A mátrai kékfrankosok nyomában a Tőkésekkel

A három mátrai borász, Losonci Bálint, Karner Gábor, Szecskő Tamás által alkotott Tőkések már közel tíz évvel ezelőtt, 2006-ban megalakult, azonban a borásztrió az utóbbi időkben kicsit csendesebb volt, és kevesebbet hallatott magáról. Ezért is örültek, mikor felkérték őket egy mesterkurzusra a Kékfrankos Most nagykóstolóján. A Mátr felvirágoztatását célul kitűző trió mögött mozgalmas évek állnak: több új területet ültettek és a mátrai dűlők felosztásának megváltoztatását is kezdeményezték.

A három borász a dűlőszelekcióban és a természetközeli borászkodásban hisz, azaz nem használnak semmilyen gyomirtót vagy vegyszert a szőlőben. Kezdetben ez, valamint a magas minőség iránti igény és a közös kóstolások hozták össze a három borászt. Ma már igyekeznek közös irányvonalat is kijelölni, valami vezérfonalat, mondta el a mesterkurzuson Losonci Bálint. A borásztriónál még nincs közös megegyezés abban, hogy melyik fehér szőlőfajta lehetne az, amelyik a legjobban képes megmutatni a Mátra karakterét. Ezzel szemben a kékszőlőknél már megegyeztek: a vezérfajtának a kékfrankosnak kell lennie. Így indultunk neki a kóstoló hét kékfrankosának.

Először Losonci Bálint vette a kezébe a mikrofont, és ő volt az is, aki a leginkább beszédes kedvében volt a három borász közül. A borász két bort hozott a kóstolóra: az Úrráteszi és a Gereg-dűlő 2011-es borát. Losonci Bálint két vörösboránál a technológia nagyjából azonos volt: kézi csömöszölés, majd amikor a törkölykalap lesüllyed, legfeljebb egy hétig a törkölyön hagyja a tételt, mert ekkor spontán almasavbontás történik a borban. Ezután óvatos préselés és ülepítés, majd hordóba kerül a bor.

Az Úrráteszi esetén a tétel 25 százaléka volt acéltartályban. Sajnos a 2011-es a bor utolsó évjárata, mivel Losonci Bálint kénytelen volt eladni a területet, ahogy fogalmazott: egy kis, kézműves borászatnál differenciálni kell néha, és feláldozni bizonyos dolgokat. Néhány területet eladott, és köztük volt az Úrráteszi-dűlőben lévő is, amit ma már sajnál és hiányzik neki. Bár nem adott minden évben kiemelkedő bort, az agyagos talajú, magas humusztartalmú dűlőből szép években izgalmas dolgok születtek. 

Az egyik legjobb nevű dűlő bora pohárba kitöltve lassan nyílik, de lassan kiszálazhatóak a földes, picit fűszeres, ásványos, alkoholos és pirosbogyós gyümölcsös jegyek. A bornak szép szerkezete van, az alkoholt egy kicsit kiérezni, de egyáltalán nem drasztikusan, ennyi még néha jól is esik. A kortyban a meggy dominál, és az illathoz képest kevésbé érett pirosbogyósok és ásványok.

A kézműves borászat fogalma eléggé megfoghatatlan, a kóstoló közben Losonci elmondta: szerinte a kézművesség azt jelenti, hogy két héttel a szüret előtt végigmegy a szőlőben, és megnézi-megkóstolja, melyik szőlőfürt lesz jó és melyik nem, ha pedig arra van szükség, akkor bogyót válogat. Ezt csak bizonyos méretnél lehet megtenni.

A Gereg névre hallgató bor valójában a Tamás-hegy dűlőből származik, csak 2011-ben még a Gereg-dűlő egy sokkal nagyobb terület volt, amelyet a Tőkések kezdeményezésére osztottak fel sok évvel ezelőtti állapotára. A Tamás-hegy talaja vulkanikusabb, mint az Úrráteszié, vörösagyagos, andezites, andezittufás, amiben egy porlékony meszes réteg is van. Bár elméletileg a Tamás-hegyről származó bor hamarabb érik, mégis most az Úrráteszi kerekebbnek tűnt, és ezt a borász is így gondolja.

A Gereg illata nagyon mély, és alkoholédes elsőre, amit ha kipörgetünk, akkor meggyet, ásványokat és egy kevés fűszerességet lehet érezni. A korty még nem teljesen állt össze, kicsit nekem kuszának tűnt. Az alkoholt picit érezni lehetett, ami nem véletlen, hiszen 15 felé kacsintgat, és a 8 g/l-nyi savat is érezni lehetett egy kis citrusos ízjeggyel. Az Úrráteszihez képest kicsit kesernyésebb érzetű, és konyakmeggyes sokkal inkább. Nyugodtan lehet még pihentetni, elég nagy beltartalmi értékekkel rendelkezik.

Losonci Bálint a borok után beszélt arról is, hogy ő miben látja a kékfrankos jelentőségét. Ehhez A Moric borászának, Roland Velich-nek a gondolatait idézte, aki szerint a legtöbb évben egy pannon kékfrankos jobban hasonlít egy burgundiai borra, mint egy pannon pinot noir. Losonci szerint problémát jelent, hogy kevés borász van, aki csúcsborként hisz a kékfrankosban, és valóban: a fajtának feladata az is, hogy a hétköznapok borát adja. Azonban képes csúcsbort is adni, és szükség is lenne rá.

A borász szerint a kékfrankossal állnánk a legközelebb a nemzetközi piacra való kitöréshez, hiszen az osztrákok már megcsinálták, nekünk hozzájuk kellene csatlakozni. A kékfrankosnál további problémát jelent még a klónok kérdése, amelyeknél hasonló különbségek tudnak lenni, mint a pinot noirban, ezért a borász szerint, ahol még van értékes kékfrankostőke, azokat ki kellene menteni, a klónkísérleteket pedig érdemes lenne úgy elkezdeni, ahogy ez a szekszárdi kadarkánál és a tokaji furmintnál történt.

Ilyen felvezető után következett Karner Gábor, aki 2,5 hektáron gazdálkodik a Gyönygyöspatával határos Szücsi község Vitézföld és Tavaszföld nevű dűlőiben. Karner Gábor a mesterkurzus alatt sokkal inkább a borokról beszélt, azt azonban elárulta, hogy az eddigi kékfrankos-, és olaszrizlin hegemóniát meg fogja bontani, és rajnai rizlinget is fog telepíteni valamikor.

Karner első bora a 2012-es Tavasszal a Föld volt, amely a Tavaszföld-dűlőből származik, azonban a mátrai borbíráló bizottsággal való viaskodás miatt a bort inkább be sem adta bírálásra, így arra hivatalosan nem kerülhet rá a dűlő neve. A borász szereti a silleres készítési elvet, ezért kipróbálta, hogy egy nagy alapanyag mit mutat akkor, ha egy éjszakát tölt csak héjon. Az illata izgalmas, epres, borsos, meggyes, egy kicsi ásványossággal. A korty könnyedebb, földes, ásványos, meggyes jegyekkel. Jó inni, könnyen meginna az ember belőle egy palackot. Klassz kísérlet, szép végeredménnyel.

A Tavaszföld-dűlő egy nagyon ásványos terület, ahol nagyon vékony a termőréteg. Karner Gábor itt 50 éves tőkékkel dolgozik, fél kilogrammos tőketerheléssel. A dűlő 2008-as bora nagyon mazsolás, füstös, sonkás, ásványos illatú. Ez a bor teljesen más, mint a 2012-es, sokkal testesebb, egy nagy bor. A magasabb alkohol sem zavaró, édeskés epres, és ásványos jegyek jelennek meg talán először, de elég sokrétű ahhoz, hogy akinek sok ideje van rá, az még mást is kihámozzon belőle. A nagy beszélgetések bora.

A Vitézföld egy gejzírkúp, amely utólagos vulkáni működés során jött létre. A mesterkurzus során Karner Gábor elmondta: nagyon szereti azt, hogy a Mátra egyszerre vulkanikus és meszes altalajú terület, így nagyon sokrétű borokat képes adni. A Vitézföld 2012-es mintája rendkívül intenzív illattal nyit, a primer gyümölcsös aromák szinte kiugranak a pohárból. A kortyban még egész sok a tannin és a sav is kilóg, megérdemli még a pihenést.

A borász elmondta azt is, hogy a parafadugók minőségében csalódott, ezért ő már csak csavarzárat és üvegdugót használ a boraihoz. Szerinte a borok ebben is képesek érni, hiszen a töltéskor a zár alá ugyanúgy kerül levegő, a bornak azzal kell gazdálkodnia. A sorban a 2012-es mintát a 2008-as követte. Karner Gábor szerint ez egy megosztó bor, amit borversenyeken kizárnak, de vannak olyan rajongói a bornak, akik még Svájcból is vásároltak belőle. Illatában pirosbogyósok, fűszerek, ásványok, és egy kis istállóság jelenik meg. A kortyban meglepően sok a tannin, és nagyon szárít is. Nagy anyag, de én is azok táborába fogok tartozni, akik nem rajonganak érte.

Az utolsó Karner-bor a pincészet 2009-es Vitézföldje volt, ami a Boróka nevet kapta, aki a borász kislánya. A bor kóstolása közben Karner Gábor a hitvallásáról mesélt, ami nem más, mint az 5T: termőhely, terméskorlátozás, természetesség (a pincében és a szőlőben egyaránt), tisztaság, tisztesség. A Boróka illata hűvösebb karakterű, mentás, borsos, meggyes, ásványos és rendkívül elegáns. A korty is nagyon szép szerkezetű, nagyon jó egyensúlyban van, szép rétegei vannak. Meggy, eper, piros bogyósok, menta és bors jellemzi főként a kortyot. Kékfrankosklasszis.

A sor végére maradt Szecskő Tamás, aki egy rubintossal készült. A rubintos szőlőfajta id. Kozma Pál és Tusnádi József nemesítése. A borász 70 dkg-os tőketerheléssel dolgozik a Peres-dűlőben lévő ültetvényen. A kóstolóra a bor 2012-es magnumpalackos verzióját hozta el Szecskó Tamás. A bor nyolc hetet töltött héjon, majd a léelválasztás a présben a saját súlya alatt történt. Ezután másfél évet töltött hordóban, finomseprőn. A bor illata virágos, rózsás, parfümös, epres. A kortyot a könnyedebb test jellemzi, még talán egy picit húz a nem túl nagy mennyiségű tannin benne. Izgalmas borsos, fűszeres, kicsi virágos és gyümölcsös jegyek, és egészen sok réteg jellemzi. Meglepő zárás egy szinte ismeretlen fajtától.

A sor megmutatta, hogy a Tőkések nem véletlen lettek a Mátra hírnökei, és akkor is megérdemlik a figyelmet, ha kicsit halkabbak a dolgos hétköznapok miatt, hiszen a boraik konstans magas minőséget képviselnek. A mátrai borvidéket pedig érdemes feljegyezni minden borszeretőnek a kevésbé értékelt, de jobb sorsra érdemes borvidékeink közé, ahonnan a jövőben még sok meglepetés érkezhet, ha a már ismert termelők (Németh Attila Gábor, Benedek Péter, Ludányi Balázs) mellett egyre több termelő fogja belátni a borvidéken: nem a 4-5 kilós tőketerhelés, és a PET-palack a legjobb út egy borvidék bemutatására.

*

Fotók: Winelovers, Gyöngyöspata – losonci.hu, Gyöngyöspata térképen – FÖMI