Ősszé válok…

Szülünk. Már így mondjuk egy ideje, többes számban. Délután még strandolunk a két nagyobb testvérrel, aztán este már nagyon kezd mocorogni Pannika. Melegfront, hidegfront, vagy egyszerűen csak már megnézné ezt a kinti világot. Jönnek az ötperces fájások. Menni kell. Kinyomtatjuk a dokumentumokat, vizsgálati eredmények, kiskönyv, Balaton szelet, hálóing, pizsama, higiéniai eszközök. Harmadik gyerekem, mégis úgy készülök rá, mintha az első lenne. Feleségem a pocakját simogatja, nézi a listát, készíti a táskát. Tagja lett az Idén szülök és a Margit-kórházban szülök csoportnak. Már voltunk bent egy éjszaka a kórházban, mert akár a magzatvíz is folyhatott volna, de nem az volt. Lemértük az időt, 21 perc. Tudjuk az épületet és az ajtót. Valószínű, hogy Pannikánk is éjszaka születik. Védőruhám majd lesz az automatából. A két nagyobb gyereknek mondom, hogy ha nem leszünk itt reggel, akkor szülni mentünk. Nagyon szépen kitalálta ezt a természet. Amikor már nem fér bent, mert kényelmetlen, nem tud tovább nőni a has, nem bírja már a mamája, akkor szépen világra jön. Ilyenkor már csak azért imádkozunk, hogy egészséges legyen. Egy autizmussal élő srácot nevelünk. Megjártuk a hadak útját, megtanultuk a végtelen türelmet. Voltam nagyon lent is, és most úgy néz ki, hogy kicsit jobbra fordul. Nem mintha úgy nem lett volna jó, de jó és jó közt is van különbség. A fiam már nagyon izgatott, szeretné látni a kishúgát, a lányom a maga tizenkét évével megfontoltabban halad, de már voltak kérdései a pocaklakóval kapcsolatban, és vettek a feleségemmel egy gyürkészős kis könyvet is.

Öt nő szül egyszerre a Margit-kórházban, két orvos jut az öt vajúdó kismamára, de megoldják. Mindig ott vannak, ahol épp szükség van rájuk. A szülés szépen lemegy. Az orvos is, a szülésznő is ott van, ahol lennie kell, kedvesek, türelmesek. Aztán már, ahogy lenni szokott, felpörög minden. A „hova tesszük a kisbabát?” kérdésre az „építeni kell” a válasz. Nemcsak a nőben, hanem a férfiban is dolgozik a fészekrakó ösztön. Belecsapunk. Babaváró hitel huss, tartalék huss, kölcsön a rokonoktól huss, és még messze vagyunk a késztől, de már legalább nem esik be az eső. A nyár az építkezés miatt idén amúgy egy zord balatoni hétvégére esik. Attól tartok, hogy a szarvasbőgés is nélkülünk fogja betölteni a Tapolcai-medencét ebben az évben.