ezer fő megkérdezésével készült kutatás alapján kiderült: elsősorban a környező országokban ismerik a tokaji borokat. Bár Magyarországot a fogyasztók a top 5 édesbort termelő ország között említik, ez a fogyasztók alig 30 százalékát jelenti csak, ami olyan szempontból fontos, hogy így könnyebb lesz a száraz tokaji borokat bevezetni a piacra.

A tokaji borok fontos célpiaca lehet Kína. Az országban az édesbort fogyasztók 20 százaléka már hallott a tokaji aszúról és a kellő vásárlóerővel is rendelkeznek ahhoz, hogy megkóstolják azt, hiszen a kínai borfogyasztók költik el a legtöbb pénzt az otthoni fogyasztásra vásárolt borokra, megközelítőleg 90 eurót havonta. Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban ez a szám 45, illetve 30 euró körül alakul, azonban a két országban egyelőre nem hajlandóak megfizetni a tokaji aszú árát, így azokon a piacokon csak egyes gazdagabb városokban érdemes a tokajit piacra vinni.

A négy potenciális aszúvásárló típus

A kutatás másik fontos tanulsága, hogy desszertbort a fogyasztók 40 százaléka ajándékba vásárol, és nagy részük csak ünnepi alkalmak idején fogyaszt édesbort. Ezért a fogyasztók körének növelése lehet a cél, hogy az ünnepi asztalokra a további bortípusok helyett vagy mellett aszú is kerüljön az asztalra. Az elemzés alapján négy fogyasztói csoportját jelölték ki az aszúnak, akiknek meg kell próbálni eladni azt: ők a borértők, a bor iránt érdeklődök, az édesszájúak és az ételekhez tudatosan bort választók. Ez a négy csoport adja az édesbor-fogyasztók 40 százalékát, és ők hajlandóak magasabb összeget is áldozni egy palack borra.

Bár ahhoz, hogy a tokaji borvidék bevételeit növeljék, illetve a fejlesztések megtérüljenek, a borvidéki exportot jelentősen növelni kell, a hazai piacra is szüksége van Tokaj-Hegyaljának. A hazai és a nemzetközi piacon való eltérések azonban jelentősek. A minőségi desszertborfogyasztás itthon nem éri el a 30 százalékot a rendszeres borfogyasztók között, és Magyarországon 10 eurót költenek az emberek havonta borra, amit otthon fogyasztanak el. Így az egy érdekes kérdés, hogy mi lehet az a termék Tokaj-Hegyaljáról, amit a hazai fogyasztók megvásárolnak maguknak. Továbbá a hazai fogyasztás növelésére vonzó célponttá kell tenni turisztikailag a borvidéket.

Ezekről cikksorozatunk következő részeiben lesz szó, tartsanak velünk!