Húsvéti íztérkép

„Van ennek természetesen – tagadhatatlanul! – egyfajta reklámcélzata is, különösen így, nagyhéten, meg hát az ünnepek időszakában, ezért cégeket, borászatokat és termelőket nem is említek most név szerint. Egy korábbi, de még mindig frissként hivatkozott felmérés eredményei szerint a magyar borfogyasztók között az édesebb fajták, az édes és a félédes borok szélesebb körben elterjedtek, mint a szárazak, amelyeket »csak« ötvenhat százalék iszik rendszeresen. No, persze az sem kevés, sőt… A vörösbor a legelterjedtebb Magyarországon, nyolcvanhat százalék részesíti előnyben a többi fajtával szemben, s csak egy kicsivel lemaradva következik a fehérbor a jegyzékben.

A fogyasztás gyakorisága tehát a vörösbor esetében messze a legmagasabb. A rosé az összes többinél kevésbé elterjedt, a megkérdezettek alig hatvan százaléka fogyasztja. Ami már csak azért is érdekes ezekben a napokban, mert úgy tudjuk, a rosé az igazi húsvéti bor, tehát gondolhatnánk, hogy ilyenkor a megszokottnál többen nyúlnának érte, akár az áruházak polcainál, akár az ünnepre terített asztal mellé ülve.

A felmérésben nyilatkozók többsége (ötvenhárom százalék) csak havonta néhány (egy–három) alkalommal iszik bort, a negyede pedig heti rendszerességgel. Csak egy kisebb, tizenhárom százaléknyi csoport kóstol bele naponta. Kiderült az is, hogy – nemi bontásban – bizony a férfiak gyakrabban isznak bort, mint a nők, és lám csak, még a statisztika is befeketít bennünket, összeesküdött ellenünk, és a rossz hírünket kelti – no, mehet szépen panaszkodni, feljelentgetni Brüsszelbe, ahogy az ellenzék teszi –, különösképp, hogy a napi fogyasztók is leginkább férfiak.”